Bár mestere kételkedett tehetségében, a színészlegendák közé emelkedett Pethes Imre
2020. december 18. 10:56 MTI
156 éve, 1864. december 18-án született Jászárokszálláson Pethes Imre, az egyik legnagyobb Shakespeare-színészünk, aki pátoszmentes játékával a Nemzeti Színház modern stílusának egyik megteremtője lett.
Korábban
Iskoláit Jászárokszálláson, majd Jászberényben végezte. 1883-ban beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára, később bölcsészhallgató lett, de helyét sehogy sem találta, végül a színiakadémiára ment.
Diplomát 1890-ben kapott, de tanára, a nagy színészpedagógus Szigeti József csak az átlagos színészt látta benne, aki nem alkalmas nagy jellemábrázolásra.
Pethesnek tíz évre volt szüksége ahhoz, hogy kiemelkedhessen. 1890-től vidéken játszott, először Somogyi Károly győri színtársulatánál, majd megfordult Sopronban, Szegeden, Debrecenben, Kassán, Aradon, ismét Szegeden, végül Temesváron, közben megnősült, egy sikeres primadonnát vett el.
Makó Lajos temesvári társulatával lépett fel 1900-tól nyaranta a Budai Színkörben, a krisztinavárosi Horváth-kertben, itt aratta első nagy sikerét Edmond Rostand 1897-ben írt Cyrano de Bergerac című verses drámájának főszerepében.
Cenner Mihály színháztörténész szerint „Pethes Imre neve összeforrott Cyrano alakjával, amelyet ő játszott először magyar színpadon, s bár utána még voltak kitűnő Cyranók, az ő alakítását nem múlta felül egyik sem”.
Pethes 1902-ben tagja lett a Vígszínháznak, ahol nem az akkor divatos francia társalgási darabokban, hanem a beszédtempójához jobban illő magyar színművekben lépett föl.
A következő évtől a Nemzeti Színházhoz szerződött, és haláláig a színház tagja maradt, mintegy 250 szerepet játszott el.
Számos kisebb szerep után 1904 januárjában játszotta először James Matthew Barrie skót drámaíró Egyenlőség című szatírájában a főszerepet, és ez ismét országos elismertséget hozott számára.
Pethes véglegesen bekerült az akkori magyar színjátszás vezető alakjai, alakítói közé. Egyszerű, de nemes patinájú játékával a Nemzeti egyik kiemelkedő színésze, 1923-ban a társulat örökös tagja lett. A színpad és a család volt számára a legkedvesebb.
Tiszta, erős beszéde, egyéni szerepértelmezése, visszafogott, pátoszmentes játéka főként klasszikus művekben érvényesült.
Huszonöt Shakespeare-szerepet játszott el, a többi között volt Benedek (Sok hűhó semmiért), Petrucchio (A makrancos hölgy), Hamlet, VIII. Henrik, Lear király. Emlékezetes alakítást nyújtott mint Tartuffe (Molière darabjában), Posa márki (Schiller: Don Carlos), Mefisztó (Goethe: Faust), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Katona József drámájában eljátszotta Bánk bánt, Tiborcot és Petur bánt is.
A nagy szenvedélyek ábrázolása mellett remek érzéke volt a humor iránt is, a század elején bontakozó filmgyártás három produkciójában szerepelt. Nyolc darabot rendezett, köztük a Cyranót, Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című drámáját, valamint Schiller Haramiák című színművét.
A Pethes Imre egyéniségében rejlő varázserő nemcsak a közönségre hatott, hanem fiatalabb pályatársaira is. Ezt a hatást érvényesítette a Színművészeti Akadémia tanáraként: drámai és vígjátéki gyakorlatot és beszédet tanított 1918-tól haláláig.
Tanítványai rajongtak érte, mert nemcsak szigorú tanár volt, hanem egyben gondoskodó barát is. Utolsó fellépése 1924. október 19-én egy délutáni előadáson volt, november 14-én halt meg.
Hamvai a Kerepesi temetőben, a nemzet nagyjai között nyugszanak. 1928-ban a Jászok Egyesülete szülőhelyét emlékoszloppal jelölte meg. Fia, Pethes Sándor (1899-1981) komikus színész csaknem 200 film, tv-, illetve rádiójáték szereplője volt.
Pethes Imre már nem élt, amikor a róla elnevezett étel az étlapokra került: az asztali örömöket nem megvető színész emlékére a New York Kávéház nevezett el egy velőscsontot, marhafartőt tartalmazó gazdag húslevest.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 20:20
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 17:05
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 14:20
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én 13:20
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József 11:20
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához 09:50
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával 09:05
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban tegnap