Hogyan harcoltak honfoglaló eleink?
2015. december 8. 15:51 Petkes Zsolt
A had- és fegyvertörténeti kutatásokat mindig kiemelt figyelem övezte mind a kutatók, mind az érdeklődő nagyközönség részéről. Ez népünk korai, 9–10. századi történelmére is igaz, gondoljunk akár a vándorlásokat és a honfoglalást övező harcokra vagy az azokat követő „kalandozó” hadjáratokra. A Magyar őstörténet sorozat soron következő, harmadik kötetének célja, hogy a téma népszerűségét kihasználva eddig nem, vagy kevéssé ismert információkat nyújtson a téma szerelmesei és a korszak iránt érdeklődök számára.
Korábban
A korábbi kötetekhez hasonlóan a 9–10. századi magyarság harcait, taktikáját és fegyverzetét sem közegéből kiragadva, hanem a korszak más népeivel összehasonlítva mutatja be a kötet: rövid tanulmányokon keresztül ismerhetjük meg az ellenfelek fegyverzetét és harcmodorát, valamint kitekintést nyerünk a sztyeppei hadviselés módozataira is.
A kötet három témakört ölel fel. Az első a taktika, amely talán a legnehezebben megfogható eleme a korai magyarság hadászatának, hiszen alig rendelkezünk történeti forrásokkal e kérdésről. Különféle analógiák segítségével azonban mégis fogalmat alkothatunk róla, hogy hogyan is vívták elődeink csatáikat, hogyan vezették hadjárataikat. Mindenkinek a fejében ott él a kép a tetetett visszavonulásról és a vérszemet kapó ellenség csapdába csalásáról, a helyzet azonban koránt sem ilyen egyszerű. Az ellenféllel tényleg el kellett hitetni, hogy győzött, ha pedig lépre ment, valóban meg kellett semmisíteni. És vajon mi történhetett akkor, amikor két hasonló fegyverzetű, „keleti lovasnomád” csoport csapott össze egymással? Rövid nyilazás után mindkét csapat menekülőre fogta volna?
A könyv második nagy témaköre a fegyverzet. Az íjászat kiemelt szerepe ma mindenki számára ismert, de ez nem mindig volt így: a budapesti Hősök terén látható vezérek közül csupán egyet ábrázoltak íjjal. A kötet a régészek és az íjkészítő mesterek szemszögéből is bemutatja a honfoglaló magyarság íjászfelszerelést az íjtól a vesszőn át egészen a különböző típusú tegezekig. A magyarság persze nem csak a távolsági harc eszközeivel élt az összecsapások során, az ellenfél legyőzésének elhagyhatatlan része volt a közelharc. A kötet ezen részében megismerkedünk a magyarsághoz köthető szablyákkal, kardokkal, baltákkal és a lándzsákkal is.
A magyarság 10. századi történelmével foglalkozó könyvek elmaradhatatlan része az úgynevezett „kalandozó hadjáratok” bemutatása, ez a mi esetünkben is így van: e téma képezi a harmadik nagy fejezetet, ismertetve a hadjáratok hátterét, főbb irányait, eseményeit, bemutatva a Nyugat-Európában talált, elődeink hadjárataihoz köthető régészeti emlékeket.
A könyvhöz a Digitális Legendárium készített ajánlót, a kötetben szereplő képek felhasználásával.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
sport
- A háborús károkat szenvedett Belgium nem volt jó választás az olimpia megszervezésére
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek
- Csaláshoz folyamodott a görög maratonista az első újkori olimpián
- Minden idők legjobb góllövői között tartjuk számon Zsengellér Gyulát
- A főváros egyik első gőzfürdője állt a Komjádi Sportuszoda helyén
- Többször alakította önmagát a filmvásznon Papp Laci
- A spanyol klub, amiben Puskás főnixszé válhatott
- Már gyerekkorában autóversenyző akart lenni a Forma-1 legendája
- Hiába szereztek fegyvereket, mégsem tudtak megszökni a rabok az Alcatrazból tegnap
- Több ezer harckocsit és repülőgépet vetettek be a szovjetek Berlin elfoglalásához tegnap
- Dél-Amerikába kalauzolja a látogatókat fotókiállításain a Néprajzi Múzeum tegnap
- A festészet mellett a háború művészete is foglalkoztatta Leonardo da Vincit tegnap
- Óriási reklámkampány készítette elő a millenniumi ünnepségeket tegnap
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 2024.05.01.
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 2024.05.01.
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 2024.05.01.