Bismarck jóslata bevált, vérrel és vassal döntöttek az egységes Németország jövőjéről
2022. július 3. 16:20 Múlt-kor
Korábban
Nagynémet és Habsburg nem, kisnémet és porosz igen
Bismarck 1866. április 9-én az össznémet nemzetgyűlés összehívását javasolta általános választójog alapján, de a kezdeményezést Ausztria elutasította. 1866. június 7-én Bismarck seregei beléptek Holstein területére, ezzel lényegében kirobbantva a háborút. A „casus bellik” természetesen csak ürügyül szolgáltak mindkét félnek a hadbalépésre, valójában a német egység vezető szerepéért vívott harc motiválta a nagyhatalmakat: dülőre kellett vinni, hogy a kisnémet vagy a nagynémet egység az életképesebb megoldás.
Bismarck erre azt indítványozta a német kormányoknak, hogy Ausztria nélkül szervezzék újra a Német Szövetséget, amelyre válaszul Ausztria mozgósításra kérte fel a szövetség tagjait: a két ország között június 14-én beállt a hadiállapot. Az arányok nagyjából kiegyensúlyozottak voltak, tizenkét német állam – közülük jelentősebb tényezőként Szászország, Hannover és Württemberg – Ausztria mellé állt, míg a poroszok oldalán 17 észak- és középnémet állam harcolt.
A feszültséget tetézte, hogy Olaszország is hadat üzent Ausztriának, így utóbbiak kénytelenek voltak megosztani erőiket, és nagyjából 100 ezer főt átcsoportosítottak az olasz frontra. Az így megmaradt, körülbelül 215 ezer főt számláló osztrák sereget Ludwig von Benedek (Benedek Lajos) vezette, aki a solferinói csatában szerzett érdemeket azzal, hogy csapatait megmentette a teljes megsemmisüléstől.
Ludwig von Benedek (Benedek Lajos)
Az osztrák hadviselés a poroszhoz képest elavultnak bizonyult, tüzérségük képzettségében és felszereltségében is elmaradt ellenfelüktől. A porosz gyalogság nagy hatótávolságú, hátultöltős, gyújtószeges, gyorstüzelő puskáival szemben az osztrák hadvezetésnek nem lehetett ellenszere. Helmuth von Moltke, a poroszok hadvezére a vasúti hálózatban és a folyamatos utánpótlásban is bízhatott, erőit ennek megfelelően nem koncentrálta, három hadsereggel tervezte az Elba folyó előtt tömörülő osztrák sereg bekerítését.
A háború sorsát a csehországi Königgrätz (Hradec Kralové) és Sadowa (Sadová) között vívott csata döntötte el 1866. július 3-án. Az osztrákok defenzív pozíciót foglaltak el, így hagyták előretörni az északnyugati irányból érkező, mintegy 135 ezer fős porosz központi hadsereget. Ausztria szövetségesei – Albert szász herceg vezetésével – hátrálni kényszerültek. Az északi és a nyugati irányból érkező, bekerítő seregekkel együtt a poroszok létszámban sem maradtak el ellenfelüktől.
Délelőtt az osztrákok még előnyösebb, erődített, domboldali pozícióikat elfoglalva visszaverték a porosz rohamokat, majd az erdőbe menekülő támadókkal szemben fölénybe is kerültek, de Benedek elmulasztotta a pillanatot, amikor áttörhette volna a porosz centrumot.
Georg Bleibtreu festménye a csatamezőről (részlet)
A délután folyamán megérkezett a porosz koronaherceg, a későbbi III. Frigyes császár vezényelte, 93 ezer fős 2. porosz hadsereg, amelynek a folyamatos „ostromállapot” miatt már kimerült osztrák jobbszárny nem tudott ellenállni. A balszárny megroppanásával kezdett összezárni a porosz gyűrű, ezért Benedek egyetlen lehetősége az maradt, hogy elrendelje a visszavonulást. Ahogy leszállt az est, az osztrákok átkeltek az Elba folyón, a hidakat felégették, így a poroszok nem üldözték tovább ellenfelüket: enélkül is egyértelmű győzelmet arattak. Míg ők csak 10 ezres, addig az osztrákok közel 40 ezres veszteséget szenvedtek el.
A csata után ugyan Benedeket leváltották, de a háború sorsa ekkorra már eldőlt, az osztrákoknak le kellett tenniük a fegyvert. Az augusztus 23-án megkötött prágai béke feloszlatta a Német Szövetséget, az Osztrák Császárságnak a Porosz Királyság javára le kellett mondani a német egység megvalósításáról, ráadásul Velencét is elveszítette. Ausztriának további 20 millió talléros háborús kártérítést kellett fizetnie.
Augusztus 18-án létrejött az Északnémet Szövetség, az 1871-ben kikiáltott Német Császárság immár Ausztria nélküli magja. Bismarck a teljes győzelem ellenére nem akarta teljesen megfosztani Ausztriát a nagyhatalmi státuszától, mert a jövőbeli háborús terveihez szövetségesnek kívánta megnyerni a legyőzött államot.
A csatavesztésnek magyar vonatkozásai is voltak, hiszen a bécsi udvar meggyengült pozíciói miatt új szövetségeseket keresett. Felvették a kapcsolatot a tárgyalásra nyitott magyar politikai elittel, ezzel hozzájárulva a következő évben ratifikált osztrák-magyar kiegyezéshez.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
- Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Hol van Keresztelő Szent János feje?
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
- Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
- „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
- Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek
- Bemutatásakor megosztotta a közönséget a ma remekműnek tartott Figaro házassága 20:20
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont 17:05
- Ártatlannak vélte XIV. Lajos az őt megmérgezni kívánó szeretőjét 14:20
- Szerte a világon tüntettek a nyolcórás munkanap bevezetéséért május 1-én 13:20
- Elaludt a Vígszínházat megnyitó Jókai-darabon Ferenc József 11:20
- Brit technológiára is szükség volt a Magyar Televízió adásainak elindításához 09:50
- Landerer Lajost bízták meg az első Kossuth-bankók kinyomtatásával 09:05
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban tegnap