Az orosz abszolutizmus szorításában küzdött függetlenségéért a Kongresszusi Lengyelország

Forradalmi állapotok Varsóban Marcin Zaleski festményén

Az oroszok Napóleon után „elkényeztették” a lengyeleket

1795-ben a Porosz Királyság, a Habsburg és az Orosz Birodalom végleg leradírozta Európa térképéről a lengyel államot. A háromfelé osztott ország szuverenitását Napóleon a Varsói Hercegség felállításával 1807-ben újra visszaállította, ám az általa létrehozott állam politikailag ezer szállal kötődött a Francia Császársághoz.

A lengyel függetlenség Napóleon oroszországi hadjáratának következtében újra veszélybe került. A francia császár és az általa létrehozott lengyel állam sorsát az 1812-es kudarcba fulladt orosz hadjárat után a következő évi lipcsei csatavesztés végleg megpecsételte. Sándor cár seregei megszállták a Hercegség területét.

A napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson (1814-1815) I. Sándor cár igen engedékeny irányvonalat képviselt a lengyel kérdésben. A cár biztosította az Orosz Birodalomba olvasztott, az országgal hivatalosan perszonálunióban álló Kongresszusi Lengyel Királyságban a sajtó- és vallásszabadságot, a lengyelek külön hadsereget állíthattak fel, valamint a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén szintén magasfokú autonómiával rendelkeztek.

A szejm törvényeket alkothatott, saját büntetőtörvénykönyv alapján működött az ítélethozatal, az oktatás szintén autonómiát élvezett a birodalmon belül, a Kongresszusi Lengyelország területét vámhatár választotta el az Orosz Birodalom területeitől, sőt saját fizetőeszköze is volt.

A cár, aki egyben lengyel király is volt, azonban nem tervezte tartósra a lengyel önállóságot. Már 1819-ben eltörölte a sajtószabadságot. A viszonylagos „függetlenségét” csak éppen visszanyert lengyel nemesi réteg heves tiltakozásba kezdett a cenzúra miatt, amelyre válaszul a cári titkosrendőrség lecsapott az elégedetlenkedőkre. 1821-ben a cár még szorosabbra húzta a hurkot és minden olyan titkos, valamint legális szervezetet betiltott, amelyek a lengyel önállóság és a hazafias gondolkodás eszméit hirdették.

A Kongresszusi Lengyel Királyság alkirálya, Konsztantyin Pavlovics orosz nagyherceg, I. Sándor öccse pedig elkezdte a tisztogatást az állam hivatali életében, oroszokkal váltva fel a lengyel hivatalnokokat. 1825-ben aztán a lengyel törvényhozás üléseinek nyilvánosságát is megszüntették, amely egyre inkább a cár kormányaként működő Államtanács és a nagyherceg kezében összpontosult.

Miklós cár bekeményít

1825-ben I. Sándor cár halálával fivére, Nyikolaj Pavlovics Romanov követte őt a trónon I. Miklós néven. Az új uralkodó személyét sokan nem fogadták el, helyette fivérét, Konsztantyin Pavlovics nagyherceget szerették volna a trónra emelni. Miklóst a haladóbb politikai körök egy merev, abszolutista uralkodónak tartották, míg testvérében olyan politikust láttak, akivel megvalósítható lehetett volna az alkotmányos monarchia rendszere.

A lengyel kéréseket visszautasító I. Miklós orosz cár

1825-ben az Orosz Birodalomban kitört a dekabrista felkelés, amelyet véres megtorlás követett. A cári udvar a lázadó dekabristák mögött lengyel hazafiakat sejtett, Varsó és Szentpétervár viszonya fagyossá vált. Mindezt jól jelképezte I. Miklós 1829-es lengyel királlyá koronázása. Miklós fejére ugyanis annak ellenére került korona, hogy a cár nem volt hajlandó esküt tenni a lengyel alkotmányra.

1. Az oroszok Napóleon után „elkényeztették” a lengyeleket
2. Forradalmi hangulat Lengyelországban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rendszerváltás

• A harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb válságával fenyegetett a taxisblokád
• A tragikus hirtelenséggel elhunyt Csengey Dénes emlékét idézik fel Pakson
• Elhunyt Ion Caramitru román színész, az 1989-es forradalom egyik meghatározó arca
• Egy új korszak kihívásai: a rendszerváltás menekülthullámai Magyarországon
• Népszavazás helyett kormányfői megegyezés döntött Csehszlovákia megszűnéséről
• Nem tudott mit kezdeni a rendőrség a taxisblokáddal
• Hosszú út vezetett a halálbüntetés általános tiltásához Magyarországon
• Valóságos patthelyzet alakult ki a koronás és a korona nélküli címer hívei között 1990-ben
• Csaknem fél évszázad után szerezte vissza szuverenitását Magyarország a szovjet kivonulással