A viking fosztogatások nyomán emelkedett Párizs fővárossá
2022. november 21. 09:05 Múlt-kor
Korábban
A mindent eldöntő ostrom
Habár a vikingek nem kevés borsot törtek a Nyugati Frank Királyság orra alá, az uralkodók idejét leginkább a trónra támadó, hataloméhes testvéreikkel és a királyi hatalom ellen lázadozó, rebellis nagyurakkal folytatott harcok töltötték ki.
Ily módon Kopasz Károly inkább fizetett a vikingeknek, ám ez növekvő adóterhekkel járt, így a nagyurak, valamint a nép királyi hatalommal szembeni ellenszenve sem csökkent. Azt remélte, hogy a pénz megoldja a viking problémát és a fosztogatók nem térnek vissza, ám a nagy összegű kifizetések természetszerűleg csak tovább fokozták a vikingek érdeklődését.
A szaporodó támadások, a növekvő adóterhek, valamint az a törvény, amely megtiltotta a nagyobb erődítmények építését (amely talán megvédte volna a lakosokat a fosztogatóktól, ám a király ellen lázadók szolgálatába is állhatott volna), csak tovább növelte a frankok királlyal szembeni ellenérzéseit.
A vikingek 856-ban is kifosztották Párizst, öt évvel később pedig felgyújtották. Amikor 885 novemberében, nyolc évvel Kopasz Károly halálát követően ismét visszatértek, a város már jobban felkészült. A sziget mindkét oldaláról a szárazföld felé történő átjárást biztosító fahidak megakadályozták, hogy a hajók megkerülhessék a szigetet, valamint a Gauzelin párizsi püspök felügyelete alatt épült, az Île de la Cité-t körbevevő fal is hatalmas előrelépést jelentett. Ennek ellenére a túlerő semmi jóval nem kecsegtetett: a város néhány száz fegyveresével szemben 300-700 hajóval érkező, mintegy 30-40 ezres viking sereg érkezett.
A viking csapatok vezetője, Sigfred azzal a kéréssel érkezett a püspökhöz, hogy biztosítsa a folyó felsőbb szakaszaira történő áthajózásukat (vagyis ne állítson akadályt a távolabbi vidékek kifosztása elé), cserébe a fallal körülvett várost megkímélik. A püspök az ajánlatot visszautasította, és a következő reggelen a vikingek katapultok és faltörő kosok segítségével megindították az ostromot. Maga az egyházi elöljáró is csatlakozott az otthonuk megvédelmezésére felsorakozó párizsiakhoz, akik a nyílzápor mellett olykor forró szurkot, viaszt vagy olajat öntöttek a támadók nyakába.
A 885-886-os viking támadás Jean-Victor Schnetz 1837-es festményén
Az északiak számára mindenképpen szokatlan volt, hogy egy várost ostrom alá kellett venniük, ugyanis így éppen a sikerük kulcsának számító mobilitásuk sérült. Sigfred emberei azonban állhatatosak voltak, és heteket vártak a Szajna partján, csupán 886 januárjának utolsó hetében indították újra az ostromot.
Ekkor három gyújtóhajót irányítottak a Grand Pont nevű fahíd ellen, azonban nem sikerült lángra lobbantaniuk. Ami a vikingeknek nem sikerült, a természet néhány héttel később percek alatt elintézte: a Petitie Pont hidat elsodorta a kora tavaszi ár. Az ostrom tovább folytatódott, ekkorra a bent rekedt párizsiakat már az éhség és a különféle betegségek is tizedelték.
886 októberében végül Kövér Károly (az új nyugati frank uralkodó III. Károly néven) csapatokat küldött a város megsegítésére. A közel egy évig húzódó ostrom végül azzal fejeződött be, hogy az uralkodó 700 font ezüstöt adott a normannoknak és biztosította eredeti kérésüket, a szabad átjárást a Szajna teljes szakaszán. A párizsiak úgy érezték, a király elárulta őket. Habár a vikingek nem vették be Párizst, a hosszú ostrom fordulópontot jelentett a francia történelemben.
A tény, hogy az uralkodó kudarcot vallott alattvalóinak megvédelmezésében, tovább csökkentette a királyi befolyást és hatalmat, ezáltal végleg szakítottak Nagy Károly hagyományaival. Miután Kövér Károlyt eltávolították a hatalomból 887 novemberében, a nyugati frank trónra Párizs grófját, a várost vitézül védelmező Odót emelték. Uralma alatt drasztikusan csökkent a viking jelenlét a területen, az elkövetkező években pedig Párizs könnyebben ellenállt az alkalmi portyáknak.
„Ebben az időben derült fény Párizs stratégiai, valamint a nyugati frank területek feletti egyre dominánsabb szerepére” – mondta Haywood. Hozzátette: „A viking ostrom miatti figyelem és megszerzett presztízs emelte végül Párizst a franciák fővárosává. Ezen ostrom nélkül könnyen lehet, hogy Rouent vagy más fontosabb települést tették volna meg központnak.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Mussolini
- A világháborúban és merényletekben is majdnem odaveszett Olaszország diktátora
- Lánya kérését sem vette figyelembe Mussolini veje kivégzése során
- Bukása után a németek feltétlen kiszolgálója lett a korábbi szövetséges, Benito Mussolini
- Szörnyű bosszút állt az olasz nép Mussolini rémuralmáért
- Folytatják a holokausztmúzeum építését az egykori Mussolini-villa közelében
- Merényletek sorát élte túl hihetetlen szerencsével Mussolini
- Az életébe került Mussolini vejének, hogy szembefordult apósával
- Nem avatkozott be a nemzetközi közösség Etiópia olasz lerohanásába
- A diktátor veje
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap