Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük
2013. november 15. 12:00
Korábban
Erdély Európa térképén
A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban Bethlen szövetséget kötött a Habsburg-uralom ellen lázadozó cseh rendekkel. A következő évben egy hadjárat keretében egész Észak-Magyarországot elfoglalta, s csapataival Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, ám mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal.
Ezt követően a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén), valamint élete végéig megszerezte Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket. Valójában azonban a vármegyék magyar nádori jogkör alatt maradtak, azoknak csupán csekély jövedelmeire tehette rá a kezét a fejedelem.
IV. Frigyes pfalzi választófejedelem (valamint cseh király) és Bethlen Gábor egy korabeli metszeten
1624-ben újabb, de eredménytelen támadást indított a Habsburgok ellen, az ezt lezáró bécsi béke csak a nikolsburgi szerződés eredményeit erősítette meg. 1626-ban – erősítve protestáns kapcsolatait – feleségül vette Brandenburgi Katalint, s belépett a westminsteri szövetségbe (dán, angol, holland Habsburg ellenes szerződés), amely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult.
Hátországa biztosítása végett a román fejedelemségek vazallusként kénytelenek voltak hűségesküt tenni neki, és meghatározott adót fizettek. Még ebben az évben Mansfeld svéd generális seregeivel akart egyesülni, de Drégelypalánknál Wallenstein tábornokkal került szembe, aki a szövetségesek találkozását akarta megakadályozni, s üldözte az északi hadat, amely magyar területre menekült. Ütközetre egyikük sem vállalkozott, ám a hatalmas csapatok mozgása mérhetetlen károkat és szenvedést hozott a Felvidékre.
Utolsó éveiben, mint sok erdélyi fejedelem, Bethlen is a lengyel trón megszerzésére törekedett, ám Mihály moszkvai cárral történő lengyelellenes tárgyalásainak nem voltak gyakorlati következményei. Az évek óta beteg fejedelmet ájulás, köszvény, hideglelés keserítette meg, amihez még vérkeringési zavarok is hozzájárultak. 1629-re már alig tudott enni, az utazás pedig keserves gyötrelmekkel járt, végül 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
- A leves, amely megállított egy háborút
- Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
- Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
- A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
- Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
- Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét 14:20
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap
- Harci bemutatók és ókori játékok is várják a látogatókat az aquincumi Floralián tegnap