Véres konfliktusok közepette vetették meg lábukat az angol telepesek az Újvilágban

A háromszáz éves háború

A jamestowni indián mészárlást egy nagyjából 300 évig tartó, megszakításokkal folyó háború (1622-1924) követte, amit a szakirodalom észak-amerikai indián háborúknak nevez. Az angol-póheten háború 1610 és 1677 között zajlott, és a Virginiában 1677. május 28-án II. Károly angol király és a virginiai bennszülött törzsek képviselői között megköttetett egyezmény (Treaty of Middle Plantation) zárta le.

1500 körül a mai USA területén jelenlegi becslések szerint 2,8-5,7 millió közötti számú indián élt, de a keleti parti régióban is legalább több százezren voltak. A betolakodók legbrutálisabb és leghalálosabb szövetségesei a baktériumok és vírusok voltak, így a himlő, a kanyaró vagy éppen a tífusz. Az indiánok szervezete ugyanis nem volt ellenálló e betegségekkel szemben, és akár egy egyszerű megfázás is halálos lehetett nekik.

Virginiai telepesek harca az indiánok ellen

Így terjedt el egy járvány – talán bubópestis, egy 2010-es kutatás szerint leptoszpirózis – 1616-1619 között az atlanti partvidéken, amelyet valószínűleg az európai halászok hurcoltak be, és amely leginkább a wampanoag indiánokat sújtotta.

Egyes területeken az indiánok 90%-a meghalt, de volt, ahol egyetlen bennszülött sem maradt, hogy a halottakat eltemethesse. Ehhez jöttek még az angolok erősebb fegyverei: fémkéseik, kardjaik, baltáik, pisztolyaik, puskáik és ágyúik, amelyekkel az indiánok nem vehették fel a versenyt.

Több mint három hónapos utazás után, 1620. november 21-én a Mayflower nevű hajóval 41 angol puritán kötött ki családjával együtt a Cod-foknál. A telepesek először békét kötöttek a bennszülött wampanoag indiánokkal – az angol gyarmatosítók az első hálaadást az indiánokkal ünnepelték –, de a barátságos egymás mellett létezés itt sem tartott sokáig. „Fülöp király háborújában” (1675-76), mindössze 14 hónap alatt ötezren vesztették életüket, az áldozatok több mint kétharmada őslakos volt.

Jennie Augusta Brownscombe: Az első hálaadás Plymouth-nál (1914)

Már 1650 körül megkötötték az egyik első szerződést az indiánok és a gyarmatosítók között, amelyben az őslakók egy elkülönített területet kaptak – az indián rezervátumok kezdeteként. A 17. század folyamán minden törzset, amelynek az európai telepesek által elfoglalt területen volt székhelye, rezervátumokba száműzték. A törzsek elveszítették eredeti területeiket, az indiánok katonailag, politikailag és gazdaságilag is jelentéktelenné váltak.

1. Az elveszett kolónia rejtélye
2. Jakab király városa
3. A romantikus köd szertefoszlik
4. A háromszáz éves háború

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?