Valóban csak a legendákban jelentek meg a nők a harcmezőkön?
2023. június 4. 16:05 Múlt-kor
Korábban
Távol-keleti hagyományok
A női harcosok természetesen nem csak az európai történelemben találhatóak meg. Kínában talált régészeti leletekből, például jóslócsontokból több mint száz különböző nő nevét ismerjük, akik valamilyen szerepet játszottak különféle hadjáratokban a bronzkor során. Egy közelmúltban Peking közelében talált, a Nyugati Csou-korra (i. e. 11–7. század) datált névtelen női temetkezésnél az elhunytat csatabárdokkal, íjakkal, lándzsákkal, pajzsokkal, sisakokkal, tőrökkel és kardokkal együtt temették el. 1976-ban egy ásatáson olyan gazdag sírmelléklettel és változatos fegyverarzenállal ellátott sírra bukkantak, hogy a régészek biztosra vették: egy férfi uralkodó végső nyughelyét találták meg. Hamarosan kiderült azonban, hogy egy nőt, mégpedig a bronzkor egyik leghíresebb tábornokát, Fu Haót temették itt el.
Fu Hao szobra Kínában
A Fu Haóról szóló történetek, amelyekben háromezer főből (köztük magas rangú tábornokokból) álló sereget vezet harcba, olyan grandiózusak, hogy könnyű őket elvetni. Ez azonban hiba lenne, ugyanis a fennmaradt feljegyzések (köztük 200 teknőspáncélra írottal) megerősítik és alátámasztják őket.
Számos további Kínából származó példát ismerünk: közéjük tartozik Huang Guigi, aki a Hadakozó fejedelemségek korában vezetett hadjáratokat az északról betörő barbárok ellen; Sun Ren, akit több mint száz félelmetes női kardforgató kísért; a Liu Szung dinasztia idején (i. sz. 420–479) élt Kong, aki egy női lovas íjászokból álló csapatot vezetett; Mao, aki elmondások szerint hétszáz embert ölt meg íjával a Keleti Csin dinasztia korában; és akkor még nem szóltunk Hua Mulanról, akinek fiktív alakját bizonyosan a valódi női harcosok hosszú sora inspirálta.
Japánban hasonlóan kiterjedt hagyománya van a női fegyvereseknek. Sokszor nehéz elválasztani a tényeket a fikciótól, de a Hangaku Gozenről és Tomoe Gozenről (nem rokonok, a Gozen inkább cím, mint név) szóló történetek hosszú időn át népszerűek maradtak, ami utalhat az elképzelés társadalmi beágyazottságára is. Tomoe Gozent így írja le a Heike monogatari (A Heike története): „kiemelkedően jó íjász, és kardforgatóként ezer másikkal felérő harcos volt, kész arra, hogy megküzdjön egy démonnal vagy egy istennel, lovon vagy gyalogosan”. Történeti példák is akadnak: az Omisima szigetéről származó Curuhime az 1500-as években a tengerről induló portyákat vezetett, a közelmúltban pedig a csatatéri kubizukák (szó szerint fej-dombok) elemzése kimutatta, hogy a fejek harmada nőktől származik.
I. Tamar georgiai királynő (késő 19. század)
Egyetlen cikk keretei nem elegendőek egy globális áttekintéshez. Nem esett szó a hódítás korának mongol harcosairól, az amerikai, indiai, délkelet-ázsiai vagy épp az afrikai hagyományokról. A női harcosok mindenhol felbukkantak a történelem folyamán, és így joggal merül fel a kérdés: valóban anomáliának tekinthetők-e? Bár semmiképp sem nevezhetőek általánosnak, talán helyesebb úgy fogalmazni: ha szokatlanok is voltak, biztosan nem ritkák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
