Ötven éve fojtották vérbe a prágai tavaszt
2018. augusztus 21. 09:42
50 éve, 1968. augusztus 21-re virradóra vonultak be a Varsói Szerződés hadseregei – köztük a Magyar Néphadsereg is – Csehszlovákiába. Cseh történészek tavaly a levéltári adatok újabb áttanulmányozásával pontosították a megszállás áldozatainak számát.
Korábban
Az Okupace 1968 a její obeti (Az 1968-as megszállás és áldozatai) című, Prágában most megjelent kiadvány szerint 1968 végéig 137 csehszlovák állampolgár halt meg a nagyszabású katonai akció következtében. Eddig 135 áldozatról tudtak a történészek. "A korábbi adatok pontosítását a levéltári anyagok újabb áttanulmányozása és az együttműködés tette lehetővé érintett családokkal, akiktől nagyon sok értékes háttéranyagot és fényképet kaptunk" - jelentette ki 2017-ben a prágai könyvbemutatón Ivo Pejcoch történész, aki Prokop Tomek történésszel együtt társszerzője az új kiadványnak.
Tomek és Pejcoch évek óta foglalkoztak Csehszlovákia 1968. augusztus 21. virradóra végrehajtott katonai megszállásával. A korábbi, A szovjet megszállás fekete könyve című tanulmányukban 135 áldozat sorsát térképezték fel. A szocialista rendszer hetvenes és nyolcvanas éveiben a témáról nyilvánosan nem volt szabad írni. A rendszerváltás után, az 1990-es években általában 108 áldozatról írtak a szakértők.
A történészek szerint a bevonulást követő első tíz napban, tehát augusztus végéig mintegy 80 ember halt meg, szeptemberben 23, októberben pedig 18 volt az áldozatok száma. A helyzet azután lett nyugodtabb, hogy a Csehszlovákiában maradt megszálló szovjet katonaság november folyamán fokozatosan elhagyta az utcákat, a köztereket és bevonult a kijelölt kaszárnyákba. Ivo Pejcoch úgy véli, hogy a 137-es szám már nem nagyon változhat.
"Nem lehet ugyan kizárni, hogy még van egy-két áldozat, akiről nem tudunk, de lényeges változásokra már nem nagyon lehet számítani" - mondta újságíróknak a könyvbemutatón. A szerzők megpróbálták a katonai akció szovjet áldozatainak számát is felkutatni és ellenőrizni. A különféle szovjet és orosz tanulmányokban, visszaemlékezésekben 102 áldozatról írnak. Ebből 12 katonát állítólag csehszlovák állampolgárok gyilkoltak meg.
"Több nevet valóban megtaláltunk a csehszlovák levéltárakban is, de gyilkosságról egyetlen esetben sincs szó. Döntően balesetekben, zavaros lövöldözésekkor, italozás következtében meghalt katonákról van szó" - mutatott rá Prokop Tomek. Hozzátette: az ügyeket az akkori csehszlovák állambiztonság vizsgálta ki nagyon alaposan, és ha gyilkosságokról lett volna szó, akkor azt bizonyára nem hallgatják el, hiszen ez bizonyítékul szolgálhatott volna arra, hogy Csehszlovákiában valóban a szocialista rendszert veszélyeztető "ellenforradalom" volt, ahogy ezt Moszkva állította.
A két történész szerint a témát véglegesen csak akkor lehet majd lezárni, ha hozzáférhetővé válnak az egyelőre zárt szovjet levéltárakban őrzött dokumentumok. Tomek szerint eddig egyetlen olyan eset - Nikolaj Cvetkov Nikolov bolgár katonáé - ismeretes, amikor egy megszálló katonát valóban csehszlovák civilek öltek meg. A bolgár katona megpróbált elmenekülni egységétől, és útközben egy civil személyautót állított meg. Az autóban utazó férfiak megijedtek a fegyveres katonától, később megtámadták, majd megölték.
A Varsói Szerződés öt tagállamának hadserege - köztük a Magyar Néphadsereg - Moszkva parancsára azért szállta meg 1968 augusztusában Csehszlovákiát, hogy erőszakkal vessen véget a prágai tavasz nevű reformfolyamatnak. Míg a Varsói Szerződés többi tagállamainak katonái az akció után rövidesen visszatértek hazájukba, mintegy 80 ezer szovjet katona 1990 közepéig maradt Csehszlovákiában. A szovjet megszállók tevékenysége következtében a több mint két évtized alatt mintegy 400 csehszlovák állampolgár vesztette életét. A hetvenes és a nyolcvanas években azonban a halálesetek okai már leggyakrabban olyan balesetek voltak, amelyeket a katonai járművek okoztak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1956
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
- Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
- Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
- Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
- Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után
- 56-os sajtószemle: miről írtak a lapok a forradalom alatt?
- Forradalmi hétköznapok: utcaképek 56-ban
- „Mintha karácsony lenne” – 1956 a hétköznapi emberek szemével
- Élete végéig gyászolta férjét Maléter Pál özvegye
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap