Tanulatlanok, gyávák és hamisak – hogyan panaszkodtak az orvosokra a 12. században?

2017. március 10. 18:26

Nem ismerik az egyes szervek felépítését, olcsó trükkökkel csábítják magukhoz a betegeket és inkább hasztalan kezeléseket alkalmaznak, csak hogy véletlen se ártsanak a páciensüknek. Így jellemezte kollégáit Ibn Jumay, Szaladin egyiptomi szultán udvari gyógyítója az orvoslás történetéről írott művében. A rossz egészségügyi helyzet miatt azonban a társadalmat is hibáztatta, mivel sokan arra sem vették a fáradtságot, hogy a megfelelő orvost válasszák ki.

Korábban

Ibn Jumay egy zsidó orvos volt, aki a 12. század második felében élt Egyiptomban. Későbbi hírnevét leginkább az alapozta meg, hogy a kereszteseket 1187-ben a hattíni ütközetben legyőző és Jeruzsálemet visszafoglaló Szaladin szultán udvari gyógyítójaként is dolgozott. A Szaladin mellett töltött évei során több könyvet is írt az orvoslásról, amelyek közül a leghíresebb az „Orvoslás tudományának újjáéledéséről” című tanulmány, amelyet magának az uralkodónak címzett.

A könyvben Ibn Jumay egy – közte és a szultán között folyó – dialógus formájában beszéli el az orvoslás történetét, annak dicsőséges és kudarcokban gazdag korszakaival együtt. Ír benne a történelem híres gyógyítóiról, így például Hippokratészről és Galénoszról is.

A tanulmány legérdekesebb része azonban kétségtelenül az, amikor Ibn Jumay rátér saját korának helyzetére. Véleménye szerint a korabeli egészségügy súlyos problémákkal küszködött. A Medievalists cikke sorra vette, hogy munkájában milyen kiváltó okokat jelölt meg ezen problémák mögött.

1. Az orvosok nem olvasnak eleget

Ibn Jumay első észrevétele az egyiptomi gyógyítók tanulatlanságára vonatkozott. Állítása szerint a legtöbben csak a húsz, legalapvetőbb kézikönyvként szolgáló munkákat ismerik és azokat is csak rövidített összefoglalókból. Mivel az orvosok nem is igyekeznek bővíteni ismereteiket, így „nem értik az összetett szervek, így például az agy, a máj és a gyomor felépítését vagy éppen az egyes testrészek pontos szerepét. Nem ismerik a különféle ételek tulajdonságait sem és a gyógyszerek összetétele is rejtély számukra.”

2. Az orvosok előszeretettel alkalmaznak „megtévesztést és hamisságot”

Ibn Jumay ugyancsak panaszt emelt azon jelenség ellen, amikor az orvosok szakértelembeli hiányosságaikat különféle cselekkel és „reklámokkal” igyekeznek pótolni: „Egyesek díszes ruházatot és parfümöket viselnek, hogy megjelenésükkel vezessék meg az embereket. Mások különféle módokon édesgetik magukhoz a beteget, például apró szívességeket tesznek nekik, vagy feleségeiket kenyerezik le afrodiziákumokkal, fogamzásgátló vagy épp –segítő készítményekkel, fogyasztó és hajnövesztő csodaszerekkel.”

3. A betegek nem tudják, hogyan kell jó orvost választani

Az egészségügy problémáiért természetesen nem csak a magukat hamisan reklámozó orvosokat tette felelőssé, hanem azokat a betegeket is, akik nem fordítanak elegendő figyelmet arra, hogy a lehető legjobb doktort válasszák ki. Álláspontja szerint sokan csak barátaik tanácsára, szinte vakon választanak orvost, sőt gyakran többre tartják a gyógyító humorérzékét mint a tényleges szakértelmét: „Egyértelműen hibás egy orvos képességeit az alapján megítélni, hogy milyen régi jó ismerőse valakinek. A jó ismeretségért kedvesség és tisztes vendéglátás jár, nem több.”

4. A rossz orvosok nem vállalnak kockázatokat

Ibn Jamay ugyancsak hibáztatja a „bizonytalan és gyáva orvosokat, akik tartanak egy-egy erősebb kezelés alkalmazásától, pedig azok sok előnnyel járhatnak. Nem használnak mást csak rózsavízből készített szereket, forró vizes borogatást és új étrendekre tesznek javaslatot. Egyedül ezeket az enyhe kezeléseket alkalmazzák és reménykednek, hogy a beteg szervezete megerősödik és legyőzi a fertőzést. Ezek az orvosok racionálisnak tartják magukat, mert mindenféle kockázat elkerülésére törekednek és úgy vélik, hogy ha kezelésük nem is hatékony, legalább nem árthat a betegnek.” Véleménye szerint ezek az „enyhe kezelések” azért rosszak alapvetően, mert nem az egészségügyi probléma gyökerével foglalkoznak és gyakran csak súlyosbítanak a beteg állapotán.

Szaladin udvari orvosa úgy vélte, hogy az egyiptomi egészségügy kialakult helyzetén leginkább az orvosi képzés erősítése és a doktorok működésének fokozott ellenőrzése révén lehetne változatni.