Takargatott diktatúra, kitelepített cigányok, karlendítő franciák – Hitler két olimpiája

2016. augusztus 25. 13:48 Csernus Szilveszter

Korábban

A franciák ismét üdvözlik Hitlert

A 49 ország sportcsapatával tartott megnyitón az osztrák, a román és – a téli olimpiához hasonlóan – a francia csapat is náci karlendítéssel üdvözölte Hitlert díszpáholya előtt, az amerikaiak azonban elfordították a fejüket. Előbbieknek éljenzés, míg a tengerentúliaknak füttykoncert járt a közönség részéről a bevonuláskor. A franciák később ezt úgy magyarázták, hogy mindössze egy ókori üdvözlést utánoztak.

A körülmények mellett a versenyeken is sorra születtek a legek. Az olimpiai sztárja az afroamerikai Jesse Owens lett, akit a német közönség is a szívébe zárt. Amikor például megdöntötte a 100 méteres síkfutás világrekordját, a Reichssportfeld lelátója a nevét skandálta. A közhiedelemmel ellentétben Hitler – bár a nyilvánosság mögött elöntötte a düh – felállva intett Owensnek gratulációja jeléül, aki visszaintett neki. Máig vitatott, hogy a Führer kezet is fogott-e az aranyérmes atlétával, az azonban tény, hogy Roosevelt elnök még csak nem is gratulált neki. Az USA elnöke ugyanis nem akart a három hónap múlva esedékes elnökválasztáson déli szavazatokat veszíteni azzal, hogy kezet ráz egy alabamai feketével.

Nemzetközi nyomásra végül egy-egy zsidót beválogattak a német téli-, illetve nyári olimpiai csapatba, utóbbira a világ legjobb tőrözőjének tartott Helene Mayert. A már USÁ-ban élő vívónő azonban a várakozásokkal ellentétben elveszítette a döntőt a magyar Elek Ilonával szemben. A bronzérmes az osztrák Ellen Preis lett. Így történhetett meg, hogy a tőrvívás dobogójára három zsidó származású és három Ilona keresztnevű állhatott fel.

A berlini olimpián debütált a kosárlabda és a kézilabda is. Az utóbbi, ekkor még futballpályán, futballkapukra játszott sportág döntőjét 100 ezer néző tekintette meg, ami máig rekordnak számít a kézilabdázásban. Az éremtáblázat élén Németország végzett (ez azóta csak téli olimpián ismétlődött meg), az USA csapata lett a második, őket Magyarország követte. Hazánk addigi legjobb teljesítményét érte el az olimpiákon 10 arany és 1 ezüst és 5 bronzérmével. Az éremtáblán elért harmadik helyezést csak 1952-ben, Helsinkiben tudták azóta elérni sportolóink.

Az 1936-os olimpia a hatalmas, látványos beruházások ellenére pénzügyileg is hasznot hozott. Az egymilliónál is több látogatónak köszönhetően már a jegyeladás is fedezte a játékok költségeit, amelyen Németország sikerrel mutatkozott be a békebeli nemzetközi küzdőtéren. A záróünnepély után Avery Brundage az eddigi legszebb játékoknak nyilvánította a berlini olimpiát.

A náci párt utólag is nagy figyelmet fordított a propagandára. A téli játékokról Carl Junghans készítette el A világ ifjúsága című filmet, de máig tartó ismertségnek Leni Riefenstahl két filmje örvend a berlini olimpiáról. A rendezőnő még Az akarat diadala című művével nyerte el Hitler kegyeit, amelyet az NSDAP nürnbergi pártnapjáról forgatott. A nyári játékokról készült filmjéhez már minden technikai segítséget megkapott. Olympia című alkotását az árja faj felsőbbrendűségének sugallására és az olimpiai eszmére helyezte – ez utóbbi miatt kaphatott benne helyet Owens győzelme.

A következő nyári olimpia rendezésének jogát a NOB még a német fővárosban, napokkal a megnyitó előtt tartott ülésén adta oda Tokiónak, majd a téli olimpiát Szapporónak. Japán addigra már Mandzsúriában terjeszkedett, Hitler pedig fokozatosan agresszív külpolitikához fogott. 1939 nyarán a Japántól visszavett téli olimpia rendezési jogát ítélték oda ismét Garmisch-Partenkirchennek – azonban őszre már a német tankoké volt a főszerep. A világ olimpikonjai Berlin után legközelebb 1948 januárjában, a svájci St. Moritzban találkozhattak – Németország részvétele nélkül.

előző oldal 3 / 3