Szellentés és pszichológiai hadviselés – ilyenek voltak az udvari bolondok mindennapjai

„Nyüves” Johnson

Anglia egyik utolsó professzionális bolondja Samuel Johnson volt, akit „nyüvesnek” neveztek himlőhelyes arca miatt. Az 1691-ben született Johnson Anglia legtöbb gazdag udvarában megfordult. Párfogója, Lord Montague segített neki Londonban színre vinni egy darabot, melyet ő maga írt, saját magával a főszerepben. Minden beszámoló szerint borzasztó volt a darab, de ennek ellenére több mint harminc alkalommal játszották a Haymarket színházban. Nyüves kiváló énekesnek tartotta magát, de többnyire a közönségnek háttal énekelt, mivel közben fura arckifejezést viselt – vagy legalábbis ő azt gondolta, emiatt nevet rajta a közönség.

Amikor nyolcvankét éves korában meghalt, először a templomkertben temették el, de aztán barátai – kérésének megfelelően – eltávolították onnan, és egy erdőben (amelyet ma Johnson után Maggoty Woods, vagyis Nyüves Erdő néven ismernek) egy előre elkészített sírba temették, amelyet Johnson eredetileg szeretett szolgálónője számára tervezett annak kedvenc helyén. Kérésbe adta, hogy ne temessék a templomkertbe, mert nagyon nem kedvelt egy kötekedő öreg nőt, aki ott volt eltemetve. Azzal viccelődött, hogy a feltámadás napján az asszony vitát provokálna a lábcsontjain, azt állítva, hogy Johnsonéi valójában az övék.

Nyüves Johnson sírja ma is látogatható a Maggoty Woodsban. Az erdő a brit örökségvédelmi hivatal, a National Trust tulajdona, amely táblákat emelt a helyszínen, melyeken olvasható mind az eredeti 1773-as sírfelirat (amely Johnson tehetségét dicséri és elmeséli a lábcsontok történetét) és egy csúnyább vers 1851-ből, amely azzal kezdődik: „Ha a véletlen hozott ide, vagy kíváncsi szemeid / Megnézni a helyet, hol e szegény bolond nyugszik / Egy meggondolatlan tréfamester még a halálban is / Mondja vicceit utolsó leheletével is.” A vers további részében egy szigorú viktoriánus figyelmeztetést kapunk azokról, akik életüket bolondsággal töltik: az udvari bolondok kora valóban véget ért.

1. Lakomák és mindennapok
2. Egy bolond élete
3. A „bolondok” három fajtája
4. „Nyüves” Johnson

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején