Első pillantásra csak az tűnik fel, hogy egy rózsaszín ruhás lány – hiszen ki más is ülhetne a hintán, mint egy kislány – világos színű, felhőszerű foltként lebeg a zöldes-kékes tájban, amely elsőre ugyancsak felhőszerű, habos foltok formájában fogja körbe a hintázó alakját. Szinte halljuk a madárcsicsergést, amikor közelebb hajolunk a képhez, hogy jobban megszemlélhessük, mi is van rajta.

Ekkor kirajzolódnak a fák levelei, ahogy körbejár a tekintenünk, észrevesszük, hogy nem felhők, hanem dús lombú, burjánzó bokrok és fák között vagyunk. Az érzés, hogy szinte belesüppedünk ebbe a kék-zöld tejszínhabba, egyre fokozódik. Amikor szemünk újra végigsiklik a lombokon, kirajzolódnak az eddig rejtve maradt részletek: két szobor tűnik fel, az egyik a kép bal oldalán, talapzaton áll, míg a másik a kép középvonalában, a lombok alá rejtve. Előbbi posztamense előtt egy fekvő férfialakot fedezhetünk fel, talán ő hintáztatja a rózsaszínruhás kislányt? Ha a tekintetünk továbbsiklik a „kislány” világos foltja felé, kapisgálni kezdjük, hogy ez az eperszínű tejszínhabba öltözött leányka már nem is olyan kicsi. És legvégül talán a harmadik figurára is figyelmesek leszünk: a háttérben meghúzódva, szinte abba beleolvadva körvonalazódik egy másik férfi alakja is. Kezében kötél, amelynek vége a hintát mozgatja előre és hátra. A madárcsicsergés mintha kicsit csendesedne, ellenben a páratartalom, a levegő fülledtsége mintha határozottan nőtt volna az alatt az idő alatt, amíg tekintetünket körbejártattuk a festményen…

XV. Lajos idejében vagyunk – a Bourbon-dinasztia utolsó évtizedeit éli. A kétévesen árván maradt Lajost 13 évesen koronázták királlyá, 15 évesen vette feleségül menyasszonyát, a trónfosztott lengyel király akkor 22 éves lányát, aki két évvel később már életet is adott 11 gyermekük közül az elsőnek. A fiatalon örök hűségre esküdött francia uralkodó számtalan szeretője közül talán Madame de Pompadour és Madame de Barry a legismertebbek. Ahogy a király egyre idősebb lett, úgy nőtt az érdeklődése az egyre fiatalabb lányok iránt – a számára kiválasztottakat egy külön intézményben, a Parc aux Cerfs-ben, a Szarvasparkban nevelték. A francia udvar hanyatlásának kétségkívüli a mélypontja ez az időszak. XV. Lajos már nem érte meg a forradalmat, 1774-ben unokája, XVI. Lajos került a trónra.

Vissza Rómába

Jean-Honoré Fragonard az ancien régime utolsó évtizedeinek legtermékenyebb festője volt, műhelyéből több mint 550 festmény került ki. A rokokó kiteljesedésének mestere ő, akit azonban a történelem nem kímélt meg attól, hogy lássa annak felbomlását és bukását is. XV. Lajos az 1760-as évek közepén figyelt fel a művészre, akinek sorsa ekkor el is dőlt: elköteleződött a rokokó zsánerfestészet könnyed, élvhajhász, pikánsan erotikus műfaja mellett.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tavasz különszám számában olvasható.