New York a századfordulón valósággal hadat viselt az eldobált banánhéjakkal

Gyökeres változások

Más amerikai nagyvárosokban a szemétszállítók jobbára tisztességesen végezték munkájukat, és rendszeresen eltakarították az utcára dobált szemetet, beleértve a banánhéjakat is. New York azonban továbbra is hírhedt volt a kor mércéje szerint is mocskos utcáiról.

Valószínű, hogy éppen ez – a város már ekkor a szórakoztatóipar egyik fővárosa volt – vezetett oda, hogy a filmszínészek és komikusok kedvelt gegjévé vált a banánhéjon történő elcsúszás. Charlie Chaplin egy alkalommal panaszkodott is közönsége humorérzékére, azt állítva, hogy csak azzal lehet megnevettetni őket, ha a szereplő egy banánhéjat elkerülve egy fedetlen csatornanyílásba esik.

Az 1890-es években korrupciós botrányok egész sorozata tört ki, miután Charles Parkhurst tiszteletes egy magándetektívet felbérelve felfedte a városvezetés és a rendőrség által működtetett illegális bordélyházak és kaszinók hálózatát. Az ezt követően megválasztott új polgármester, William L. Strong megbízta a köztisztaság rendbe hozatalával a Memphisben már bizonyított George Waringot.

Waring ezredesi rendfokozatig vitte az amerikai polgárháborúban, és híres volt a Tennessee állambeli Memphis csatornázásának nagyszabású újratervezéséről, amely véget vetett a rendszeres járványoknak a déli városban.

New Yorkban alapjaiban reformálta meg az utcák tisztán tartását: katonai hierarchiát és fegyelmet vezetett be, felszámolta a korrupciót, és hatékony szervezetté kovácsolta az utcaseprőket és szemétszállítókat. Fehér egyenruhát vezetett be a dolgozók körében – az ezeket mosó feleségek nagy bosszúságára –, hogy mindenkinek a tisztaság és az egészség jusson eszébe róluk.

„Gyülevész csőcselékként kapta meg az utcaseprőket, és végül hadseregként hagyta el őket” – írta távozása után a New York Times. Waring intézkedései közé tartozott még, hogy a szegényebb negyedek tisztítását tartotta elsődleges feladatnak.

Embereit korántsem fogadták tárt karokkal: ezeken a helyeken bármiféle egyenruhás ember feltűnése csak rosszat jelenthetett a lakóknak. Eleinte gyakran megpróbálták elkergetni őket, volt, hogy téglákkal hajigálták a munkájukat végezni próbáló köztisztasági alkalmazottakat. Waring azonban újra és újra kiküldte őket a legrosszabb környékekre is, és végül a bizalmatlan lakosok is elismerték, hogy jelenlétük jó dolog.

A köztisztaságiak hamarosan előkelő helyen vonultak fel a városi parádékon, és a polgármester is elismerően nyilatkozott „férfias és szükséges” munkájukról. A korrupt hivatal, amely egykoron visszaélt az adófizetők pénzével, immár a közhasznúság mintapéldája volt.

Ahogy fokozatosan eltűnt a szemét – beleértve a banánhéjakat – New York utcáiról, a héjakon elcsúszás a film és a színház világában élt tovább. Mára ott tartunk, hogy az emberek többsége ilyen geget látva eltűnődik, mi is lehetett egykoron a valós alapja, és hogy lehetséges-e egyáltalán elcsúszni egy banánhéjon. E tűnődés azonban Waring és emberei sikerét mutatja, akik megmentették a nagyváros lakóit a banánhéjak veszélyeitől.

1. Járványszerű balesetek
2. Rejtőzködő veszély
3. Gyökeres változások

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban