Nem tudta megtartani nápolyi hódításait I. Lajos magyar király

Gyilkosság Aversában

András helyzete Nápolyban nem volt éppen irigylésre méltó. Az udvarban számos ellenfele akadt, sok megaláztatás érte, többek között felesége részéről is, akivel kapcsolatban közszájon forgott a hír, miszerint szeretői vannak. A csalódott herceg úgy tervezte, hogy koronázása után bosszút fog állni a sok elszenvedett sérelmen, amit – nem túl előrelátó módon – nem is rejtett véka alá. Végül állapotos felesége, Johanna hívei tettek arról, hogy se a koronázás, se a bosszú ne történhessen meg, András meggyilkolása mellett döntöttek.

Nagy Lajos szobra a budapesti Hősök terén (Wikipedia / Imoti95 / CC BY-SA 4.0)

Az esemény szeptember 18-án, a Nápoly melletti Aversánál zajlódott le, egy egész napos vadászat utáni éjszakán. András és Johanna este egy kolostor vendéglakosztályában tért nyugovóra, éjszaka azonban a fiatal, ekkor 18 éves herceget merénylői egy álhírrel kicsalogatták szobájából. A fegyver nélkül kiérkező András – aki mögött neje gondosan bezárta az ajtót – nyaka köré hurkot tekertek, majd megfojtották, s holttestét hátrahagyva odébbálltak.

Johannát – tekintve, hogy az akció nagy valószínűséggel az ő tudtával történt – férje halála nem kifejezetten rázta meg, az esemény azonban kiélezte az ellentéteket a magyar királlyal. Nagy Lajos ugyanis követelte a pápától öccse gyilkosainak megbüntetését, így többek között Johanna trónjától való megfosztását.

A pápa úgy döntött, hogy amíg Johanna bűnrészessége nem tisztázott, addig nem tesz eleget Lajos kérésének, de a gyilkosságban résztvevőket kiátkozással sújtotta. A merénylet gyakorlati kivitelezőit, Johanna udvari kegyenceit némi kínvallatás után kegyetlen módszerekkel kivégezték, de az értelmi szerzőknek – a gyanú szerint a királynő és annak hatalomvágyó unokatestvérei, a tarantói hercegek – nem esett bántódásuk. Lajos, aki az egész nápolyi rokonságot bűnösnek nyilvánította, nem elégedett meg a következményekkel, ezért úgy döntött, fegyverrel vesz elégtételt öccse haláláért. 

A bosszúhadjárat és a pestis

A fegyveres bosszú végrehajtásához Lajos először is kiépített maga mellett egy szövetségi rendszert, melynek tagja volt a pápa által kiátkozott IV. (Bajor) Lajos császár, valamint III. Edvárd angol király. Sőt, sikerült fegyverszünetet kötnie Velencével is. A dózse és a Tízek Tanácsa ahhoz is hozzájárult, hogy a magyar király serege átvonuljon államukon, mivel adriai kikötő híján Lajosnak szárazföldön kellett útnak indulnia.

Nagy Lajos birodalma (Wikipedia / Gyalu22 / CC BY-SA 4.0)

A háborús előkészületek fontos részét képezte, hogy elkezdődtek a puhatolózó tárgyalások az itáliai fejedelmekkel és városokkal a gondtalan magyar átvonulás érdekében. Lajos ellentáborát a pápa, illetve a nápolyi Anjouk jelentették, akik készültek a magyar király támadására. Lajos első nápolyi hadjáratát 1347-ben indította meg.

A magyar csapatok szakaszosan érkeztek meg Itália területére, maga az uralkodó novemberben indult a királyság meghódítására. Vállalkozása sikeresen kezdődött, a királyt – akinek csapatai egyre gyarapodtak a különböző nemzetiségű zsoldosokkal – több államban is szívélyesen fogadták, ünnepségeket, vendégségeket tartottak tiszteletére. Lajos cserébe néhány – vele tisztelettel bánó – város urát lovagi címmel és övvel jutalmazta meg. A magyar uralkodó komolyabb konfliktus nélkül érkezett meg az év végére Aquilába, a megszerezni kívánt Nápolyi Királyság területére.

Johanna királynő – aki időközben feleségül ment unokafivéréhez, Tarantói Lajos herceghez – tétlenül vette tudomásul, hogy királyságának több előkelő ura is meggyilkolt férje testvérének oldalára állt. Lajos hadseregével 1348 elején Capuánál megfutamította a nápolyi hadsereget, a királynő, akit valamivel később férje is követett, tengeri úton menekült el előbb Marseilles-be, majd Avignon területére.

A magyar király ezt követően bevonult András öccse halálának helyszínére, Aversába, ahová meghívta a korábban már Johannától elpártoló Durazzói Károlyt, valamint a többi nápolyi Anjou herceget, rokonait. Itt az addigra egyre népszerűbb magyar király hírnevén csorba esett, az Anjou hercegeket Magyarországra vitette túszként, míg a rangidős Durazzóit – akiről úgy tartotta, hogy felelős öccse haláláért – lefejeztette.

Lajos februárban bevonult Nápolyba, felvette a Szicília és Jeruzsálem királya címet, de ez év tavaszán egy, az eddigieknél nagyobb ellenség fenyegette seregét és saját életét: a pestisjárvány. A király – miután a fontosabb tisztségekbe zsoldosvezéreket és megbízható magyar parancsnokokat állított – tavasszal elhagyta Nápolyt és visszatért a Magyar Királyságba.

1. Az ifjú lovagkirály
2. Gyilkosság Aversában
3. Másodszor Nápolyban – a pápa nem enged 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek