Negyven tonna aranyat és ezüstöt rejtett az elsüllyedt spanyol hajó roncsa

Az Újvilág gazdagsága

A spanyol hajó kincsei három és fél évszázadot töltöttek az óceán mélyén, így a megtalált műalkotások állagmegóvásra szorultak, így Mathewson sietve szerződtetett régészeket és restaurátorokat, hogy megőrizzék a felszínre hozott tárgyakat. A lelet mintegy negyven tonna aranyat és ezüstöt, valamint 114 000 spanyol ezüstérmét tartalmazott. Ezeknek a nagy része spanyol nyolcreálos érme volt, amelyeken a potosí-i verde jele szerepelt, de kerültek elő arany escudók is.

Aranyrúd a Nuestra Señora de Atocháról

A szállítmányban számtalan ezüstrúd volt, amelyek sorszámozva voltak, sőt, a királynak fizetendő 20%-os adó, a quinto jele is felismerhető volt némelyiken. Ezek a rudak szintén Potosíból származtak, és általában a ma Panamában található Portobelóban rakodták be őket a Spanyolországba tartó hajókra.

A feldolgozatlan nemesfémek mellett egyéb tárgyak is előkerültek. Az egyik legjelentősebb darab az a rubintokkal díszített aranyöv, amelynek mása egy II. Fülöpöt ábrázoló festményről ismert. Aranyból készült tányérok, kupák és csészék is szerepeltek a leletek között. A mindennapi használatra tartott tárgyak között orvosi felszerelés, rózsafüzérek, keresztek, gyűrűk és olívaolaj szállítására alkalmas nagyméretű korsók kerültek elő.

Mike Mayer búvár a Nuestra Señora de Atocháról származó aranyrudakkal a kezében 1985 júliusában

Nem annyira régészeti, mint inkább kultúrtörténeti érdekesség, hogy az adóelkerülés sajátos módjaira is fény derült. A tengerből háromezer kolumbiai smaragdot hoztak fel, de ezek nem szerepeltek a hajó nyilvántartásában. Ezeket alighanem be akarták csempészni Spanyolországba. Kicsit más a helyzet azokkal a hosszú aranyláncokkal, amelyek szintén az Atocháról kerültek elő. Mivel a törvény szerint ezek a rudakkal szemben készterméknek számítottak, így a fentebb említett adó nem vonatkozott rájuk, és kedvezőbb áron vihették be az Óvilágba, ahol aztán ugyanúgy feldolgozták őket, mint az aranyrudakat.

A kincsnek azonban volt egy sajátos modern kori története is, ugyanis Florida állam magáénak tekintette az Atochán talált javakat, és arra akarta kényszeríteni a megtalálókat, hogy 25%-ot adjanak át belőle. Fisherék azonban perre vitték a dolgot, és végül 1992-ben, nyolcévnyi pereskedés után a Legfelsőbb Bíróság nekik adott igazat. A leletek egy részét elárverezték, más részük pedig a kutatás során előkerült kincsekből szervezett múzeum kiállításán tekinthető meg.

Aranykanál a Nuestra Señora de Atocháról

A keresés azonban nem ért véget. Bár Mel Fisher 1998-ban elhunyt, a családjában akad, aki folytassa a kutatásokat. Az Atocha leszakadt tatját például nem sikerült még megtalálni, és gyaníthatóan a szállítmányának sem az egésze került elő. Még 2011-ben is találtak egy félmillió dollár értékű gyűrűt, két ezüstkanál társaságában, ami arra utalhat, hogy érdemes még az Atocha roncsai körül kutakodni.

1. A szerencsétlenül járt kincses hajó
2. Búvárharangos próbálkozások
3. Az Atocha nyomában
4. Az Újvilág gazdagsága

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült