Naplója hiányzó részei jelenthetik a kulcsot Cook kapitány halálának rejtélyéhez

2023. december 17. 16:05 Múlt-kor

Korábban

Pletykák és szóbeszéd

Cook másfél évvel az utazás vége előtt bekövetkezett halála nyilvánvaló problémákat vetett fel a szerzőség kérdésében. De a közérdeklődés, az expedíció felfedezéseinek fontossága, és az Admiralitás aggodalma a várhatóan megjelenő nem hivatalos beszámolók szenzációhajhászása fölött biztosította, hogy a jelentés elkészüljön. A legtöbb szerkesztői munkát a Cook halálát követő időszak eseményeinek leírása igényelte, amihez a forrást főleg a James King kapitány vezette napló adta. (King John Gore-t követte a Discovery parancsnokaként. aki Clerke halála után lett a Resolution kapitánya.) A jelentés kiadása főleg a metszetek előállításának lassúsága miatt jelentős késedelmet szenvedett: majdnem négy évbe telt, mire végre megjelent.

Ennyi idő alatt az Admiralitás minden tiltó igyekezete ellenére előkerültek a történtek nem hivatalos változatai. A legszélesebb körben terjedőt John Rickman, a Discovery hadnagya írta, és egy jóval erőszakosabb Cookot ábrázolt, mint a korábbi utak emberséges és visszafogott kapitánya. Ezek a beszámolók arra utaltak, hogy Cook harmadik útján nem volt minden rendben: egy ki-kirobbanó haragú, bosszúálló kapitányt írtak le, aki néha szembefordult saját legénységével, és egy olyan Cookot, aki Hawaiin nem csak elfogadta, de bátorította is, hogy a helyiek istenként imádják. Az írások azonban egyértelműen a feltűnést vadászták, a Monthly Review egy szerzője pedig valószínűleg a közhangulat nevében ítélte el őket, mint „felelőtlen, kicsinyes, alantas támadásokat” az ország „nagy felfedezője” ellen; a könyvek azonban könnyen hozzáférhetőek voltak és terjedtek, ami csak még dühítőbbé tette a hivatalos beszámoló késedelmét.

John Montagu, Sandwich 4. grófja, az Admiralitás első lordja

Cook kapitány harmadik útjának hivatalos, jóváhagyott leírása 1784 júniusában jelent meg Utazás a Csendes-óceánon Őfelsége parancsára, felfedezéseket végezve az északi féltekén címmel. Pazar alkotás volt, három negyedrét (quarto) kötetben 1617 oldalra rúgott, tartozott hozzá egy atlasz és 87 egészlapos ábra is. Szerkesztője, Dr. John Douglas „az ebben vagy bármely más országban valaha született legtehetségesebb és legnevezetesebb hajós emlékének” ajánlotta. A könyv azonnali, kirobbanó sikert aratott, majdnem az összes példányt elkapkodták a megjelenés napján. A csalódott vásárlók, akik nem voltak elég türelmesek kivárni az újranyomást, megvehették az olcsóbb nyolcad- és tizenkettedrét kiadásokat, vagy elolvashatták a legfontosabb részeket az újságokban. Ezek, nem meglepő módon, kiemelten foglalkoztak Cook halálával és az azt megelőző hetek eseményeivel.

Douglas részletesen leírja Cook példátlan fogadtatását a Kealakekua-öbölben: ahogy a partra érkezése után szent vörös szövettel borították be, és a papok „Erono” kántálása közepette a kőszentélyhez vezették, ahol egy disznót ajánlottak fel neki. Erono vagy Lono, mint azt a későbbi látogatók megtanulták, a fény, a béke és a termékenység hawaii istene, de Cook embereinek erről fogalmuk sem volt. A következő napokban ahányszor Cook csak partra lépett, egy pálcát hordó pap kísérte őt, míg más papok szavára a helyiek arcra borultak előtte és eltakarták szemüket. Cook halálának leírása King beszámolóján alapult, és nem vette figyelembe Clerke és mások véleményét, akik szerint a sorsdöntő hibát Cook tűzparancsa jelentette; a kapitány abban bízhatott, hogy ezzel szétoszlathatja a tömeget. A hivatalos beszámoló nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Cook a víz szélénél, támadóinak háttal állt, és a csónakok legénységének próbálta jelezni, hogy szüntessék be a tüzelést. A szöveg megállapította, hogy „nem elképzelhetetlen, hogy emberiessége […] bizonyult végzetesnek”, és ezt az értelmezést támasztotta alá John Webbernek, az expedíció hivatalos művészének a végzetes pillanatot megörökítő híres festménye is.

Cook haláláról számos festmény született

A Dr. Douglas által szerkesztett beszámoló feltette a koronát Cook felfedezői hírnevére. A kiadás után Douglas egy helyen így írt: „a köznek fogalma sem volt, mennyivel tartozik nekem ezért a könyvért”, és az újabb kutatások ki is mutatták, hogy Douglas számos változtatást hajtott végre Cook kéziratán: néhol csak stilisztikaiakat, máshol viszont a felfedező hírnevének növelésére szolgálókat. Az efféle szerkesztői finomítások, hovatovább módosítások nem voltak ismeretlenek a könyvkiadás világában, de különösen figyelemreméltó és zavarba ejtő a tény, hogy a Hawaiin töltött hetekről, talán a legfontosabbakról Cook egész pályafutása során, nem áll rendelkezésre napló vagy feljegyzés.

Az utazásról szóló elsődleges írott forrás, Cook saját kezűleg írott hajónaplója egy több mint 600 lapból álló, jókora négyrét kötet. Az 1779. január 6-i bejegyzés magyarázat nélkül megszakad az oldal kétharmadánál, több mint egy héttel Kealakekua-öbölbeli kikötés előtt. Ezt a naplót kiegészíti egy másik jegyzet, amelyet Cook a következő tíz napban vezetett. Ez is váratlanul szakad meg január 17-én, amikor Cook először lépett partra az öbölben. Mindkét iratot a Douglas család őrizte 1872-ig, amikor a British Museum megvásárolta őket (ma a British Libraryban vannak).

előző oldal következő oldal 2 / 3