Miként érhette váratlanul az amerikaiakat a Pearl Harbor elleni japán támadás?

Az elbizakodottság ára

Az amerikai fél legfontosabb hibája a japán képességek súlyos alábecsülése volt. Az amerikai vezetés sosem képzelte korábban, hogy lehetséges repülőgép-hordozókra építve egy nagyszabású légitámadás végrehajtása, különösen nem a meglepetés erejével.

E lehetetlennek tartott bravúrt azonban a japánok végrehajtották. Ehhez azonban szükség volt az amerikaiak nemtörődömségére is.

A Hawaiin állomásozó amerikai erők rendelkezésére álló figyelmeztető, illetve védelmi rendszerek számos eleme nem működött 1941. december 7-én.

Oahu szigetére eddigre már telepítettek egy brit gyártású radarrendszert, amely az előző évben a német Luftwaffe ellen vívott angliai csatában már bizonyította képességeit.

Amikor azonban a radar jelezte nagy számú repülőgép érkezését észak felől, a szolgálatban lévő tiszt nem vette fenyegetésnek, mivel számított egy csoport amerikai bombázó érkezésére Kalifornia felől aznap.

Északi irányba az amerikaiak nem indítottak rendszeres járőrözést sem, amely jelezte volna az ebből az irányból közeledő fenyegetést – minden figyelem a déli és a nyugati irányra összpontosult.

Nem volt állandó harci repülős őrjárat a szigetcsoport egésze felett sem, amely észrevehette volna a betolakodókat.

Az amerikai vezetés számára úgy tűnhetett, mindezekre semmi szükség sincsen – elvégre nem jelenhet meg derült égből 350 japán repülőgép Japántól 5500 kilométerre. A korai érzékelési eszközök említett hiányosságai miatt azonban amerikai szemszögből pontosan ez történt.

Pearl Harbor légvédelme sem volt fényes állapotban. A haditengerészet büszkeségein, a csatahajókon lévő légvédelmi fegyverekhez a lőszert elzárva tárolták a fedélközben, olyannyira elenyészőnek látták itt a légitámadás esélyét.

Ráadásul senki sem volt szolgálatban ezeknél a fegyvereknél, mivel vasárnap volt, és a hajók legénysége a legminimálisabb létszámban volt csak a fedélzeten.

A szárazföldön a hadsereg állományába tartozó légvédelmi eszközök voltak ugyan elhelyezve, ezek közül azonban – szintén a támadás valószínűtlensége miatt – nem mindegyikhez volt lőszer.

A japánok hatékony hírszerzése azonban megbizonyosodott már jó előre arról, hogy a nagy csatahajók mindig Pearl Harborban töltik a hétvégét, és vasárnap rendszeresen általános pihenőnapot tartanak.

A támadást megelőző hetekben ugyan előfordultak vasárnap reggel is gyakorlatok, melyek során a hajók kifutottak, ezen a hétvégén azonban éppen nem volt ilyen.

Az egyszerű igazság az, hogy az amerikai oldalon senki sem sejtette, hogy Pearl Harbort minden előjel nélkül támadás érheti.

A Csendes-óceán nyugati felén egyre növekvő japán fenyegetés láttán sem gondolt senki ennek lehetőségére, Washingtonban Japán katonai képességeivel kapcsolatban a naivitás uralkodott.

Ezzel egy időben a japánoknak sikerült egy agyafúrt és precíz tervet a lehetőségekhez mérten maradéktalanul végrehajtaniuk, és elérni vele céljukat: az Egyesült Államok nem tudott közbeavatkozni, miközben a japán seregek elfoglalták Délkelet-Ázsia jelentős részét az elkövetkező évben.

1. Japán megállíthatatlan
2. Hiányos információ
3. Mesteri felkészülés
4. Az elbizakodottság ára

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén