Miért ölték meg testvéreiket az oszmán szultánok?

A szultáni testvérgyilkosságok sorát a Konstantinápolyt is meghódító II. Mehmed nyitotta meg. Apja, II. Murád 1451-es halálát követően felkereste a szultáni hárem épületét és amíg ő az ágyasok részvétnyilvánítását fogadta, addig emberei még csecsemő öccse szobájába mentek, ahol egy selyemzsinórral megfojtották a gyermeket. Mehmed cselekedetének célja egyértelmű volt: nagyapja, I. Mehmed példájából okulva (aki egy véres polgráháborút volt kénytelen vívni a trónt maguknak megszerezni próbáló testvéreivel), el akarta kerülni, hogy egy potenciális ellenség nevelkedjen fel az oldalán.

A szultán olyannyira fontosnak tartotta az állam stabilitását, hogy egy külön rendeletben utódainak is meghagyta, hogy amikor trónralépnek, öljék meg fiútestvéreiket. Ennek eredményeképpen a testvérgyilkosság a szultáni hatalomgyakorlás bevett eszközévé vált. A kegyetlen eljárást az indokolta, hogy a törökök körében nem volt olyan egyértelmű öröklési rend, mint a középkori Európában (ahol egyébként szintén gyakori volt, hogy az egyik testvér bátyja trónjára tört) és a szultán valamennyi fia jogosult volt a trónra.

A gyakorlat természetesen nem követte szigorúan II. Mehmed utasítását, a következő szultánok ugyanis egy észszerűbb eljárást választottak. Trónrakerülésük után „csak” bebörtönözték testvéreiket, akiket csak azután végeztettek ki, hogy ők maguk fiú utódot nemzettek valamelyik feleségükkel vagy ágyasukkal.

A testvérgyilkosságok története egészen a 16. század végéig tartott, amikor III. Mehmed trónralépése különösen véresre sikeredett. Az ifjú szultán 1595-ben összesen 19 fiútestvérét ölette meg, ami hatalmas felháborodást keltett a birodalomban. Ennek hatására aztán eltörölték a testvérgyilkosságot kötelezően kimondó rendeletet és a következő szultánok már egy fokkal humánusabb megoldáshoz folyamodtak.

A Hárem épületében elkülönítettek egy szárnyat, amelyet Kafes névre kereszteltek, ami magyarul annyit tesz, hogy „ketrec”. A 17. század elejétől kezdve a lehetséges trónörökösnek számító oszmán hercegek ebben a kétségtelenül kényelmes, de a külvilágtól elzárt környezetben töltötték életfogytig tartó rabságukat.

A család férfitagjainak „ketrecbe zárása” kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a dinasztia fennmaradjon az évszázadok során, ugyanakkor a birodalom számára nem feltétlenül járt pozitív eredményekkel. Korábban ugyanis bevett szokás volt, hogy a szultán felnőtt fiait egy-egy terület kormányzásával bízta meg, akik így később kompetens uralkodóként – vagy éppen rátermett trónkövetelőként – léphettek fel. A Kafes azonban eltörölte ezt a „képzési formát”, így nem egyszer előfordult, hogy a szükség esetén „uralkodni kiengedett” herceg mindenféle államigazgatási és hadvezetési tapasztalat nélkül foglalhatta el a szultáni trónt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

3. A keleti és a nyugati blokk jellemzői a kétpólusú világ időszakában
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Megnyerhetetlen versenybe kényszerítette Moszkvát a „csillagháborús” terv
• 1958-ban elsüllyedt amerikai tengeralattjárót fedeztek fel Hawaii mellett
• Azonnal heves indulatokat gerjesztett világszerte Churchill híres fultoni beszéde
• Az emberélet nem számított, Észak-Vietnám elérte célját a Tet-offenzívával
• Egy spanyol halász segítségére is szükség volt az elveszett amerikai hidrogénbombák megtalálásához
• Kiment a mosdóba, majd a vonaton hagyta 1953-ban a hidrogénbomba titkos dokumentumait
• A Szovjetunió vonakodó segítségével vált atomhatalommá Kína
• Párhuzamosan kellett kül- és belpolitikailag is legitimálni Németország újraegyesülését
• 10 tény a berlini falról