Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?

2021. október 18. 07:25 Múlt-kor

Korábban

Eredményes kihallgatás

Április 12-én Hough és emberei Ohrdrufba, a hírhedt buchenwaldi koncentrációs tábor egyik altáborába látogattak. Az első, amerikaiak által felszabadított lágert mindössze nyolc nappal korábban érték el a szövetséges csapatok, és Hough-ék éppen egy napon érkeztek oda Patton és Eisenhower tábornokkal. „Nincsenek szavak, amelyek kifejezhetnék a rémisztő jeleneteket mindenhol” – írta naplójában Hough. „Visszataszító volt, és szinte elállt a szavunk is.”

Azt az éjszakát Johnson és a HOUGHTEAM több másik tagja a közeli Gotha városában töltötte. A háború ezen szakaszában megszokott volt, hogy az amerikai hadsereg lefoglalt civil lakásokban szállásolta el katonáit. Johnsont mélyen megérintette, mennyire ismerősnek hatott a környezet. „[a lakások] takarosak és kényelmesek voltak” – írta naplójában. „Növények az ablakokban, ruhákkal teli szekrények, gyermekszobák játékokkal, varrókészletek, tálalószekrények minőségi porcelánnal és ezüstneművel.”

A katonák nehezen tudták összeegyeztetni a német lakosság mindennapi életét azzal, amit a táborokban láttak. Johnson egyik társa üres arckifejezéssel csak ült, és lyukakat égetett egy karosszék kárpitjába. „Nem tudtunk semmi olyat tenni, ami felérhetett volna az aznap látottak súlyával” – írta Johnson.

Néhány nappal később Hough és emberei kihallgattak több további RfL-es tisztet, köztük a hivatal igazgatóját, Wilhelm Vollmart is, aki nem bizonyult túl együttműködőnek – egy éjszakát a fogdán is töltött. A szervezet vezető geodétája, Erwin Gigas, valamint egy harmadik német, akit Hough nem nevezett meg, ám azt írta, „ő az egyetlen igazi ember, aki érdekelt minket”, már értékesebb forrásnak bizonyultak.

A kihallgatást a „Ritchie-fiúk” egyike, a német születésű Hans Jacob Meier vezette. A harmincas évei végén járó férfi korábban New Yorkban egy élelmiszerüzletet vezetett, azonban a HOUGHTEAM tagjai titokzatos figurának ismerték, aki volt, hogy napokra eltűnt, majd pontosan a megbeszélt helyen és időben bukkant fel újra.

A „Ritchie-fiúk” közül a német születésűek számára a hazájukba való visszatérés azzal a kockázattal járt, hogy ellenségként futnak össze olyasvalakivel, akit „előző életükben” ismertek. Hough és a többiek ezért Meiert például a német foglyok előtt „Liford tizedes” néven szólították.

A meg nem nevezett fogoly eleinte nem volt hajlandó beszélni. Amikor a kérdések egyre lényegre törőbbek lettek, a férfi „színe többször is megváltozott, de nem válaszolt” – írta Hough. Csendben várakoztak. Meier megfenyegette a férfit, hogy ott helyben a katonai rendészetnek adja át. Ha volt ennél durvább fenyegetés – vagy ha alkalmaztak ennél keményebb kihallgatási technikákat –, arról Hough nem tesz említést. Mindenesetre a férfi végül kimondott egy nevet: Saalfeld.

előző oldal következő oldal 6 / 10