A kassai járásban található Nagyszalánc (ma: Slanec) fölött magasodó Szalánci-hegység vonulatának egyik természetes átjárója éppen a település vonalába esik. A magaslat festői szépségét egy vár romja koronázza meg. A megmaradt, régmúltat idéző kör alakú torony (Donjon) a középkortól, a XIII. század első fele óta őrzi ezt a vidéket, és a falakat igen nemesi vérből származó urak építtették. A hiteles forrásokon túl több legenda, monda kapcsolódik a vár történetéhez, de színes históriák keringenek a környékbeli kastélyokról is.

Azt, hogy miért éppen ide épült az erődítmény, egy ősi monda meséli el, amely szerint az Aba nemzetségből származó családfő, Csoma az Olsva-parti dús erdőben tanította vadászni fiát, Pétert. Az apró állatokra a fiú már mesterien lőtt, ám egyik alkalommal megláttak egy hatalmas sast, amelynek lelövése igazi kihívás volt: Péter csak a harmadik nyílvesszővel találta el. A madár a földre zuhant, a vadászok egy koszorúval tisztelegtek előtte, s a fiára büszke Csoma pedig egy várat építtetett oda. Ezért magasodik ott a vár, és így került a szalánci Abák címerébe is az ezüstpajzsra állított, csőrében koszorút tartó sas. 

Reménytelen „szerelmi fészek”

A vár az évszázadok során többször cserélt gazdát. Urai között voltak hosszú ideig a frank eredetű, itáliai Drugethek is, akik a szájhagyomány szerint 1330-ban azért kapták meg a várat és a hozzá tartozó birtokot, mert ősük, Miklós a Károly Róbert királyt és a trónörököst, Lajost Visegrádon megtámadó Zá(c)h Felicián kardja elé ugrott, hogy saját testével védje őket. A király ezért a hőstettéért jutalmazta meg többek között a szalánci várral.
A birtok később a Losonczy família kezébe került. A család gyönyörű asszonya, Losonczy Anna már kétszer megözvegyült. Kérői között volt Balassi Bálint, akit még korábbról, Egerből ismert, és később az özvegyasszonyt szalánci várában többször meglátogatta.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. tavasz számában olvasható.