2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: január  •  Nap: 10
37 találat
[1]

i.e. 49. január 10.

Caesar átlépi a Rubicont

Gaius Iulius Caesar átlépi a Rubicont, és ezzel kirobbantja a polgárháborút a senatusi párt (optimaták) ellen. Döntését a következő szavakkal indokolja: `Ha nem lépek át a folyón, az nekem hoz balszerencsét, ha átlépem, az az egész emberiségnek.` A polgárháború az adott politikai körülmények között - lévén, hogy majdnem az akkori, egész ismert világ a Római Birodalom része - egy világháborúval ér fel. De Caesart ez sem riasztja vissza a harc megkezdésétől. Ha eleget tett volna a senatus január elsejei felhívásának, hogy bocsássa el a csapatait, és visszatér Rómába, akkor az alkotmány többszörös megszegése miatt elítélték és száműzték volna, befejezve ezzel politikai pályafutását is. A senatus és Caesar közti ellenségeskedések még 59-ből, Caesar consulságának évéből erednek. Caesar nem volt hajlandó alávetni magát az érvényes törvényeknek. Azért, hogy mind a saját, mind pedig akkori szövetségese, Pompeius a hatalmát növelni tudja, hogy törvényjavaslatait keresztülvigye, újra és újra megszegi a jogszabályokat, semmibe veszi a néptribunusok tiltakozásait és különösen a különböző vallásos jellegű kifogásokat. Amikor a földtörvényét előterjesztette, azt a senatus úgy akarta visszautasítani, hogy egyetlen tényszerű ellenérvet sem tudott felhozni. Egy senatornak, aki a törvényjavaslat ellen szólalt fel, egy vödör gondosan előkészített szemetet boríttatott a fejére, és kizavarta a senatusból. Az "atyák" porig alázottak voltak, Caesar pedig egyre inkább megszilárdította pozícióját, részben szövetségek kötésével, részben megvesztegetéssel, melyek következtében súlyosan eladósodott.

[2]

1072. január 10.

Robert Guiscard elfoglaja Palermót

Robert Guiscard (a kortársaitól kapta a ravasz melléknevet) 1015-ben vagy 1020-ban született. A normannok 1057-től kezdték Szicília és Dél-Itália elfoglalását Bizánctól és az araboktól. A küzdelmeket Robert és testvére, Roger irányította. Olyan jelentős városokat szereztek meg, mint Messina, Bari. A pápasággal való kezdeti ellenségeskedés hamarosan szövetséggé alakult át. II. Miklós pápa 1059-ben elismerte a normann hódítást, a terület hűbérura a pápa lett. A Szentszék számíthatott a normann csapatokra a német-római császárok elleni harcokban. Amikor 1084-ben IV. Henrik elfoglalta Rómát, Guiscard Robert normannjai mentették ki az Angyalvárba szorult VII. Gergelyt, s vitték Salernóba, miközben a Szent Péter-bazilikában az ellenpápa császárrá koronázta Henriket. (Más kérdés, hogy a normannok úgy bántak az Örök Várossal, mintha meghódították volna.)

[3]

1246. január 10.

IV. Béla megjutalmazza pohárnokmesterét

A Móric fia Móricnak kiállított oklevélben a magyar király kedvelt híve számos tettét sorolja fel. Az előkelő nemes hűségét már II. András idején is bebizonyította. Bátran viselkedett a tatárok betörésekor: IV. Béla a mongol tábor kikémlelését bízta rá, amit élete kockáztatásával hajtott végre. A muhi csatában megmentette a király életét, amikor az egyik tatár harcos lándzsáját felemelve már-már Bélára támadt. Elkísérte urát Dalmáciába is. Érdemeiért a felségáruló Fulkó birtokait kapta meg.

[4]

1356. január 10.

IV. Károly német-római császár kiadja Aranybulláját

A díszes oklevélben a császár lefektette a német királyválasztás elveit és a választófejedelmek jogait Figyelmen kívül hagyta a pápa igényét a választás megerősítésére (elismerésére). A választásra jogosult választófejedelmek a trieri és a kölni érsek, a cseh király, a rajnai palotagróf, a szász-wittembergi herceg, a brandenburgi őrgróf és mainzi érsek, aki a választás vezetője is. A király első hivatalos ténykedése a választófejedelmi privilégiumok jóváhagyása.

[5]

1642. január 10.

I. Károly, Anglia királya elmenekül Londonból

A korona és a parlament jogaiért folyó harcok polgárháborúvá szélesedtek, amelyben a gavallérok (a korona támogatói) és a kerekfejűek (hajviseletük miatt nevezték így a puritán parlamenti többséghez tartozó képviselőket) álltak szemben egymással. I. Károly angol király, aki 1629 márciusában feloszlatta a parlamentet, mert az "túlzó" követeléseket támasztott a királyi jogok korlátozására, 1640-ig az alsóház támogatása nélkül kormányzott és minden politikai ellenfelét üldözte. 1640-ben azonban I. Károly a parlament újbóli összehívására kényszerült, mert adókra volt szüksége a Skócia elleni háborúhoz, amelyben a skótok presbiteriánus egyházuk függetlenségét védelmezték. Az adókat csak a parlament alsóháza szavazhatta meg. Mivel a többségében puritánokból álló parlament nem volt halandó engedményekre, a király átmenetileg feloszlatta. A politikai helyzet a skótokkal kötött fegyverszüneti egyezmény ellenére tisztázatlan maradt, s a parlamentet még 1640-ben újból összehívták, amely a monarchistáktól alapvető engedményeket csikart ki. I. Károlynak 1641. február 16-án el kellett fogadnia a "Triennial Act"-et, amely előírja a parlament háromévenkénti összehívását. Ezenkívül kötelezte magát abszolutisztikus pénzgazdálkodásának megreformálására és fel kellett áldoznia tanácsadóit, Thomas Wentworthöt, Strafford grófját és William Laudot, Canterbury érsekét. Mindkettőt kivégezték. Strafford kivégzése a király elleni "ír rebellió" kitöréséhez vezetett (1641. X. 23.). 1642-ben a király legfontosabb parlamenti ellenfeleinek elfogatására készült. Amikor tervét felfedezték, I. Károly Oxfordba menekült. Miután meghiúsult az utolsó egyesítési kísérlet is, a szembenálló felek felállították a csapataikat - megkezdődött a polgárháború (1644. VI. 2.).

[6]

1769. január 10.

Megszületett Michel Ney francia tábornok

Egy kádár fia volt, s a katonaságot közlegényként kezdte. Részt vett a francia forradalomban, majd a napóleoni háborúk idején Bonaparte hadvezére volt. Harcolt a jénai, a friedlandi, a szmolenszki, a borogyinói és a lipcsei csatában. Szédületes katonai karriert futott be, alig több mint 15 év alatt közlegényből marsall lett, a marsallbotot 1804-ben nyerte el. A Moszkva mellett vívott csatában oly derekasan küzdött, hogy 1813-ban a moszkvai hercegi címet is megkapta. Napóleon bukása után a Bourbonok oldalára állt, de később visszatért Napóleon táborába, s a waterloo-i csatában ő vezényelte a középhadat. A vesztes ütközet után , 1815 augusztusában a Bourbonok elfogták. `A bátrak legbátrabbika` (`le Brave des braves`) a `vörös oroszlán`, a `vörös Michel` néven ismert marsallt a francia felsőház 1815. december 6-án halálra ítélte, az ítéletet másnap végrehajtották. Főbelövésének helyén később emlékművet emeltek tiszteletére.

[7]

1776. január 10.

Függetlenségi röpiratot adnak ki Észak-Amerikában

Thomas Paine, az 1774 óta Észak-Amerikában élő angol publicista a `Józan ész` (`Common sense`) címmel megjelent röpiratában hangot adott az angol gyarmatok függetlenségi törekvéseinek. Röpiratával, amely több mint félmillió példányban jelent meg, Paine a tömegek szószólójává vált, amelyek egyre határozottabban követelték az anyaországgal való végleges szakítást. Röpiratában Paine Észak-Amerikát menedéknek nevezi mindazok számára, akik a politikai és vallási szabadságot keresve elhagyják a monarchista Európát. Szerinte Amerika a Föld egyetlen olyan helye, ahol az emberek szabadon, elnyomás nélkül élhetnek, Paine nézetei szerint azonban ezek a szabadságjogok tartósan csak a Nagy-Britanniától való függetlenség kivívásával biztosíthatók.

[8]

1778. január 10.

Meghal Carl von Linné svéd botanikus

Linné Rashult-ban született 1707. május 23-án. Lundban és Uppsalában tanult, az utóbbi városban szerzett orvosi diplomát. Itt találkozott Olof Celsius botanikussal, aki nagy hatással volt rá. 1730-tól botanikát tanított az egyetemen, majd a Lappföldön kutatott az Uppsalai Tudományos Akadémia megbízásából. A gyűjtött anyag alapján 1737-ben publikálta Amszterdamban A lappföld flórája című munkáját. 1735-ben Hollandiában adta ki a Systema Naturae-t, A természet rendszerét, melyben elsőként összegezte az addig ismert, több tízezer növényt és állatot, valamint ásványt. Rendszere hierarchikus, a fajokat nemzetségekbe, azokat rendekben, azokat pedig osztályokba sorolta. A faj meghatározásával megalapozta a modern biológiát. 1737-ben jelent meg A Növények nemei (Genera Plantarum), 1753-ban A növények fajai (Species Plantarum), e két művét a tudományos világ a virágos növények és páfrányok nevezéktana alapjaként fogadta el. A Systema Naturae kéziratát megmutatták Jan Frendrik Gronoviusnak, aki oly magasra értékelte azt, hogy saját költségén adatta ki. Linné a növények osztályozási rendszerét főleg a virágok részeire, a porzók számára alapozta, mivel ezek az evolúció során kevésbé változnak. Ő maga is elismerte, hogy rendszere mesterséges, de nagy előnye, hogy az egyes növények helye gyorsan meghatározható. Abban az időben gyors tempóban fedezték fel a világ flóráját, s ez nem tette lehetővé egy átgondoltabb besorolás kialakítását. Linné rendszere annyira bevált, hogy épp alkalmazásának egyszerűsége akadályozta meg tudományosabb szisztéma bevezetését. Linné 1736-ban Angliába ment, majd Hollandiában fejezte be Hortus Cliffortianus című munkáját. Párizsban is járt, majd 1738-ban orvosként Stockholmban telepedett le. 1739-ben megnősült, két év múlva kinevezték az uppsalai egyetem medicina tanszékére tanszékvezetőnek. Tanulmányt írt az akkor ismert betegségekről, összeállította hazája természetrajzáról a Flora Suecica és a Fauna Suecica című köteteket. A spanyol király meghívta őt, de Linné visszautasította az ajánlatot. 1761-ben svéd nemességet kapott, 1757-es hatállyal. 1764-ben nyugalomba vonult. Linné vezette be a binomiális nomenklatúrát, a növények és az állatok kettős latin elnevezését, külön nevet adva a nemnek és a fajnak. A fajok többsége ma is a tőle kapott nevet viseli. 1738-ban ő alapította meg a Svéd Tudományos Akadémiát, melynek első elnöke lett, s létrehozta a uppsalai természetrajzi múzeumot.

[9]

1810. január 10.

A francia egyház érvényteleníti Napoléon és Joséphine házasságát

Joséphine hat évvel volt idősebb Bonaparte Napoléonnál. A polgári házasságot 1796. március 9-én kötötték meg Párizsban. Az okmányon a nő négy évet tagadott le az életkorából, Bonaparte pedig - bizonyára lovagiasságból - tizennyolc hónappal vallotta magát idősebbnek. Amikor Bonaparte 1804-ben Franciaország császára lett, s megkoronázta Joséphine-t is. Szinte percekkel a koronázás előtt - a szertartáson személyesen jelenlevő VII. Pius pápa diszpenzációjával - megkötötték az egyházi házasságot, tanúk nélkül, Joséphine szobájában. Bonaparte, nem utolsósorban nemzetközi politikai megfontolásokból is, új asszony után nézett, s meg is találta I. Ferenc osztrák császár leánya, Mária Lujza személyében. Joséphine csak hosszas ellenkezés után egyezett bele a válásba, a házasságot Napóleon 1809. december 16-án nyilváníttatta semmissé azzal az indoklással, hogy az esketésen nem volt jelen plébános. Bonaparte Joséphine iránt érzett vonzalma, gyengédsége válásuk után sem szűnt meg teljesen. Gyakran meglátogatta, tanácsát kérte, ajándékokkal halmozta el, hosszú leveleket írt neki. Ha a legendának hinni lehet halálos ágyán az utolsó szavai ezek voltak: `Franciaország, hadsereg, Joséphine`.

[10]

1849. január 10.

Görgey tábornok Léváról (Bars vm.) Komárom és Lipótvár helyett a bányavárosok felé vonul tovább a fel-dunai hadtesttel

[11]

1850. január 10.

Emlékiratot kap a császár

Az erdélyi, a bánsági és a magyarországi románság vezetői a császárnak küldött emlékiratban a birodalom románlakta területeinek politikai és közigazgatási egységgé alakítását kérik.

[12]

1860. január 10.

Az uralkodó a protestáns pátens templomi kihirdetését rendeli el

Az uralkodó elrendeli az 1859. szeptember 1-i protestáns pátensnek az érdekelt egyházak templomi szószékeiről történő kihirdetését. A rendeletet mindössze 25 református és 226 evangélikus lelkész hajtja végre.

[13]

1862. január 10.

Meghal Samuel Colt, a róla elnevezett fegyver feltalálója

1814. július 20-án született az amerikai Hartfordban. Apja vállalkozása kiskorában megbukott, a család elszegényedett. Colt anyja korán meghalt, húga öngyilkos lett, ő maga 14 évesen matróznak állt. Egy Indiába tartó hajón, a kormánykerék forgását megfigyelve villant eszébe a forgótáras ismétlőfegyver, a revolver ötlete; a működési elv legalább annyira egyszerű, mint amilyen praktikus volt. Elképzeléseihez azonban nem tudott támogatást szerezni, ezért évekig Doctor Coult néven showműsorok keretében népszerűsítette az újonnan felfedezett fájdalomcsillapító szert, a kéjgázt. Az első példányt fából faragta ki, majd egy fegyverkováccsal, hitelből készíttette el a működőképes prototípust. (A mester még évekig követelte a neki járó pénzt a fizetésképtelen feltalálótól.) Colt a róla elnevezett pisztolyt 1835-ben Angliában és Franciaországban, majd 1836-ban Amerikában is szabadalmaztatta. A gyártásra 23 évesen vállalatot alapított, amely azonban rövid úton csődbe ment, alig száz darabot sikerült eladnia a rangereknek, a prérit járó csendőröknek. A fegyver akkor még túl súlyos, bonyolult volt, könnyen meghibásodott, és használójára nagyobb veszélyt jelentett, mint a célpontra.
Colt a következő években a vízálló lőszer, a távolról felrobbantható tengeri akna feltalálásával és az első tenger alatti kábel lefektetésével tudott a felszínen maradni. A koldusszegény feltalálónak az utolsó esélyt az 1846-ban kitört mexikói háború jelentette, amikor is az indiánok ellen Floridában és Texasban már hatásosnak bizonyult fegyver legújabb változatából egy tételt rendelt a hadsereg. A gond csak az volt, hogy Coltnak nem volt gyára, így a gyapotmagtalanító gépet feltaláló Eli Whitney fiával szövetkezve annak egyik telepét alakították át. Az üzlet felvirágzott, Colt 1851-ben első amerikai gyárosként nyitott kirendeltséget Angliában, majd 1855-ben Hartfordban felépítette a világ akkori legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyárát. A létesítményt a legmodernebb gépekkel szerelték fel, és már az első évben ötezernél több kész lőfegyvert produkáltak. A gyár hamarosan napi 150 kiváló minőségű, szépen tervezett és remekül működő fegyvert állított elő, tulajdonosa pedig a tíz leggazdagabb amerikai közé került, sőt tiszteletbeli ezredesi rangot is kapott. A vállalat előszeretettel készített kiállítási és reprezentációs célú, de teljesen működőképes fegyvereket: az arany berakásos, gravírozott pisztolyok ott virítottak I. Miklós és II. Sándor orosz cár, VII. Frigyes dán és XV. Károly svéd király vitrinjeiben. A termékeket ügynökök terjesztették, de voltak lerakatok New Yorkban és Londonban, emellett közvetlen rendeléseket is elfogadtak. Colt volt az első iparos, aki felismerte a reklám és a marketing fontosságát, részben ezzel magyarázható elsöprő sikere. Az amerikai polgárháború előtt Colt még adott el fegyvereket a déli államoknak, de a harcok kitörése után már csak az északi Uniónak szállított, így a háború idején mindkét hadviselő fél seregében szabványosított volt a colt. Samuel Colt 1862. január 10-én, 47 évesen azzal a tudattal hunyhatta le örökre szemét, hogy rövid élete során 400 ezer fegyverrel gazdagította a világot - és ezek révén magát is. A Coltgyár ma is virágzik, termékeit világszerte keresik.
A Colt által feltalált forgótáras, többnyire hatlövetű fegyver sokak szerint alapjában változtatta meg a történelem menetét. Ez talán túlzás, az azonban biztos, hogy Colt olyan hírnévre és vagyonra tett szert, mint előtte kevés feltaláló. Az amerikai polgárháborúban született mondás szerint "Abe Lincoln felszabadított minden embert, de Sam Colt egyenlővé is tette őket."

[14]

1863. január 10.

Az angol miniszterelnök Gladstone megnyitja a londoni földalatti vasút első, Paddingtontól a Farringdon Street-ig terjedő szakaszát

Két évvel előbb néhány próbaszakaszon már alkalmilag üzemeltettek járatokat. A földalatti azon az elven alapult, hogy a belvárosi vasutat, amennyire lehet, ki kell zárni a felszíni forgalomból, mivel azt a sínek és a füstös, zajos vonatok zavarják. A londoni földalatti alagútjai lapos, félellipszis keresztmetszettel épültek. A vágányokon normál és széles nyomtávú vonatok is közlekedhettek. Az alagutakat fúrópajzzsal építették, és elszívóberendezésekkel, illetve szellőzőkéményekkel látták el őket, mivel 1890-ig csak gőzmozdonyok vontatták a szerelvényeket, amelyeket kezdetben koksszal, majd olajjal fűtöttek. A sínek falazott alapokra épültek. A vasútnak olyan nagy sikere volt, hogy már az első évben 9 és félmillió utast szállított. A Metropolitan Vasúttársaság már 1863-ban egy belső gyűrűt tervezett, amely 1884-re, 21 km hosszban el is készült. A földalatti állomásait elegánsan, nagyvonalúan alakították ki, a kocsikon viszont nem volt ablak, mivel óvni akarták az utasokat a kopár alagútfal látványától, és féltek, hogy pánikba esnek, ha érzékelik a nagy sebességet. Budapesten 1896-ban, a millenniumi ünnepségek idején adták át az európai szárazföld első földalattiját.

[15]

1875. január 10.

A király szentesíti az összeférhetetlenségi törvényt

A király szentesíti az 1875:I: törvénycikket, az összeférhetetlenségi törvényt, mely kizárja a képviselőházból általában az állami tisztviselőket, a kormánnyal szerződéses viszonyban álló vállalkozókat, pénzintézetek és vasúttársaságok igazgatóit.

[16]

1889. január 10.

A képviselőházban megkezdődik a kormány véderőjavaslatának vitája

[17]

1898. január 10.

A nemzetiségi kongresszus Budapesten ülésezik

A végrehajtó bizottság a nemzetiségi akciók összehangolásáról tanácskozik.

[18]

1907. január 10.

Új szabványt szentesít az uralkodó

A király szentesíti az 1907:V. törvénycikket. (Kiegészítve az 1874:VIII. törvénycikket, rendelkezik a mértékekről, használatukról és ellenőrzésükről; Budapest székhellyel Központi Mértékügyi Intézetet létesít.)

Lukács László tárgyalásokat folytat a Koalícióval egy új pártközi kiegyezés érdekében.

[19]

1917. január 10.

Meghal Madarász Viktor, a nemzeti romantikus festészet legnagyobb mestere

Apja egy vasgyár igazgatója és fémáru-kereskedő volt, ő maga 1848-ban a pozsonyi jogakadémiáról lépett be a honvédségbe. Végigharcolta a szabadságharcot, egy ideig bujdosott, majd jogot tanult a pécsi egyetemen. Művészeti tanulmányait 1853-ban kezdte a bécsi festészeti akadémián, majd Ferdinand Waldmüller magániskolájába iratkozott át, akit akkoriban merész újítónak tartottak, bár csak témáiban különbözött az akadémikus festőktől. Madarász ekkor festette a Kuruc és labanc és a Thököly álma című képeit, majd 1856-ban a magyar festők közül elsőként Párizsba, az École des Beaux-Arts-ra ment. Itt festett első képei (Zrínyi Péter a fogságban, Zrínyi Miklós) a nemzeti ellenállás szellemét hirdetik. Az 1859-ben festett, fő művének tekintett Hunyadi László siratása című képpel először a Pesti Műegylet kiállításán aratott sikert, majd 1861-ben a párizsi Salon éves seregszemléjén megkapta a francia állami nagy aranyérmet.
Madarász állandó kapcsolatban volt a magyar emigráció kossuthi szárnyával, témáit szinte kizárólag a magyar történelemből merítette, szabadságharcos élményeit transzponálva át a régmúltra. Hősi és tragikus emlékeket idézett, bár legtöbb nagy képét - a Zrínyi Ilona elfogatását, a Dobozit, a Zách Feliciánt, a Zrínyi és Frangepánt - Párizsban festette. A Dózsa népe már nemcsak a főnemesi ellenállást, de a népi forradalom tragédiáját is megjeleníti. Az önkényuralom idején Madarász itthoni népszerűsége vitathatatlan volt, az ő műveit reprodukálták legtöbbet. Párizsi sikerét mutatja, hogy Eugénia császárné megvásárolta Krisztus az olajfák hegyén című vásznát. Az akkoriban születő modern francia irányzatok, Delacroix, Courbet vagy Manet stílusa nem hatottak rá, bár ismerte őket. Élete végéig görcsösen ragaszkodott a "forradalmár festő" patetikus és kissé avitt szerepéhez, kifejezési eszközeihez. Nála a romantika inkább belső életérzés, mint formanyelv, bár volt érzéke a realizmushoz is, mint azt több tanulmánya igazolja. Felfogása Eötvös József nézeteit tükrözi, aki szerint "ha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni". (Ezt a megközelítést vallotta másik nagy historikus festőnk, Székely Bertalan is.) Madarász festészete egyre inkább a történelem illusztrálásában merült ki stílusa akadémikus lett - színpadszerű jelenetekkel, pszichikai patronokkal pótolva a művészi intenciót, keverve a klasszika és romantika megoldásait.
Külföldi sikereiről a hazai közvélemény is rendszeresen értesült, 1870-es hazatérésekor mégis szinte általános fanyalgás fogadta. Az 1867-es kiegyezés után ugyanis megváltozott a festészet témaköre és irányvonala, kiment a divatból a forradalmi hangú, osztrákellenes piktúra. A kor hivatalos festője Benczúr Gyula lett, akivel szemben Madarász egy történeti képpályázaton, Bethlen Gábor tudósai körében című vázlatával alul maradt. A kudarc miatt elkedvetlenedett, egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, s egyre több támadás is érte. Ekkoriban már fáradt műveket festett - Zápolya Izabella, az Ónodi országgyűlés, Petőfi halála, igaz utóbbi igen népszerű volt, rengeteg nyomat készült belőle. Legjobb ekkori alkotásai portrék: felesége és Izsó Miklós arcképe. 1880-ban szakított az alkotással, s az apja után rá maradt fémáru-kereskedésből próbált megélni, cége azonban hozzáértés híján 1902-re csődbe ment. Budapesten érte a halál.

[20]

1917. január 10.

Meghal Buffalo Bill

A 70 éves korában elhunyt amerikai tiszt és mutatványos William F. Cody azért kapta a Buffalo Bill melléknevet, mert hozzájárult az egykor óriási bivalycsordák megtizedeléséhez. 1868 és 1872 között, valamint 1876-ban részt vett az indiánok elleni hadjáratokban, mint felderítő és lovassági ezredes. Élményeit 1883-tól vadnyugati show-jában adta elő, amely alakította a tudatot a vadnyugatról. Show-ja számos szabványtörténetből állt: indiánok támadnak rá egy településre, egy szekérkaravánra vagy egy postakocsira; Buffalo Bill és emberei az utolsó pillanatban megmentik őket. A legnagyobb attrakciók egyikét jelentette a Little Big Horn-i csata (1876. VI. 25.) ábrázolása, ahol Buffalo Bill, mint a George Armstrong Custer tábornokot körülvevő amerikai katonák megbosszulója lépett fel. Buffalo Bill showműsoraival turnékon vett részt az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában.

[21]

1919. január 10.

Kikiáltják a brémai tanácsköztársaságot

[22]

1920. január 10.

Életbe lép a Népszövetség alapokmánya

[23]

1920. január 10.

A versaillesi békeszerződés megkötésével Németország befejezi az I. világháborút

[24]

1926. január 10.

Bemutatják Fritz Lang Metropolis című filmjét Berlinben.

[25]

1934. január 10.

144 osztrák nemzetszocialista átlépi a magyar határt

... Pinkamindszent (Moson vm.) közelében

[26]

1939. január 10.

A polgári ellenzék politikai vacsorát tart a budapesti Gellért Szállóban

A Nemzeti Egység pártjából kivált `disszidens` és polgári ellenzéki képviselők politikai vacsorája a budapesti Gellért Szállóban. Elhatározzák, hogy

Múlt-kor magazin 2017/tavasz

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

Bezár