Hónap: november • Nap: 05
1370. november 5.
III. (Nagy) Kázmér lengyel király meghal Krakkóban
Azért, hogy Lengyelországnak apja, I. Ulászló által megvalósított egységét megőrizze, Kázmér szövetkezett Csehországgal és a Német Lovagrenddel. 1335-ben átengedte Sziléziát a cseh királyságnak, amelynek királya, János ennek fejében lemondott a lengyel trónigényéről. Kujáwia és a Dobrini föld átengedése ellenében elismerte a Német Lovagrend hatalmát Pomeránia és Kulm vidéke felett. Keleten kiterjesztette Lengyelország hatalmi övezetét. III. Kázmér elősegítette a városok alapítását, egységesítette a jog- és pénzrendszert, minden körzetbe kormányzót állított, és Krakkóban lengyel egyetemet alapított (1364).
1461. november 5.
II. Pius pápa megbízza Natalis nonai püspököt, hogy hirdessen keresztes hadjáratot Bosznia védelmére a török ellen
1526. november 5.
Szapolyai János királyválasztó országgyűlést hív össze
II. Lajos halála után a magyar trónért ketten vetélkedtek. Az özvegy királyné körül azonnal megkezdődött egy híveiből álló csoport szerveződése, amelynek jelentősebb személyei az ország első közjogi méltósága, ecsedi Báthory István nádor, Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bán, Brodarics István szerémi püspök és kancellár, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, Thurzó Elek tárnokmester és Oláh Miklós, a királyné titkára voltak. Mária királyné 1526. szeptember 8-án értesítette férje haláláról Innsbruckban tartózkodó testvérét, Ferdinándot, aki azonnal bejelentette igényét a magyar koronára. Szapolyai János, aki 1510 óta viselte az erdélyi vajda méltóságát, 1526. november 5-ére királyválasztó országgyűlést hívott össze a magyar koronázóvárosba, Székesfehérvárra. Az ország legerősebb, sértetlen hadserege volt a kezében, és ráadásul trónigényét arra a magyar rendek által 1505-ben meghozott országgyűlési végzésre alapozta, amely kimondta, hogy többé nem választanak idegen nemzetiségű királyt maguknak. A rendek végül 1526. november 10-én Szapolyai János királysága mellett foglaltak állást.
1559. november 5.
Meghal Kanó Motonobu, japán festő és szerzetes, a Kanó-iskola alapítója
83 éves korában, Kiotóban meghal Kanó Motonobu, japán festő és szerzetes, akit a Kanó-iskola alapítójának és meghatározó egyéniségének tartanak. A Kanó-festészet célja a japán és a kínai festészet elemeinek ötvözése, a japánok dekoratív, nagy felületet kívánó kompozíciós technikájának összekapcsolása a kínai festésmód precíz tusvonalaival.
1691. november 5.
Bádeni Lajos a váradi ostromzárat fenntartva, téli szállásra vonul seregével
1735. november 5.
Bodrogkeresztúron református egyházi zsinat ül össze
1806. november 5.
Meghal Mindszenthy Sámuel, az ismeretterjesztés úttörője
A püspökladányi születésú református lelkész szervezője volt a Komáromi Tudós Társaság elődjének, amely a magyar nyelv és szellem felemelkedéséért harcolt. Egyik szerkesztőtársa volt az 1789-ben megjelent Mindenes Gyűjteménynek, amely hasznos ismeretek terjesztését tűzte ki célul. 1796-tól történeti életrajzgyűjteményt szerkesztett, amely az első magyar egyetemes lexikonnak tekinthető. Komáromban érte a halál.
1808. november 5.
Szentesítik a Ludovika Akadémia felállításáról szóló törvényt
Az uralkodó szentesítette az 1808:VII. törvényt, melyben többszöri kezdeményezés után elrendelte a magyar katonai tisztképző intézet, a Ludovika Akadémia (Ludoviceum, Ludovika) felállítását. Nevét Mária Ludovikáról, I. Ferenc király harmadik feleségéről kapta, aki koronázási ajándékát, 50 ezer forintot ajánlott fel az intézmény létrehozására. (Az alaptőke hamarosan újabb adományokkal gyarapodott, pl. Buttler János 126 ezer forintot áldozott erre a célra.) 1830-ban József nádor lerakta az Akadémia épületének alapkövét az Orczy-kertben, s az intézet Pollack Mihály tervei alapján 1836-ban el is készült. A magyar országgyűlés azonban nem volt hajlandó megnyitni az akadémiát, mivel a bécsi udvar rendelete értelmében, a hadsereg egységes német jellege miatt az oktatási nyelv a német lett volna. Az intézményt 1849. január 7-én a Magyar Hadi Főtanoda néven akarta megnyitni Mészáros Lázár miniszter. 1872-ben a közös hadseregtől a honvédelmi minisztérium vette át az épületet, és így megindulhatott falai között a magyar katonatisztek képzése. (Később ez kiegészült a csendőrtisztképzéssel.)
1906. november 5.
Megszületett Kabos Endre háromszoros olimpiai bajnok kardvívó
A nagyváradi születésű sportoló Szolnokon kezdte és az Újpesti Torna Egylet szakosztályában folytatta pályafutását, közben tisztviselőként dolgozott. 1931-35 között hatszor (csapatban négyszer, egyéniben kétszer) volt Európa-bajnok. 1932-ben Los Angelesben tagja volt az aranyérmes csapatnak, s egyéniben harmadik lett. 1936-ben Berlinben az egyéni versenyben a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel és a csapatgyőzelemben is fő része volt elegáns, nyugodt vívásával. 1931-37 között 28 alkalommal volt válogatott. Magyar bajnoki győzelmet azonban csak csapatban szerzett. 1936 után visszavonult, munkanélküli volt, majd zöldséges üzletet nyitott. Később Aschner Lipót, az UTE mecénása segítette álláshoz. A Margit híd felrobbantásakor
1913. november 5.
III. Lajos felveszi a bajor királyi címet
A Wittwelsbach-házból származó III. Lajos 1912 decemberében apja, Luitpold halála után vette át tőle a régens szerepét, hogy elmebeteg unokatestvére I. Ottó király helyett uralkodjék. 1913. november 5-én bár Ottó még élt, felvette a királyi címet. Lajost főként a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztése érdekelte, de - hűen a Wittelsbachok hagyományához - a művészeteket is támogatta. Az I. világháborúban csak a lehető legkisebb szerepet vállalta, bár 1917-től ellenezte Erich Ludendorffnak, a birodalmi német hadsereg tényleges irányítójának katonapolitikáját. A szocialista Kurt Eisner vezette bajor felkelés teljesen váratlanul érte Lajost. Bár nem mondott le a trónról, 1918. november 13-án, polgári és katonai tisztségviselőit felmentette hűségesküjük alól. Megkeseredett emberként, száműzetésben halt meg Magyarországon; a sárvári uradalomnak felesége, Mária Terézia főhercegnő révén volt a birtokosa.
1916. november 5.
Kikiáltják az önálló lengyel államot
Lengyelország orosz közigazgatás alatt álló részének meghódítása után a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország kikiáltják Lengyelország függetlenségét, mint alkotmányos örökös monarchiáét. Az újonnan alakítandó állam határait csak a háború befejezése után, a szuverenitás (államhatalom) átruházásával egy időben kell meghatározni. Addig a lengyelek szilárdan kötődnek a központi hatalmakhoz. Az önálló lengyel állam kikiáltásának mindenekelőtt katonai okai vannak. Ennek előmozdításával a lengyel nemzettel szemben, így remélik, szövetségesre lelnek bennük, aki Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom oldalán Oroszország ellen harcolna. Magában Lengyelországban először lelkesedést vált ki a proklamáció. Mivel azonban Berlinben és Bécsben mindenekelőtt katonák toborzására gondolnak és önálló lengyel hadsereg alakítását nem mérlegelik, az eufória (örömmámor) hamar elpárolog. November 12-én, Varsóban tömeggyűlést tartanak, amelyen egy lengyel kormány és egy saját hadsereg iránti követelésüknek adnak hangot.
1918. november 5.
A szerbek megkezdik Magyarország déli területeinek megszállását
Az I. világháború végén, a széteső Osztrák-Magyar Monarchiára a kisantant államai vetették rá magukat. Szerbia többek között igényt tartott a Délvidékre is, a maga fél milliós magyar lakosságával együtt. Az 1918. november 3-án megkötött pádovai fegyverszünet értelmében a Monarchia csapatai az 1914-es határok mögé húzódtak vissza. A szerbek, az antant engedélyének birtokában november 5-én kezdték meg Szerémség, Bácska és Bánát megtámadását. Franchet d'Esperey tábornok november 7-én fogadta Belgrádban Károlyi vezette magyar küldöttséget. A fegyverszüneti egyezmény előírta, hogy a magyar kormány köteles kiüríteni a Nagy-Szamos felső folyásától Marosvásárhelyig, a Maros mentén Szegedig, onnan Szabadka-Baja-Pécs vonalon a Dráváig húzódó vonaltól délre és keletre eső területeket, valamint előírta a hadsereg leszerelését.
1921. november 5.
Megszületett Cziffra György zongoraművész
Budapesten, egy angyalföldi barakktelepen töltötte gyermekéveit. Apja is muzsikus volt, ő ismerte fel tehetségét. Csodagyerek volt, már ötéves korában cirkuszban zongorázott. Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia igazgatója meghallgatta, így jutott be a főiskolára, ahol Dohnányi és Keéri-Szántó Imre növendéke lett. Sikert sikerre halmozott, bár a kritikusok fanyalogva fogadták játékát. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, bárzongoristaként kereste a kenyerét, közben magánúton tanult tovább. 1943-ban kikerült a frontra, ott zongorajátéka megbabonázta a német tiszteket, s felajánlották: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ő ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon, eszpresszókban lépett fel. Szókimondása miatt nem engedték hangversenyezni, de a presszók előtt tömegek hallgatták az utcán. Disszidálási kísérletei után elfogták, kínozták, kezeit szétverték, csak csuklószorítóval tudott játszani. 1950-ben börtönbe, majd Recskre került, ahol követ tört. 1953-ban szabadult, majd engedélyezték fellépéseit.
1956-ban emigrált, rövid bécsi szereplés után Párizsban telepedett le. Hangversenyein zsúfolásig teltek a koncerttermek, főleg a virtuóz romantikus zongorairodalom - Chopin, Grieg, Liszt, Schumann műveinek - mestere volt. Lemezfelvételein is főleg e szerzők és saját Liszt-átiratai szerepelnek, de sikerrel játszotta a barokk és a bécsi klasszicizmus mestereit is. Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerző vázlatos zenei gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Érett korára a XX. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt. 1968-ban Chaise-Dieu-ban zenei fesztivált szervezett, 1969-ben ifjú pianisták számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd André Malraux kulturális miniszter segítségével létrehozta a Cziffra Alapítványt Senlis-ben, Párizs közelében. Itt egy XII. századi kápolnát alakíttatott át, s elnevezte Liszt Ferenc Auditóriumnak. Az alapítvány főleg tehetséges ifjú művészeket pártolt, muzsikusok mellett képzőművészeket is. Senlis-ben régészkedett és a francia-magyar történelmi kapcsolatokat kutatta, s évente fesztiválokat rendezett Festival du Graal néven. Fia, ifjabb Cziffra György karmester volt, akinek 1982-es tragikus haláláig apa és fia többször adott közös koncertet. Cziffra megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét, 1968-ban francia állampolgár lett, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, budapesti hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól éveken át mesterkurzusokat vezetett a keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon. A 100 tagú Budapest Cigányzenekar tiszteletbeli elnöke volt, 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével tüntették ki. Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel jelent meg 1983-ban. Senlis-ban érte a halál 1994. január 15-én.
1946. november 5.
Kivégzik Szombathelyi Ferencet, a Honvéd Vezérkar egykori főnökét
Knausz György néven Győrben született 1887. május 17-én. 1902-től járt a pécsi hadapródiskolába, ahol 1906-ban végzett. 1910-11-ben végezte el a felsőbb tiszti tanfolyamot. Ezután három évig Bécsben tanult a Hadiakadémián, ahol jó eredménnyel végzett. Vezérkari tisztként harcolta végig az I. világháborút, 1916-17-ben az erdélyi fronton, majd a minisztériumba került. 1919-ben a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító csoportjának tagja volt. 1926-31 között hadtörténelmet és harcászatot tanított a Hadiakadémián, ezután a szombathelyi vegyesdandár vezérkari főnöke lett. 1933-36 között a honvédség főparancsnokának szárnysegédje volt, 1936-38-ban a Ludovika Akadémia I. főcsoportjának parancsnoka. 1939-41 közt a kassai VIII. hadtest, 1941-ben a Szovjetunió ellen vonuló Kárpát-csoport parancsnoka. 1941 szeptembertől 1944 márciusig vezérezredesi rangban a Honvéd vezérkar főnöke volt. E posztra Horthy Istvánnal való kapcsolata révén került. A maritim hatalmak hadművészete című tanulmánya részletezte az angolszászok anyagi, geopolitikai, erkölcsi és hadászati előnyeit, kimutatta a német hadvezetés hibáit, jelezte elkerülhetetlen vereségüket. Arról is írt, hogy Magyarország érdekeivel ellentétes a részvétel a háborúban, s javasolta, az ország tartalékolja erőforrásait addig, míg a tengeri hatalmak a közelbe nem érnek, s akkor forduljon szembe a németekkel. Elképzelései sokban egyeztek Kállai Miklós kormányfőével, ő is kereste a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. 1942-ben a doni hadsereg ellátása ügyében többször utasította vissza Jány Gusztáv, a hadsereg parancsnokának igényeit fegyverre, felszerelésre. Az orosz áttörés előtt így toldotta meg Hitler hadparancsát: `ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van` - a veszteségekben ezért neki is szerepe volt. Németellenességét sokszor németbarát szólamokkal próbálta leplezni, s csak ritkán és kevés eréllyel szállt velük szembe. Az újvidéki vérengzések felelőseit egy ideig menteni próbálta, s csak két év múlva, 1944 elején rendelt el vizsgálatot. 1944 márciusában, az ország német megszállása előtt, részt vett a klessheimi tárgyalásokon, s felmérve a magyar honvédség csekély erejét, s az ellenállás hiábavaló voltát, a megszállás elfogadását javasolta Horthy kormányzónak.
1944. április 19-én, német nyomásra felmentették vezérkari főnöki megbízatásából. 1944. október 11-12-én hadbírósági tárgyalást folytattak ellene s Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula ezredes ellen a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt. Ekkor felmentették, de a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és Sopronkőhidán, majd Németországban tartották őket fogva. Szombathelyi 1945-ben, mielőtt a szövetségesek fogságába esett volna, egy "védőiratot" szerkesztett, melyben a Honvéd Vezérkar élén eltöltött időszakáról, akkori cselekedeteiről és azok motivációiról emlékezett meg. A háború után, 1946-ban a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, népellenes (így ) és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének elkövetése miatt, de a háborús bűntettek vádja alól felmentette. Másodfokon bűnösnek találták háborús bűntett elkövetésében is, az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Háborús bűntettként értékelték a vezérkari főnök bírósága felállításában vitt szerepét, a délvidéki vérengzéssel kapcsolatos magatartását, a Keitellel folytatott tárgyalást, a 2. magyar hadsereg tragédiáját, az 1944. március 19-i német megszállást s a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett oroszországi cselekményeket. Ezután, szovjet nyomásra és vélhetően Rákosi személyes intézkedése nyomán - az újvidéki bűnösökkel, Feketehalmy-Czeydnerrel, Grassyval és Zöldivel együtt - kiadták a jugoszláv hatóságoknak. Fogsága alatt megkínozták, majd Újvidéken kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben felmentette az ellene emelt vádak alól, megállapítva: a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. A 2. magyar hadseregnek kiadott, a végsőkig történő kitartásra szóló utasítás nem Szombathelyi önálló intézkedése, hanem a legfőbb hadúr döntése volt, melyet a vezérkari főnök a katonai függelmi viszonyoknak megfelelően végrehajtott. Védőirata, több anyaggal kibővítve 1990-ben jelent meg Szombathelyi Ferenc visszaemlékezése 1945 címmel. A Ludovikától Sopronkőhidáig című művében ezt írta róla Kádár Gyula: "Bukását egyénileg mélyen fájlalom. Felelős és vétkes volt, de felelősségre vonni nem szadista gyilkosokkal együtt kellett volna."
1966. november 5.
Átadják az EMKE aluljárót
Budapest forgalmi rendjének korszerűsítése érdekében a Nagykörút és Rákóczi út kereszteződésében gyalogos aluljárót építettek, amely az átadás után november 6-án nyílt meg a forgalom előtt. A főváros (az Astória utáni) második aluljárójának építése során a Blaha Lujza tér képe is teljesen megváltozott: többek között az építkezéseknek esett áldozatául a Nemzeti Színház épülete, amelyet 1964-ben lerobbantottak.
1968. november 5.
Megválasztják Richard Nixont az Egyesült Államok 37. elnökének
1972. november 5.
Indiánok tüntetnek Washingtonban
Indiánok elfoglalják Washingtonban a belügyminisztérium indiánügyekkel foglalkozó hivatalát, hogy tiltakozzanak a diszkrimináció és az `indián szerződések` be nem tartása ellen.
1982. november 5.
Meghal Jacques Tati francia filmszínész és rendező
`Azt szeretném megmutatni, hogy mi az, ami hozzájárul az emberiség elnyomásához.`
Jacques Tati
1991. november 5.
Rejtélyes körülmények között meghal Robert Maxwell brit sajtómágnás
1923. június 10-én Jan Lodvik Hoch néven született az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátukrajnában (Selo Slatino) szegény zsidócsalád fiaként. Kalandos és veszélyes úton menekült Magyarországon át a zsidóüldözés elől. Kémkedés gyanúja miatt a váci börtönbe került, itt tanult meg magyarul. Onnan megszökve került Angliába. Kiváló intellektusát a brit hírszerzésnél kamatoztatta. A háború után kiadót alapított. 1964-től hat éven át volt a brit Munkáspárt parlamenti képviselője. A kilenc nyelven beszélő Maxwell sajtóbirodalmat alakított ki, megjelentette a nagy példányszámú Daily Mirrort, az European című hetilapot és a New York-i Daily Newst. Világszerte mintegy 250 vállalat kapcsolódott a nevéhez. A magyar átalakulás sikereiben bízva az elsők között volt, aki tőkét fektetett be Magyarországon: az 1990-es évek elején többségi tulajdont szerzett a Magyar Hírlapban és az Esti Hírlapban. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála - jachtjáról a vízbe esett Tenerifénél - a lapok címoldalára került, s nevét összefüggésbe hozták az izraeli titkosszolgálattal, a Moszaddal is.
