Így zabálta halálra magát kedvenc édességével egy 18. századi svéd király

2018. május 17. 18:33 Múlt-kor

A történelem bővelkedik különös és bizarr halálnemekben, de a 18. század második felében uralkodó svéd király, Adolf Frigyes esete valószínűleg túltesz mindenen. Az édesszájú királyt ugyanis egy húshagyókeddi lakomán érte a végzete, miután az ekkor elfogyasztott hatalmas ételmennyiség egyszerűen túl sok volt a szervezetének.

Korábban

Ötven ízű hús és erőt adó eledel – így vélekedtek régen a marháról és a disznóról
„Svédhez méltatlan ital” – hogyan harcoltak a 18. századi svéd királyok a kávé ellen?
Stockholm központjában találtak rá az elfeledett 17. századi királyi hadihajóra

A Nagy Északi Háborúban elszenvedett vereséggel Svédország nagyhatalmi státuszának korszaka végleg leáldozott. A folyamatos háborúskodásairól és abszolutista kormányzati rendszeréről nevezetes XII. Károly 1718-as halálát követően azonban egy új éra köszöntött a skandináv királyságra.

Az erőskezű uralkodót legkisebb húga, Ulrika Eleonóra követte a trónon, de ezt csak azt követően tehette meg, hogy elfogadta a rendi gyűlés, a Riksdag követeléseit a királyi hatalom korlátozásáról. A következő fél évszázadban – amelyet Svédországban a „Szabadság kora” néven szokás emlegetni – lényegében a parlament kormányozta az államot, jelentősen kiterjesztették a polgári jogok körét és végre tartós béke köszöntött a háború tépázta országra. A korábban abszolút hatalommal bíró uralkodó szerepe szinte ceremoniálissá vált ekkoriban.

A Szabadság korának emblematikus uralkodója volt Adolf Frigyes, aki 1751 és 1771 között ült a svéd trónon. Bár az őt személyesen ismerők kedves és jóságos emberként emlékeztek rá, és érdemei között szokás említeni, hogy uralkodása alatt jelentősen javult a sajtószabadság helyzete (egy 1766-ban elfogadott törvény, a világon akkor egyedülálló módon szinte teljesen eltörölte a cenzúrát), összességében mégis egy meglehetősen inkompetens és vitatott megítélésű államfőként él a svéd történeti emlékezetben.

Már hatalomra kerülése is problémás körülmények között történt. Miután 1738/39-ben az északi háborúban elvesztett területek visszaszerzését zászlójára tűző, háborúpárti „Kalap-párt” került többségbe a svéd országgyűlésben, az ország 1741-ben belépett az osztrák örökösödési háborúba, amelyben ismét vereséget szenvedett Oroszországtól. Az 1743-ban megkötött békében Erzsébet cárnő beérte kisebb területi nyereségekkel (így Finnország nagy része ekkor még svéd fennhatóság alatt maradt), ugyanakkor rákényszerítette a Riksdagot és I. Frigyes királyt, hogy trónörökössé unokaöccsét, a Holstein-Gottorp házból származó Adolf Frigyest tegyék meg.

Uralkodása a már említett cenzúrát eltörlő törvénykezésen kívül szinte semmilyen maradandó eredménnyel nem járt. Kétszer ugyan kísérletet tett arra, hogy saját kezébe vegye a kormányzást és újra háttérbe szorítsa a parlamentet, végül mindkét esetben kudarcot vallott. Hasonlóan nem vezetett eredményre a kávéfogyasztás ellen indított kereszteshadjárata sem (pedig a kávéra kivetett különadó megfizetését megtagadóktól még a bögréiket is elkobozták ekkoriban). Adolf Frigyes életének és „kormányzásának” legemlékezetesebb momentuma valószínűleg a halála volt. Pontosabban annak módja.

1771-ben a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó, vagyis húshagyókedd február 12-re esett. A húshagyókeddhez számtalan népszokás kapcsolódik, sok helyen például nagy felvonulással vagy karnevállal búcsúztatják ekkor a farsangi szezont. Legfontosabb eleme azonban kétségkívül a lakoma, amikor az emberek kihasználva az utolsó lehetőséget elfogyasztanak mindent, amit a nagyböjt hetei alatt nem használhatnak majd fel.

A húshagyókeddi lakomát természetesen a királyi udvarokban is megrendezték és közismerten édesszájú Adolf Frigyes is nagy lelkesedéssel készült a Svédországban fettisdag néven ismert napra. A lakomán a király aztán nem is fogta vissza magát. Az este folyamán egyebek mellett evett homárt, kaviárt, halat, savanyúkáposztát és benyakalt rengeteg pezsgőt is. És még csak ekkor következett a desszert…

A királynak kedvenc süteményét, a svédek körében ma is igen népszerű semlát szolgálták fel. Ezt a mandulamasszás, tejszínhabos, marcipános kalács évszázadokon keresztül kizárólag a húshagyókeddi lakomán fogyasztották a svédek és jellemzően egy tál meleg tejben tálalták (ekkor hetvägg névvel szokás emlegetni).

Adolf Frigyes az első tál hetvägg után még 13 alkalommal repetázott – amivel szó szerint halálra zabálta magát. Az elfogyasztott hatalmas ételmennyiség egyszerűen túl sok volt a király szervezetének és rövidesen emésztési problémák léptek fel nála és még aznap este távozott az élők sorából.

Az hatvanéves uralkodó meglehetősen bizarr halálával a Szabadság kora is sírba szállt Svédországban. A gyengekezű, befolyásolható királyt energikus és művelt fia, III. Gusztáv követte a trónon, aki alig egy évvel később egy katonai puccsal magához ragadta a hatalmat és ügyes politikával fokozatosan kiépítette saját, felvilágosult abszolutista rendszerét.