Hogyan szorította ki Sztálin a hatalomból Trockijt?

2018. december 6. 11:30 Múlt-kor

Korábban

Erőtlen ellenállás

Bár Trockij Sztálint és legfőbb szövetségeseit, Lev Kamenyevet és Grigorij Zinovjevet több munkájában is bírálta, a triumvirátus tagjainak éles reakciója, amelyben a trockizmust a leninizmus hagyományaival szakító eszmerendszerként határozták meg, egyre inkább elszigetelte az ellenzéki vezért.

A pártfőtitkár hatalma pedig tovább növekedett. 1925-ben a Szervezőiroda mellett a Politikai Iroda irányítását is kézbe vette. Trockijt pedig még abban az évben leváltották a Hadügyi Népbiztosság és a Forradalmi Katonatanács éléről, ezzel elvesztette legfőbb támogatói bázisát, a hadsereget.

Sztálin kiterjedt kapcsolati hálójával szemben a magányos Trockijnak nem volt esélye. Önéletrajzában sajnálattal emlékezett vissza hibás viselkedésére: mindenkit gondolkodás nélkül félreállított, aki útjában állt, vagy nem értett vele egyet. „A sértettek könnyen utat találtak Sztálinhoz” – vont mérleget az ellenzéki vezető.

Sztálin növekvő hatalmát azonban egyre többen figyelték aggodalommal. Az elégedetlenek száma országszerte megnőtt, és a korábban Sztálinnal szövetséges Kamenyev és Zinovjev – bár személyes ellentéteik továbbra is megakadályozták a szoros kapcsolat kialakulását – is Trockij mellé állt. Bírálták a vezetés gazdaságpolitikáját, követelték a párton belüli demokrácia megerősítését, erőteljes iparosítást sürgettek, és a szocializmus megvalósítására csak az országhatárokon belül törekvő Sztálinnal ellentétben a Trockij által hangoztatott világforradalom pártján álltak.

Az újságokban ekkor már szinte naponta jelentek meg Trockij-ellenes cikkek. A támadásokat megelégelő politikus a KB 1926. októberi ülésén elveszítette hidegvérét, és ujjal mutogatott Sztálinra. „Az első titkár a forradalom sírásójának posztjára pályázik” – kelt ki magából. Sztálin először elsápadt, majd elvörösödött, végül kiviharzott a teremből. Trockij kitörése azonban csak arroganciáját és megosztó, frakciós tevékenységét bizonyította a jelenlévők számára, és másnap kizárták a Politikai Irodából. A sztálini irányvonallal szembehelyezkedők fokozatosan kiszorultak a pártból, a hadseregből, valamint a rendőri szervek kötelékéből is, és kénytelenek voltak illegalitásba vonulva, magánlakásokon megszervezni találkozóikat.

A teljesen elszigetelődött ellenzék 1927. november 7-én, a forradalom 10. évfordulóján kétségbeesett lépésre szánta el magát, és többek között „Teljesítsük Lenin végakaratát” feliratú plakátokkal demonstrált a sztálini önkény ellen. A demonstráció zavargásokba torkollott, és a tüntető ellenzékiek kezéből végül kommandósok ragadták ki a transzparenseket, az egyik katona pedig még a Trockijt szállító autóra is rálőtt.

Egy héttel később Trockijt és Zinovjevet kizárták a KB-ből, majd Sztálin a decemberi pártkongresszuson elhangzó ultimátumában egyértelművé tette: az ellenzékiek vagy leteszik a fegyvert, vagy el kell hagyniuk a pártot. Végül mintegy 1500 ellenzékit zártak ki a pártból, köztük Zinovjevet, Kamenyevet, akik azonban hamarosan feladták korábban hangoztatott nézeteiket, és megbánást tanúsítottak. Nem így a szintén kizárt Trockij, aki nem volt hajlandó revideálni álláspontját.

Az ellenzéki vezér kitartásának meglett az eredménye. 1928. január 16-án a legközelebbi vasútállomástól 250 km-re található kazah fővárosba, Alma-Atába száműzték. Októberben a kormány elvágta Trockij minden kapcsolatát Moszkvával, leveleit és táviratait pedig elfogták. December 16-án egy titkosrendőr azzal a paranccsal jelent meg nála, hogy politikai tevékenységét szüntesse be, és végleg szakítsa meg követőivel fennálló kapcsolatait. Trockij ellenállt, és kifejtette, szerinte csak korrupt bürokraták kérhetnek ilyesmit egy forradalmártól. Sztálin válaszul kiutasította a Szovjetunióból. Az indoklás szerint Trockij egy illegális párt szervezését folytatta, amely a szovjethatalom elleni fegyveres harcokra való felkészülést lett volna hivatott irányítani.

előző oldal következő oldal 3 / 4