Gyilkos szoknyák és halál szakállfésülés közben – az életveszélyes 19. századi divat

A habzó szájú művirágkészítő

Az arzént mindenhol meg lehetett találni a viktoriánus Nagy-Britanniában: gyertyákban, függönyökben és tapétákban is – írja James C. Whorton, a The Arsenic Century: How Victorian Britain Was Poisoned at Home, Work, and Play című könyv szerzője. Mivel szép, élénkzöld színt kölcsönzött az anyagoknak, különféle ruhák, kesztyűk, cipők és a nők által hajba tűzve is szívesen viselt, valamint lakásdíszként is előszeretettel használt művirágok készítéséhez is felhasználták.

A nők az általuk hordott hajkoszorúktól sokszor kiütéseket kaptak, de a higannyal készült kalapokhoz hasonlóan az arzénos ruhadarabok és kiegészítők is azok számára jelentettek igazi veszélyt, akik készítették azokat. 1861-ben például egy 19 éves művirágkészítő, Matilda Scheurer – akinek a munkájához az is hozzátartozott, hogy arzéntartalmú porral szórja be a virágokat – halála előtt vonaglott, hányt és habzott a szája. Az epéje zöld volt, csakúgy, mint a körmei, de még a szemfehérje is zöldes árnyalatúra váltott. A boncolás során arzént találtak a gyomrában, a májában és a tüdejében is.

Scheurer halála a közvélemény figyelmét is felhívta az arzén veszélyeire. A British Medical Journal című szaklap például arról írt, hogy az arzéntartalmú öltözéket viselő nők „elég mérget hordoznak a szoknyájukban ahhoz, hogy minden hódolójukat megöljék, akikkel egy fél tucat bálteremben találkozhatnak”. Az 1800-as évek második felében a hasonlóan túlzó állítások hozzájárultak ahhoz, hogy a közhangulatot a zöld halálos árnyalata ellen fordítsák.      

Ennek hatására a skandináv országokban, Franciaországban és Németországban betiltották az arzén ruhaanyagokhoz történő felhasználását (a briteknél nem). Elizabeth Semmelhack, a torontói Bata Shoe Museum kurátora szerint a szintetikus színezékek megkönnyítették az arzén használatával történő szakítást. A divatnak azonban manapság is vannak veszélyei. 2009-ben Törökországban betiltották a farmerek homokfúvással való koptatását, mivel a dolgozóknál a szilikózis nevű tüdőbetegség alakult ki a homok belélegzésétől. Ilyenkor azonban sok vállalat inkább egy másik országba telepíti a gyárát, ahelyett, hogy beszüntetné az effajta tevékenységet: az Al Jazeera például tavaly írt arról, hogy a kínai gyárakban továbbra is homokfúvással koptatják a farmereket. 

1. A kalapkészítés veszélyei
2. A habzó szájú művirágkészítő

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt