Féltékenységet, a KGB-t és a jetit is sejtették egyesek a tapasztalt túrázók rejtélyes halála mögött

Titokzatos vércseppek és narancssárga bőr

Az előzetes megállapodás szerint a csoport elsőként Vizsajba való visszaérkezésekor adott volna életjelet magáról. Bár a tervek szerint a legkésőbbi időpont február 12-e lett volna, Gyatlov már megbetegedése előtt jelezte Jugyinnak, hogy a túra valószínűleg tovább fog tartani. Így egy ideig senki sem találta furcsának, hogy a fiatalok nem jelentkeznek.

Négy nappal később az egyetem azonban már elkezdett saját hatáskörben vizsgálódni, amikor pedig már egy hét is eltelt a megadott időponthoz képest, a hadsereg, a rendőrség és a hegyimentők alakulatai, valamint több száz önkéntes részvételével megindult az átfogó keresés, amelybe nem sokkal később már a légierő is bekapcsolódott.

A 4 ezer km²-nyi terület átfésülése után végül február 26-án találták meg a fiatalok utolsó táborhelyét, hamarosan pedig öt holttestre is rábukkantak. A helyszínen több furcsaság várta a szakértőket, mint egy krimiben: a sátor falát belülről késsel vágták fel, ami arra utal, hogy a bent lévők olyan gyorsan akartak kijutni, hogy nem volt idejük a sátor madzaggal összefogott bejáratával bíbelődni.

Megállapították, hogy meneküléskor a táborhelytől annyifelé futottak, ahányan voltak, de később mindannyian találkoztak a közeli erdő szélén, egy hatalmas fenyőfa alatt, körülbelül 900 méterre a sátoroktól. A fenyőfa ágairól nagyjából 4,5–5 méter magasságig le voltak törve a kisebb gallyak, mintha valaki felmászott volna a fára, annak ellenére, hogy az első ágak csak 2,8-3 méter magasságban kezdődtek. Erre utal, hogy négy embernek sebes volt a tenyere és a lábszára.

A nyomok alapján kiderült, a túrázók tüzet is gyújtottak, és megpróbáltak visszajutni a sátorhoz. Ez a 22 éves Zinaida Alekszejevna Kolmogorovának sikerült a legjobban, akinek 650 métert sikerült megtennie. A lány holtteste mellett vércseppeket fedeztek fel, amelyekről a genetikai vizsgálatok kiderítették, nem a csoport tagjaitól származnak. A tetemek közül kettőn nem volt lábbeli, hármójuk pedig csak alsóneműt viselt.

Az egyik holttestnek hiányzott az orra, többjükön égési sérülés nyomai voltak láthatók, Rusztem Szlobogyin pedig úgy szenvedett koponyaalapi törést a fenyőfa és a tábor között félúton, hogy nem volt mellette más lábnyom. Mindegyik holttest bőrszíne narancssárgás volt.

1. Ügynök a csapatban
2. Életmentő betegség
3. Titokzatos vércseppek és narancssárga bőr
4. Bizarr fénygömbök
5. Földönkívüliek, féltékenység és a jeti

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2021

• A táskák története
• Magyarországi népszámlálások 1920–1990 között
• Rákosi Mátyás népes családja
• A rock and roll rugói
• Hét pusztító fertőzés
• A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim
  
• Magyar szülésznők szerveződése a századfordulón
• A „másik” Rajk
• A gyűjtögető Jan van der Heyden