Erotika és tűz – Michelangelo elégetett festménye

Ágyúkat egy festményért

Az ostromra készülődő Firenzének szinte egyáltalán nem volt saját tüzérsége, ezért a ferrarai hercegtől, Alfonso d’Estétől próbáltak ágyúkat kölcsönözni. A cél érdekében minden eszközt bevetettek: a hidegfejű reálpolitikus helyett a szenvedélyes műgyűjtőre próbáltak hatni egy Michelangelo-mű felajánlásával.
Michelangelo hamarosan Ferrarába utazott, ahol meg is állapodott a herceggel egy festmény elkészítéséről. Irving Stone Michelangelo regényes életrajzában így ír erről az epizódról:

„Michelangelo (…) temperaképet kezdett festeni, amely Lédát ábrázolja a hattyúval. Addig is rajongott a testi szépségért, műveiből mégis hiányzott az érzékiség (…) Ezen a képen a vérbő testiség uralkodott. Lédát elragadóan szép nőnek ábrázolta, heverőjén fekszik, míg a hattyú a lába közé férkőzve, hosszú nyakának S vonalával Léda egyik mellét körülfonva, csőrét a nő szájához illeszti.”

A nyíltan erotikus, antik gemmákról és szarkofágokról ismert jelenet feldolgozása jól illeszkedett a herceg gyűjteményének többi antik témájú darabjához. Az Esték ráadásul a trójaiak leszármazottainak tartották magukat, így a trójai háborút közvetve kirobbantó Helené születésének története jól kapcsolódott a hercegi család eredetmítoszához is. Az elkészült festmény azonban soha nem került Alfonso d’Este birtokába.

A legenda szerint a herceg egy kereskedőt küldött a képért, aki lekicsinylően nyilatkozott a festményről, ezért Michelangelo nem adta át neki a művet. Valószínűleg valójában csak annyi történt, hogy Alfonso d’Este nem adott ágyúkat a városnak, így nem kapta meg a cserébe ígért festményt. 

Firenze 10 hónapig tartó ostroma 1530 augusztusában ért véget, amikor az áruló Malatesta Baglioni feladta a várost. Michelangelo a Medici-kápolna alatt egy föld alatti kis kamrába rejtőzött el, hogy elkerülje a győztesek bosszúját. Rejtekhelyét csak novemberben hagyta el, amikor kegyelmet kapott VII. Kelemen pápától. Szabadsága feltétele azonban az volt, hogy folytatnia kellett a Medici-kápolna félbehagyott munkáit, azaz kénytelen volt a firenzei köztársaság eltiprói számára dolgozni.

Léda Franciaországban

A ferrarai herceg számára készült festmény ekkor már valószínűleg Franciaországban volt. Michelangelo az egyik tanítványának, Antonio Mininek adta, aki Franciaországba vitte. A korabeli dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy a különleges műnek hamar híre ment. Mini 1531 decemberétől 1532 márciusáig Lyonban időzött, ahol a helyi előkelők számára számos másolatot készített a képről. Az eredeti festmény végül a fontainebleau-i kastély királyi gyűjteményébe került.

I. Ferenc francia király nemcsak az itáliai reneszánsz művészetért, hanem az erotikus témákért is rajongott. Gyűjteményében Raffaello és Leonardo remekművei is megtalálhatók voltak, Leonardótól éppen egy Lédát a hattyúval ábrázoló festmény. Leonardo képén ott láthatóak a tojásból frissen kikelt gyermekek is, akik mellett a „szülők” finom gesztusokkal „karolják át” egymást. Ezzel szemben Michelangelo nyíltan erotikus alkotása magát a szerelmi aktust ábrázolta.

Ez a vérbő érzékiség pecsételte meg a festmény sorsát. Valószínű, hogy mindkét remekmű XIII. Lajos király feleségének, a spanyol udvarból érkező, fanatikusan vallásos Ausztriai Anna prüdériájának esett áldozatul. Az ő parancsára égették el a két géniusz alkotását valamikor a XVII. század közepén. Így mára mindössze a korabeli másolatok és a művekhez készült vázlatok alapján alkothatunk képet az eredeti festményekről.

Michelangelo Lédájáról az eredeti mű ismeretében készült, legfigyelemreméltóbb másolat Rosso Fiorentino nevéhez köthető. A francia király udvari művészeként ő felügyelte Michelangelo festményének Fontainebleau-ba szállítását, és készítette el a kép keretét is. A londoni Royal Academy hatalmas méretű rajzáról mérethűsége és tökéletesen kidolgozott részletei miatt sokáig azt hitték, hogy Michelangelónak a műhöz készült saját kezű kartonja. Ha a karton nem is, de a művész néhány előkészítő rajza ránk maradt. Köztük egy csodálatosan szép vörös kréta fejtanulmány, ami Michelangelo más fejtanulmányaihoz hasonlóan egy hosszú szempillákkal és finomabb orrvonallal nőiesebbé tett férfiportré. Ebben az esetben talán éppen azé a tanítványé, Antonio Minié, aki Franciaországba vitte Michelangelo egyetlen erotikus festményét.

1. Michelangelo: a szobrász és a festő
2. Ágyúkat egy festményért

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén