„Elszenvedheti a rosszat, de nem cselekedheti azt” – az alvajárók megítélése a középkorban

Az alvajárás egy különös alvási rendellenesség, amelynek során az adott személy úgy tud mozogni, sétálni és számtalan egyéb tevékenységet végezni, hogy közben mindvégig mélyen alszik. Az ilyen állapotban végzett tevékenységek egészen összetettek is tudnak lenni, így ismerünk példát arra, hogy valaki így élt nemi életet és előfordult már az is, hogy valaki alvajárás közben megtámadott másokat. Számos bírónak okozott már alapos fejtörést annak eldöntése, hogy mennyire vonható felelősségre egy adott személy az alvajárás közben elkövetett bűncselekmények miatt.

Ez a dilemma valószínűleg már azóta foglalkoztatja a jogászokat, hogy az emberiség először szembesült az alvajárás jelenségével. Bizonyos például, hogy a középkori jogtudósok már nagy hangsúlyt fektettek a kérdésre, hiszen a történelem egyik legelső, alvajárás közben elkövetett gyilkosságát is a Toulouse-i Egyetem egyik kánonjog professzora, Guillaume de Montlauzun jegyezte fel a 14. században.

Montlauzun írásában visszaemlékezik párizsi diákéveire, amikor egyik angol hallgatótársa szenvedett ettől a különös rendellenességtől. Egy alkalommal például ez a bizonyos angol álmában felkerekedett, kisétált szálláshelyéről, majd lebaktatott a Szajna partjához, ahol meggyilkolt egy ugyancsak arra járó szerencsétlen gyermeket. Ezután sarkon fordult, visszatért szállására és aludt tovább az ágyában.

Az alvajárás okai szintén erősen foglalkoztatták a korabeli tudósokat, így például egy 1200-as évek elején alkotó a következőket jegyezte fel írásában: „Előfordul, hogy egyes emberek felkelnek az éjszaka, miközben alszanak, és fegyvereket vagy botokat vesznek magukhoz, vagy akár lovagolnak is. Mi okozhatja ezt? És mi lehet a gyógymód?”

A skolasztikus filozófia egyik legnagyobb alakja, Albertus Magnus ugyancsak megemlékezik egy alvajáróról, akit saját szemével látott: „amikor egy kérdést tettek fel neki, felkelt az ágyból, válaszolt, majd visszafeküdt … és mindezen idő alatt végig álomba merülten cselekedte ezeket a dolgokat.” A bolognai orvosprofesszor, Taddeo Alderotti pedig, saját bevallása szerint személyesen is szenvedett ettől a problémától és egy alkalommal alvajárás közben leesett egy méter magasból – anélkül, hogy felébredt volna.

A középkori alvajárás egyik modern kutatója, William MacLehose szerint a jelenség leginkább azért foglalkoztatta a korabeli filozófusokat és orvosokat, mert ezen keresztül igyekeztek megérteni az alvó és az éber állapot közti átmenetet. Felismerték, hogy az alvó cselekedetei alapvetően az éber állapotbeli ösztönökből eredeztethetők, amelyeket ilyenkor nem korlátoz az emberi racionalitás.

Ennek eredményeképpen a középkori kutatók nagyon is tudatában voltak az alvajárás társadalomra jelentett veszélyeinek. Hasonlóan Montlauzun történetéhez, mások is jegyeztek fel olyan eseteket, amikor például egy lovag alvás közben lóra pattant, kardot rántott és megtámadott másokat.

Az ilyen esetek megítélésének kérdése pedig egészen a legmagasabb fórumokig is eljutott. A 14. században például maga V. Kelemen pápa írta egy alkalommal, hogy hasonlóan egy gyermekhez vagy egy őrülthöz, egy alvajárót sem lehet felelősségre vonni a cselekedeteiért. Később pedig ugyanezt a nézetet visszhangozta a korszak egyik legtekintélyesebb kánonjogásza, az itáliai Panormitanus is, amikor úgy fogalmazott, hogy az alvajáró „elszenvedheti a rosszat, de nem cselekedheti azt; és amit ő cselekszik azt úgy kell megítélni, mintha egy négy lábú állat cselekedte volna, vagy úgy mintha egy tetőcserép lezuhanása okozta volna.”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a XVIII. században
II. Népesség, település, életmód

• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A másfél évszázadnyi török uralom mérlege