Elnémították a perui hatóságok a lavinaveszélyre figyelmeztető tudósokat

A Huascarán csúcsai

A Huascarán a perui Andok legmagasabb csúcsaként Yungay tartományban magasodik a Río Santa völgye, a Callejón de Huaylas fölé. A termékeny folyóvölgyben számos falu található, illetve itt állt a tartományi központ, Yungay városa is, mintegy két kilométernyire északra a Río Santa és a Río Llanguanuco összefolyásától, a Huascarán árnyékában. A vidék történetében többször is előfordultak lavinák és földcsuszamlások: 1872-ben egy ilyen „majdnem teljesen eltörölte” Yungay-t, 1962-ben pedig 4 ezer ember vesztette életét, amikor a Huascaránon fekvő 511-es gleccser részben összeomlott, és a 10 millió köbméternyi szikla és jég áradata kilenc települést söpört el a hegy tövében.

Az 1962-es lavina után két amerikai kutató, David Bernays és Charles Sawyer felhívta rá a figyelmet, hogy a Huascarán északi oldalán a gleccser aláásott egy hatalmas (helyenként ezer méter magas) szikladarabot, ami újabb omlás veszélyével fenyegetett. A helyi hatóságok azonban az El Expreso újságban közzétett cikkük visszavonására utasították őket, a lakosokat pedig a pánik elkerülése érdekében igyekeztek eltántorítani a kockázat komolyan vételétől: az amerikaiak véleményét hangoztatók ellen még eljárást is indítottak a köznyugalom megzavarásának vádjával. Perui szakértők siettek elhamarkodottnak, túlzónak és alaptalannak feltüntetni Bernays és Sawyer állításait, akik sietve elhagyták az országot.

Nyolc évvel később, 1970. május 31-én helyi idő szerint 15:23-kor egy 7,9-es momentum magnitúdójú (Mw) földrengés pattant ki Peru tengerpartjától 35 kilométernyire nyugatra. A rengés erejétől a 130 kilométernyire fekvő Huascarán oldalán, mintegy 3500 méter magasságban a völgy fölött, a már korábban meggyengült sziklafal egy 800 méter széles darabja leomlott. A hatalmas sziklatömb több mint 600 métert zuhant függőlegesen, mielőtt az alatta húzódó 511-es gleccserbe csapódott, ahol további három kilométert csúszott, óriási mennyiségű törmeléket sodorva magával. A leomlott szikla, az esős évszak alatt felázott talaj és a gleccser havának keveréke mintegy 100 millió köbméternyi, gyakorlatilag folyékony sárlavinaként száguldott a Río Santa völgye felé, 435 km/h sebességet is elérve.

Légifelvétel a lavina pusztításáról, jelölve a kiindulási pontot is

Yungayban az emberek a földrengést megérezve az utcára menekültek, mielőtt azonban bármit tehettek volna, 1 perccel és 42 másodperccel a rengés kezdete után a lavina elérte a várost. Az előtte érkező lökéshullám elég erős volt ahhoz, hogy embereket röpítsen el és fákat döntsön ki. A félig folyékony föld árjában hatalmas kövek gördültek, mindent lerombolva az útjukban; a legnagyobb ilyen szikladarab tömegét utólagos mérések 14 ezer tonnának találták. A lavina ezer és ezer emberrel végzett pillanatok leforgása alatt, néhány városszéli épület kivételével minden építmény elpusztult. A kevés túlélő egyike így számolt be az eseményekről:

„Egy mély robajt hallottunk, nem olyat, mint a földrengésé, de hasonlót. A Huascaránról jött, és a hegy és Yungay között egy nagy porfelhőt láttunk. A rengés lavinát okozott. A Huascarán egy része alázuhant… […] Egy hatvan méter magas, szürke sárhullámot láttunk, ami épp lecsapott a város bal oldalára. Ez a hullám egyértelműen nem por volt. […] Az ég elsötétült, és ahogy körülnéztünk, Yungay és több ezer lakosa eltűnt.”

Yungay régi helye, fehérrel jelölve a lavina által beterített terület (Wikipedia / Uwebart / CC BY-SA 3.0)

A lavina legnagyobb része a Río Llanguanuco völgyében zúdult alá és az ott fekvő településeket pusztította el, köztük az 1962-es katasztrófa után újjáépített Ranrahircát is. A hatalmas mennyiségű sár eltorlaszolta a Río Santa folyását, ami egy időre egy két kilométer hosszú tóvá duzzadt. A folyó harminc perccel később átcsapott a torlaszon, sárral és törmelékkel árasztva el a mélyebben fekvő vidéket. Egy közeli repülőtérben és egy vízerőműben is komoly károk keletkeztek.

Az áldozatok pontos számát soha nem sikerült megállapítani. Mivel a tragédia vasárnap, piacnapon történt, a szokásosnál jóval többen voltak Yungayban. A legtöbb becslés 15 és 18 ezer közé teszi a halottak számát, de egyes források 22-25 ezer áldozattal számolnak. A többi érintett települést is figyelembe véve a végső szám így akár 30 ezerre is rúghat; ezzel a huascaráni a leghalálosabb ismert lavina a történelemben. Yungay városát 5 méter magasságban fedte sár és törmelék, a perui kormány pedig megtiltotta az ásatásokat, és nemzeti temetővé nyilvánította a területet.

A yungayi katedrális maradványai (Wikipedia / Zafiroblue05 / CC BY-SA 3.0)

A tartományi központ régi helyétől néhány száz méterre északra nyitott segélytábor helyén néhány évvel később már új város állt, amely eredetileg a Yungay Norte nevet kapta, de már 1975-ben is csak Yungayként emlegették. A perui kormányzat a katasztrófa után jelentősen növelte a gleccserekből, föld- és sziklaomlásokból származó veszélyek megelőzésére és elhárítására szánt költségvetési keretet, Peru sok iskolájában pedig minden május 31-én földrengésre felkészítő gyakorlatokat tartanak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a 18. századtól az 1920-as évekig
II. Népesség, település, életmód

• Szörnyű tragédia követte a várva várt boldogságot Erdélyi János életében
• Vallástól függetlenül képviseltette magát Pest előkelősége a Dohány utcai zsinagóga felavatásán
• Hogyan ünnepeltek 170 éve a jászok és kunok?
• Részleges autonómiát hozott a kis kiegyezés