Csontvázat és kincseket is találtak egy hatalmas maja királysírban

2016. augusztus 9. 14:20

A több mint egy évszázada tartó belize-i feltárások talán legnagyobb királyi sírjára bukkant rá régészek egy csoportja. A szakértők maja hieroglifákat is találtak az ásatás helyszínén, amelyek a szomszédai közül 1300 évvel ezelőtt többet is meghódító „Kígyó-dinasztiáról” szolgálhatnak információkkal.

Korábban

A sírt Nyugat-Belize-ben, a Mopan folyó mentén fekvő Xunantunich (jelentése: kőasszony) romjainál találták meg - olvasható a The Guardian honlapján. Xunantunich a maja klasszikus kor végéhez közeledve, 600 és 800 között szertartási központként szolgált. A kutatók a sírkamrát 5-8 méterrel a föld alatt találták meg, ahol több mint ezer éven át feküdt egy törmelékréteg alatt.

A kutatók akkor találtak rá a sírra, amikor a fölé épített templom lépcsőzetét tárták fel. A sírban egy felnőtt, 20 és 30 éves kora között elhalálozott, hanyatt fekvő férfi földi maradványaira bukkantak rá. Jaime Awe régész szerint a előzetes csonttani vizsgálatok alapján a tudósok megállapították, hogy a férfi sportos és „meglehetősen izmos” volt, további vizsgálatok pedig közelebb vihetnek a személyazonosságához, egészségügyi jellemzőihez és halálának okaihoz is.

A sírban a kutatók jaguár- és szarvascsontokat, hat, egykor feltehetően nyakláncok részét képező jádegyöngyöt, 13 obszidiánpengét és 36 kerámiaedényt is találtak. A 4,5 méterszer 2,4 méteres sírkamra „az egyik legnagyobb, amelyet valaha Belize-ben találtak” – fogalmazott Awe. A sír jelentősen különbözik az ekkorra datálható többi sírtól, ezeket ugyanis a legtöbb esetben csak hozzátoldották egy már elkészült épülethez, ez esetben azonban a sírt egyidejűleg építették meg az azt magában foglaló objektummal. Ezt azt jelenti, hogy a templomot a sír befedése miatt emelték. A majáknál csak néhány kevés hasonló példát találhatunk. Ez az első királyi sír, amelyet Xunantunichban fedeztek fel.

A Kígyó-dinasztia az egyik maja királyi családdal összefüggésbe hozható, kígyófejet ábrázoló jelképről kapta a nevét. A család elsősorban 7. századi hódításairól ismert. Awe szerint az ásatások során felfedezett hieroglifák talán még fontosabb információkkal szolgálhatnak a dinasztiáról, mint a sír. A hieroglifákat tartalmazó panelek a kutatók szerint az ásatási helyszíntől délre található Caracol romvárosában fekvő lépcső részei lehettek. Az epigráfusok szerint a város ura, a Kígyó-dinasztiához tartozó II. Kán király a hieroglifákkal díszített lépcsőn egy másik város, Naranjo felett aratott győzelmét örökítette meg (egy másik alkotásból megtudhatjuk, hogy a király megölt egy naranjói vezetők egy rituális labdajátékot követően). A naranjóiak néhány évvel később, 680-ban visszavágtak, a lépcsőt pedig lebontották. A tudósok már több helyen is fedeztek fel lépcsődarabokat.

Christophe Helmke, a Koppenhágai Egyetem kutatója, a kutatócsoport epigráfusa szerint a hieroglifák információkkal szolgálhatnak az építkezést feltehetően 642-ben elrendelő II. Kán hódításairól, valamint édesanyja haláláról. Szintén itt tűnik fel először egy korábban ismeretlen calakmuli uralkodó is. A Waxaklajuun Ubaah Kán néven azonosított király valamikor 630 és 640 között uralkodott, és feltehetően féltestvéri kapcsolatban volt a Kígyó-dinasztia egyik tagjával, ami azt jelenti, hogy a trónnak legalább két várományosa volt.

A hieroglifák szerint a dinasztia a mai Mexikó területén található Dzibanchéből származott, és a paneleken megemlékeznek a dinasztia fővárosába, Calakmulba költözésükről is. II. Kán édesanyja feltehetően Yaxhából származott, és egy politikai házasság révén ment hozzá a caracoli uralkodóhoz. Awe szerint nem világos, hogy a panelek hogyan kerültek Xunantunichba, azonban úgy tűnik, hogy a város Naranjo szövetségese vagy vazallusa volt. A városok a maja civilizációval együtt hanyatlottak le 800 és 1000 között.