Csak Arábiai Lawrence tragikus halála után kezdték komolyabban venni a bukósisakokat

T. E. Lawrence 1918-ban

A kalandvágyó példakép

Arábiai Lawrence 1888-ban látta meg a napvilágot, törvénytelen gyermekként. Az apja egy angol nemes, Sir Thomas Chapman, anyja pedig Sarah Junner, a gyermekeinek a nevelője volt. Régészként és építészként végzett, majd a háború előtt a Közel-Keleten régészeti expedíciókon vett részt, amelyeken lehetősége nyílt elsajátítani az arab nyelvet.

Miután kirobbant az első világháború, önként jelentkezett a brit hadseregbe. A gallipoli partraszállás kudarca után a britek elkezdték támogatni az Oszmán Birodalom területén élő arabok nemzeti mozgalmait, amelyek sikerrel vették fel a harcot az oszmán hadsereggel szemben.

Az arab felkelés sikere eleinte elsősorban a gerilla harcmodornak volt köszönhető, a harcok azonban később kiterjedtebbé váltak. Az Arab-félszigeten folyó csatározások kimerítették az Oszmán Birodalmat, és Fejszál emír, az arab harcosok vezetője, Huszein mekkai serif fia sikeresen foglalta el Medinát, Lawrence pedig a britek összekötőjeként dolgozott mellette.

Emellett azonban Lawrence aktívan harcolt is, egy alkalommal, 1917-ben, török fogságba is esett. (A fogsága nem volt könnyű, mivel a helyi bég katonái alaposan megverték, majd szexuálisan bántalmazták. Néhány szerző ezzel magyarázza Lawrence feltételezett aszexualitását, míg mások ettől függetlenül látens homoszexualitása mellett érvelnek).

Lawrence a Brough Superios SS100-asán, amelyet V. George-nak nevezett el.

A törekvéseit siker koronázta, Fejszál 1918 októberében elfoglalta a szíriai Damaszkuszt is. A nagyhatalmak azonban végül úgy döntöttek, hogy szükségtelen egy önálló arab állam megteremtése, úgyhogy a franciák hamarosan kiebrudalták Fejszált Szíria fővárosából. Később a britek – mintegy kárpótlásul – őt tették meg Irak első királyának.

Lawrence a háborút lezáró békekonferencián Fejszál delegációjának tagjaként az önálló, egységes arab állam létrehozása mellett érvelt, hasztalanul. Ezt követően hazatért, és Winston Churchill mellett dolgozott tanácsadóként a Gyarmatügyi Minisztériumban.

Később álnéven szolgált a Királyi Légierő (RAF) kötelékében, de 1923 februárjában lelepleződött, és csak 1925-ben térhetett vissza. 1926-1928 között két évet töltött Brit Indiában, majd vissza kellett térnie, mert kémkedés gyanújába keveredett. 1935-ig szolgált a RAF kötelékében.

1. A kalandvágyó példakép
2. Egy baleset és következményei
3. A sisakok evolúciója
4. A bukósisak győzelme

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rendszerváltás

• Nagy Imréék újratemetésén egy korszak szállt koporsóba, és közben egy új virradt
• A harmadik Magyar Köztársaság legnagyobb válságával fenyegetett a taxisblokád
• A tragikus hirtelenséggel elhunyt Csengey Dénes emlékét idézik fel Pakson
• Elhunyt Ion Caramitru román színész, az 1989-es forradalom egyik meghatározó arca
• Egy új korszak kihívásai: a rendszerváltás menekülthullámai Magyarországon
• Népszavazás helyett kormányfői megegyezés döntött Csehszlovákia megszűnéséről
• Nem tudott mit kezdeni a rendőrség a taxisblokáddal
• Hosszú út vezetett a halálbüntetés általános tiltásához Magyarországon
• Valóságos patthelyzet alakult ki a koronás és a korona nélküli címer hívei között 1990-ben