Máig rejtélyek övezik az Omega zenekar megalakulásának történetét

2024. szeptember 23. 14:20

A magyarországi beat- és rocktörténet felejthetetlen zenekarának hivatalos debütálásáról – meggyőző források híján – nem könnyű konkrétumokat írni. Bár 1962. szeptember 23. az együttes születésnapjaként vonult be a könnyűzenei annaleszekbe, az egyezményesen elfogadott dátum körül számos kérdés a mai napig nincs tisztázva. A balladai homályba vesző részletek felkutatása azonban ma talán kevésbé lényegesebb, sokkal fontosabb az emlékezés: Kóbor János 2021-es haláláig a világ egyik legrégebbi aktív zenekaraként működő együttes hatvankettő évvel ezelőtt állt először színpadon Omega néven.

Forrás: Fortepan / Urbán Tamás

Korábban

A magyar beat hajnalán, a kádári konszolidáció kezdetén létrejövő zenekar egy könnyűzenei „legek” játékban is könnyen megállná a helyét: elsőként jelent meg önálló nagylemeze (Trombitás Frédi és a rettenetes emberek, 1968), hozzájuk köthető az első kinyitható lemezborító (10000 lépés, 1969), az első CD (Platina, 1988) és az első DVD (KonceRt. – Népstadion 1999, 2000).

Ők voltak az első zenekar, akik fellépési lehetőséget kaptak Angliában, a magyar együttesek közül ők rendelkeznek a legtöbb eladott lemezzel itthon és külföldön egyaránt, az Omega volt az első együttes, amelyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért, és nem utolsó sorban az Omegának volt először Magyarországon digitális stúdiója. A koncertélményt erősen befolyásoló látványelemek használatában is úttörőnek számítottak, hiszen a hazai közönség az Omega koncertjein találkozhatott első ízben füstgéppel és lézershow-val.

Károlyi (Károlyi Mihály) utca 9., Eötvös klub (Hordó), az Omega együttes tagjai: Benkő László, Kovacsics András, Mihály Tamás, Laux József. A felvétel az Ilyen ez a háború? című film forgatásakor készült. (kép forrása: Fortepan / Schiffer Pál)

1962-es megalakulásuk körülményeit az egykori tagok nem mindenben egyetértő visszaemlékezései teszik problematikussá, de a legelfogadottabb változat szerint az Omega két zenekar, a Ciklon (Kóbor János, Kovacsics András, Varsányi István) és a Próféta összeolvadásából jött létre. (Sokak szerint Próféta nevű zenekar nem is létezett, a becenév valójában a dobost, Künsztler Tamást takarta.)

Benkő László, a zenekar 2020-ban elhunyt billentyűse visszaemlékezése szerint az együttes keresztapja egy iskolai gondnok volt, aki megelégelve az új formáció névtelenségét, első iskolai koncertjük előtt az épület falára kiírta a koncert időpontját, rajta az Omega névvel. Ezen természetesen a zenekar tagjai csodálkoztak a leginkább, hiszen ők ezelőtt nem nevezték így magukat.

Ezzel a narratívával szemben Kóbor János a Műegyetem Hess András téri, 1962. szeptember 23-i koncertjük kapcsán úgy emlékezett, hogy az ottani koncertszervezők találták ki számukra az Omega nevet, eszerint a tagok egy plakátról ismerték meg saját elnevezésüket. (Érdekes párhuzam, hogy a két alapító tag visszaemlékezésében közös pontként jelenik meg az a körülmény, hogy a zenekar nem magának választott nevet, eltérés csak a névadó kilétét illetően van közöttük.)

Láng Péter, az Omega akkori szaxofonosa az egyetlen, aki magáénak vallja a formáció elnevezését: szerinte ő adta a nevet a zenekarnak, és egy szilveszteri bulin léptek fel először Omegaként. A műegyetemisták lelkes közönsége 1962 őszének első kolibuliján a még szinte ismeretlen zenekari formáció alábbi tagjait köszönhette a színpadon:

Benkő László – ének, zongora, furulya
Kóbor János – ének, ritmusgitár
Kovacsics András – szólógitár
Künsztler Tamás – dob
Láng Péter – szaxofon
Varsányi István – basszusgitár.

A kezdetben angol zenekarok feldolgozásait játszó együttes a következő években a tagcseréknek és az egyre gyakoribb fellépési lehetőségeknek köszönhetően egyre népszerűbb lett a rajongók körében. Az Illés által kitaposott ösvényre – saját számok írása – 1966-ben léptek, ekkor született meg az első saját daluk, a Nem szeretlek. A dal-és szövegalkotás terén óriási lökést és színvonalbeli erősödést jelentett Adamis Anna megjelenése mint állandó szövegíró, illetve Somló Tamás és Presser Gábor csatlakozása a zenekarhoz.

Művelődési Ház, az Omega együttes koncertje, Kóbor János, Benkő László, Mihály Tamás, Laux József. (kép forrása: Fortepan / Péterffy István)

A már a filmvásznon is feltűnő együttes (például Ezek a fiatalok) történetében óriási áttörést jelentett az 1968-as angliai turné. A világhíres Spencer Davis Group formáció menedzsere által megszervezett koncertkörút, bár Kóbor János nélkül zajlott, óriási sikert hozott az Omega számára. Az persze csak vasfüggönyön inneni apró gesztusnak – és sajátságos elvtársi üdvözletnek – tekinthető, hogy a zenekarnak Nyugat-Európában Omega Red Star néven kellett fellépnie…

Ugyanebben az évben, immár Kóborral kiegészülve került sor a második angliai koncertkörútjukra is, amelyen hozzáláttak egy magyar nyelvű stúdióalbum felvételéhez. Ekkor azonban váratlanul félbe kellett szakítaniuk utazásukat, mivel a monopolhelyzetben működő Magyar Hanglemezgyártó Vállalat financiális és ideológiai okokból nem engedhette meg, hogy egy magyar zenekarnak külföldön hamarabb lemeze legyen, mint idehaza.

Az Omega hazatért, és elkészítették az első olyan magyar könnyűzenei albumot, amelynek dalait ugyanaz a zenekar jegyezte. Így került a polcokra a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek, amelyen olyan, mára már klasszikusnak mondható dalok kerültek, mint a címadó Trombitás Frédi, A napba néztem, a Halott virágok, vagy a Ha én szél lehetnék.

Az album hátoldalának rövid kísérőszövegében többek között ez olvasható: „Zajlik az élet, forog velünk a föld, rohanunk, megállunk, figyelünk – így született a kívánság: az emberhez egyedül méltó érzések, a barátság és a szeretet csendesítse meg a nyugtalan világot.”