Sokáig nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a roswelli UFO-észlelésnek

2024. július 2. 08:20 Múlt-kor

Az 1974-ben alapított amerikai National UFO Reporting Center (Nemzeti UFO Észlelési Központ) 2018-as felmérése szerint az Egyesült Államokban 1947 és 2018 között a 2014-es évben, azon belül is júliusban történt a legtöbb, szám szerint 1109 darab „UFO-észlelés”. Több mint hét évtizeddel ezelőtt, 1947 nyarán tizedekkora forgalom sem volt Amerika egén, az egyik leghíresebb ügy mégis ehhez az évhez kapcsolódik. A roswelli incidens akkora port vert fel, hogy emlékére a földönkívüliek létezésében hívők július 2-át kinevezték UFO világnapnak. (Az angol mozaikszó a meg nem határozható repülő tárgyakat jelöli.)

Jesse A. Marcel őrnagy és társa a roswelli maradványokkal

Korábban

1947 júniusának közepén William Brazel farmer furcsa maradványokra lett figyelmes az új-mexikói Roswell városától körülbelül ötven kilométerre fekvő birtokán. A földön rejtelmes, alufóliára emlékeztető, ezüstszínű darabkák hevertek szerteszét, amelyek között Brazel néhány gumidarabnak látszó tárgyat is talált.

Brazelt, aki akkoriban nem rendelkezett telefonnal, vélhetően nem nagyon zaklathatta fel az eset, mert csak pár héttel a felfedezés után, július 7-én látogatta meg a roswelli seriff irodáját, kezében pár, a farmján talált „lelettel”. A fura tárgyakat látva a seriff akcióba lendült és értesítette a közeli roswelli katonai légibázist. Másnap Brazel a Walker Air Force légibázisról kapott látogatókat, akik szemrevételezték a helyszínt, majd nem sokkal ezután a légierő egy hivatalos közleményben tudatta, hogy egy időjárási ballon roncsai szóródtak szét a farmon.

Az esetet a közvélemény nyugtázta, egyedül két újság, a Roswell Daily Record és a sacramentói illetőségű The Sacramento Bee számolt be más kontextusban a felfedezésről: mindkét lap a légierő szóvivőire hivatkozva lezuhant idegen repülő szerkezetekről, csészealjakról beszélt. Hiába azonban a szalagcímek, a roswelli roncsdarabokból akkor még nem lett szenzáció.

A Roswell Daily Record cikke

Az ügy több mint harminc évig Csipkerózsika-álmát aludta, majd jött a National Enquirer amerikai bulvárlap, amely 1978-ban előkaparta a lezuhant földönkívüli történetét és ezzel elindította a lavinát. A bulvárlapot ufókutatók sora követte, akik a közvetlen és közvetett szemtanúk megkérdezése alapján könyvtárnyi kötetet írtak a roswelli incidensről, amely számos új részlettel és összeesküvés-elmélettel színesedett. Mint például a farmra zuhant csészealjak földönkívüli személyzetével, amelynek tagjai a becsapódáskor sajnálatos módon elhaláloztak.

A szakértők tudni vélik, hogy az „idegenek” testét a légierő helyszínre érkező tagjai a közeli, híres 51-es körzet titkos bázisára szállították. A szemtanúk a hosszú évek távlatából természetesen már nem emlékeztek pontosan az eseményekre, különösen azok a személyek nem, akik csak másod- vagy harmadkézből jutottak információkhoz.

Az egyik koronatanú, William Brazel egyébként még jóval a Roswell-őrület előtt, 1963-ban elhunyt, így nem tudta sem cáfolni, sem megerősíteni az 1978-tól elinduló információ fergeteget, amely egészen elképesztő vadhajtásokat produkált, mint például egy filmet a roswelli ufók boncolásáról. A film producere, Ray Santilli később azt állította, hogy az egész történetet megrendezték, és a filmnek csupán néhány kockája eredeti.

Még UFO Múzeum is nyílt a városban

Tovább mélyítette a roswelli ügyhöz kapcsolódó rejtélyeket Jesse Marcel, a légierő tisztje is, aki elsőként szemrevételezte Brazel farmján talált roncsokat. Marcel 1947-ben még egy lezuhant meteorológiai ballonról beszélt, de 1978-ban már egy merőben más történettel állt elő. Azt állította, hogy a rancson talált roncsdarabok közül egyesek különös fizikai tulajdonságokkal bírtak, és néhány szétszóródott tárgyon még „idegen” feliratokat is látott. Marcel hozzátette, a 47-es sajtótájékoztatón felsőbb utasításra beszélt meteorológiai ballonról.

1994-ben aztán az amerikai légierő is megszólalt, és egy közleményben tudatta a világgal, hogy a Brazel-farmon valójában nem egy meteorológiai ballon darabjait találták meg, hanem a szigorúan titkos Mogul hadművelet során felbocsájtott, majd később lezuhant, nagy érzékenységű, az atomrobbanások hangját detektálni képes, mikrofonokkal felszerelt ballon darabjait gyűjtötték be.

A magyarázat természetesen hidegen hagyta az ufóhívőket, akik hosszú évtizede követelik a Roswell-akta nyilvánosságra hozatalát. A Védelmi Minisztérium azonban hajthatatlan és nemcsak a csészealjak iránt érdeklődő „szakértők”, de a politikusok számára sem nyitotta meg az anyagot. Bill Richardson, Új-Mexikó kormányzója 2007-ben hiába kérte, hogy beletekinthessen az aktába, a hadsereg kategorikusan elutasította a szenátor kérését. A rejtélyes 51-es körzet, ahol a feltételezések szerint az ufókat felboncolták, szintén tiltott övezet a civilek számára.

Elképzelhető, hogy soha nem tudjuk meg, valójában mennyi titkot rejt az 51-es körzet és mi történt pontosan Roswellben, de annyi bizonyos, hogy az évenként a városban megrendezett UFO Fesztivál még hosszú évekig, ha nem évtizedekig jelentős bevételt hoz majd az új-mexikói város számára, csakúgy mint az ott található ufómúzeum és a számos turistacsalogató, földönkívüli tematikájú étterem.