Nőket és férfiakat egyaránt elcsábított XIV. Lajos korának biszexuális „rocksztárja”, Julie d'Aubigny

Jean Béraud (1849–1935): Vívónő

Kard és zene

Életéről olvasva nehéz elhinni, hogy Julie d’Aubigny nem csak egy fiktív személy, pedig az operaénekes-párbajhős valóban létezett. Az egyes források szerint 1670-ben, mások alapján 1673-ban született Julie sokat köszönhetett édesapjának, aki Armagnac grófja, XIV. Lajos főlovászmestere, Louis de Lorraine titkára volt.

Amellett ugyanis, hogy kalandvágyát részben a nagy kártyás és nőcsábász hírében álló férfitől örökölte, az apa egyetlen gyerekét megtanította táncolni és olvasni, és a vívás alapjaival is ő ismertette meg. Mivel édesapja tanította vívni a versailles-i udvaroncokat, Julie egyetlen lányként beállt közéjük – férfiruhában. Kardforgató képessége, a férfiakkal szembeni harcban való jártassága a későbbiekben még számos alkalommal jött kapóra.

A fiatal lány kalandjai alig 14 évesen kezdődtek. Édesapja főnöke, Armagnac grófja ugyanis ekkor kezdett viszonyt a lánnyal. A férfi Párizsba vitte Julie-t, hogy távol tarthassa feleségétől, valamint hogy viszonyuk fedezésére hozzáadja egy Maupin nevű francia nemeshez. Mivel azonban a férjet kötelezettségei hosszú időre elszólították, Armagnac grófja kedvére együtt lehetett szeretőjével.

Julie kalandvágyát egyetlen viszony nem elégíthette ki – mindig kereste az új kapcsolatokat

Egyes beszámolók szerint Julie már ekkoriban is kitűnt kekec viselkedésével: verekedéseket provokált ki fiatal arisztokratákkal szemben, de a boltosok sem lehettek biztonságban, ha valamivel felbosszantották Mademoiselle Maupint. Aligha csodálkozhatunk rajta, hogy egy ilyen temperamentummal megáldott lány kalandvágyát nem elégítette ki az Armagnac grófjával folytatott kapcsolat, ezért viszonyt kezdett egy kétes hírű, párbajgyilkosság miatt körözött, Sérannes nevű vívómesterrel (egyes források szerint hivatalnokkal), akivel hamarosan meg is szökött Marseille-be.

Itt aztán eleinte kardbemutatókkal kerestek pénzt, és Julie annyira tehetségesnek bizonyult, hogy sokan nem is akarták neki elhinni, hogy valóban nő. Az anekdota szerint egy alkalommal megelégelte a tamáskodók hitetlenkedését, és kabátját lerántva demonstrálta megkérdőjelezhetetlenül, melyik nemhez tartozik.

A helyiek hamarosan rájöttek, hogy a lány nemcsak a vívásban jeleskedik, hanem hangja is az átlag fölé emeli (a pár nemcsak kardbemutatókat tartott, hanem énekelt és történeteket is mesélt). Julie hamarosan a helyi zeneakadémia növendékeként a színpadon találta magát. Bár a zeneművekben egyáltalán nem volt jártas, kivételes memóriája segítségével villámgyorsan elsajátította a librettók szövegét.

1. Kard és zene
2. Szökés egy apácaholttest segítségével
3. A párizsi opera csillaga
4. Párbaj a királyi bálban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2021

• Ókori emberáldozatok 
• A magyar könnyűzene a hetvenes években
• Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
• Piranesi rézkarcbörtönei
• Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
• A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
• Magyar konyha a gulyás előtt
• A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
• Az Én évtizede a rockzenében