Kötél általi halál lett a narodnyik forradalmárok végzete, örökségük mégis követőkre talált

2021. április 17. 17:13 Múlt-kor

Az Orosz Birodalom a 19. század második felében forradalmi gondolatoktól izzott. A narodnyikok radikális ága nem elégedett meg a lassú reformokkal, amelyek II. Sándor cár nevéhez fűződtek. Az önkényuralom megdöntése, a kapitalizmus elvetése és a földközösségen alapuló társadalmi rend eljövetele szerintük mindaddig illúzió marad, amíg a cár életben van. II. Sándor elleni sikeres merényletüket követően, 1851. április 15-én vezetőiket kötél általi halára ítélték, de örökségük tovább élt a 20. századi orosz történelemben.

Korábban

II. Sándor cár meggyilkolása

Az 1881. március 13-án (a régi naptár szerint március 1-jén) bekövetkezett merénylet nem érhette váratlanul a cári udvart. Az ezt megelőző két évben már több gyilkossági kísérlet is irányult a cár ellen, de a korábbi alkalmak során – egyszer egy orvos lőtt rá, később a cári különvonatot akarták felrobbantani – II. Sándor szerencsésen megmenekült a fenyegetés elől.

1880. februárjában egy narodnyik terrorista bombát rejtett el a Téli Palotában. Az mentette meg az uralkodó életét, hogy a vártnál később érkezett meg: a palotában tizenegy személy életét követelte a robbanás.

I. Miklós orosz cár nehéz örökséget hagyott fiára. II. Sándor tudta, hogy édesapja erős kezű uralkodása nem folytatható, a legégetőbb kérdés, a jobbágyfelszabadítás terhe pedig mindenképpen rá fog hárulni.

1861. március 3-án – az európai példákhoz képest jelentősen megkésve – végül kihirdették a jobbágyfelszabadítást az Orosz Birodalomban is. További reformjai – elsősorban a közigazgatás és az oktatás területén – ugyan sikeresnek bizonyultak, de a cári hagyomány iránti ellenszenv így sem csökkent.

Politikájában radikális fordulatra volt szükség, ezért szinte korlátlan hatalmat biztosított Mihail Lorisz-Melikov grófnak, akinek vezetésével valóban sikerült stabilizálni a politikai helyzetet. Eltörölték a sóadót, enyhítették a cenzúrát, menesztették a népszerűtlen minisztereket, és egy évvel az 1880-as merénylet után úgy tűnt, hogy a cár élete már nincsen közvetlen veszélyben.

Az események azonban váratlan fordulatot vettek. Március 13-án a cár végighajtott Szentpétervár utcáin, hogy a szokásos vasárnapi katonai szemlén vegyen részt. Ekkor teljesen váratlanul egy narodnyik terrorista, Nyikolaj Riszakov bombát hajított a cár hintója alá, amely felrobbant ugyan, de a cár sértetlenül ki tudott szállni a járműből. Miközben a sérülteknek akart segíteni, Ignacy Hryniewiecki egy második bombát is eldobott, amely összeroncsolta a cár altestét, lényegében elszakítva lábát a testétől.

A cár nem halt bele azonnal sérüléseibe, de a palotába szállítását követő pár órán belül elhunyt. A tragédiának III. Sándor, az elhunyt uralkodó fia is szemtanúja volt, és talán ez az esemény is közrejátszhatott abban, hogy nem folytatta II. Sándor engedékenyebb, reformok irányába nyitottabb politikáját.

következő oldal 1 / 3