Valóban hullák fotózásához használták a 19. századi „pózolóállványokat”?
2021. február 4. 14:31 Múlt-kor
A közelmúltban széles körben elterjedt (elsősorban az interneten) az a tévhit, miszerint a számos, a 19. században készült fényképen látható „pózolóállványokat” arra használták, hogy már halott egyéneket állítsanak be életszerű testhelyzetekbe. E nézetnek semmiféle valós alapja nincs: a legfelületesebb pillantás is egyértelművé teszi, hogy ezek az eszközök egyáltalán nem voltak képesek még egy gyermek testtömegének megtartására sem. Valójában az élő embereknek segítettek abban, hogy mozdulatlanok maradjanak a hosszú exponálási idő alatt.
Korábban
A fotózás korának kezdetén a különféle eljárások, például a dagerrotípia lényegesen hosszabb időt vettek igénybe egy-egy kép elkészítéséhez, mint az ma megszokott – egy percet, vagy annál is több időt is igénybe vehetett. A stúdiófotózás különösen nehéz volt a modern, elektromos világítástechnika előtti időben.
A legkorábbi fotótípusokon akár fél-egy órán át is tarthatott egy tájkép rögzítése, 1839-ben a dagerrotípia feltalálása másfél percre csökkentette a legtöbb fénykép exponálási idejét. Az 1880-as évekre a technika odáig fejlődött, hogy három-nyolc másodperc alatt elkészültek a képek. Azonban akár az egy másodperces exponálási idő is elég ahhoz, hogy az alany megmozdulva elmosódást idézzen elő a fotón.
Erre válaszul születtek meg a pózolóállványok. Használatuk kétségtelenül indokolt volt, mivel a fotóalanyoknak teljesen mozdulatlanul kellett maradniuk a teljes exponálás során – még az állványok használata mellett készült fényképeken is gyakran előfordulnak mozdulás miatti elmosódások – ez különösen az alanyok kezeinél figyelhető meg.
Ugyanez az oka annak, hogy a 19. századi fényképeken ritkán látni mosolygó alanyokat – ilyen hosszú ideig tökéletesen kitartani egy, a nyugalmi helyzettől eltérő arckifejezést meglehetősen nehéz.
Ahogy Mark Twain írta egy levélben a Sacramento Daily Union című újságnak: „A fénykép felettébb fontos dokumentum, és nincs terhelőbb dolog, ami az utókorra szállhatna annál, mint egy bolondos, buta mosoly, elkapva és megörökítve.”
A képeken szereplő egyének mind állványokkal lettek beállítva – egyes esetekben élesebb szemre lehet szükség a kiszúrásukhoz.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tél
Múlt-kor magazin 2021
- A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
- Holländer Margit lágerélményei
- Göring, az élvhajhász náci
- A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
- A két Karátsonyi-kastély Beodrán
- A magyar könnyűzene az 1980-as években
- Az indián fogságnaplók üzenete
- Szendrey Júlia világai
- Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
