Az orosz fogságot is megjárta Csákányi László, Flintstone Frédi magyar hangja
2021. január 13. 17:05 Múlt-kor
„Apám természetesen hallani sem akart a tervemről, aztán lassan megpuhult, beleegyezését adta, de egy kikötéssel: le kell érettségiznem, aztán úgy rontom el az életemet, ahogy akarom.” A száz éve, 1921. január 13-án született Jászai-díjas érdemes és kiváló művész Csákányi László így emlékezett vissza pályaválasztásának kezdeti nehézségeire. Csákányit ugyanis édesapja papnak szánta, de Gül Baba mindent a feje tetejére állított.
Korábban
Csákányi László a ma Ausztriához tartozó Németújváron (Güssing) született. A trianoni békediktátumot követően pénzügyőr édesapja nem kívánt az osztrákoknál maradni és családjával Kőszegre költözött. A határátlépés más változtatással is járt: a horvát eredetű Zsigovits családnév Csákányira változott. Édesapja László fiát egy papi internátusba íratta Kőszegen, afféle misszionáriusképzőbe. Csákányi az Ország-Világ című hetilapnak 1988-ban adott interjúban így emlékezett vissza apja iskolaválasztási stratégiájára:
„A szüleim – akárcsak a többi, szegényebb sorban élő ember – arról álmodoztak, hogy a gyermekük majd többre viszi, karriert csinál. S mi volt ekkoriban a karrier? Ha pap, jegyző, rendőrtiszt vagy gyógyszerész lett a gyermekből.”
A papa azonban hiába igyekezett, fiából nem lett hittérítő. Az ifjú Csákányi szerelme akkor ugyanis a futball volt. Ám miután egy szentgotthárdi kölyökmeccs során kihagyott egy ziccert, és az apja a pálya szélén nyilvánosan felpofozta a fiát, a foci ábrándja szépen lassan elúszott.
A sors szeszélye folytán egy kötelező kőszegi színházlátogatás alkalmával az internátus növendékei Huszka Jenő operettjét, a Gül Babát tekintették meg. A darab olyan nagy hatást gyakorolt a tinédzser Csákányira, hogy az a papi hivatás helyett a színészi pályát választotta. Édesapja, aki nem örült az ifjú lelkében izzó művészi elhivatottságnak, az érettségihez kötötte az általa egzisztenciális öngyilkosságnak vélt csepűrágó hivatást.
Csákányi László 1942-ben diplomázott, majd a Nemzeti Színháznál kezdte a pályáját. Nem sokáig örülhetett éppen megkezdett színészi munkájának, ugyanis megkapta a behívóját. Bár a második világháború már javában zajlott, az ifjú színművész 1943-ban tartalékos tisztként még bejárhatott a Nemzetibe dolgozni. A szép napok azonban hamarosan véget értek, századosa ugyanis egy nap leripacsozta Csákányit, aki bosszúból nem szerzett belépőjegyeket felettesének a Nemzeti Színházba. A retorzió nem késett: az egyenruhás színész hamarosan a Csallóközben teljesített szolgálatot.
Csákányi végül Ausztriában esett orosz fogságba, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza. Mivel „fasisztának” bélyegezték, nem kapott állást a Nemzetiben. Csákányi, aki elmondása szerint a színészeten kívül semmi máshoz nem értett és egy szöget sem tudott a falba beverni, nehéz anyagi helyzetbe került. Az édesapja nadrágját hordó, egyik napról a másikra tengődő művész vidéki kultúrházakban haknizott a túlélésért. 1949-ben aztán rámosolygott a szerencse, felvették az Ifjúsági Színház tagjai sorába, így végre búcsút inthetett a nomád életnek.
1953-tól a Fővárosi Operett Színházhoz szerződött és a Csárdáskirálynőben olyan nagy nevek mellett játszott, mint Honthy Hanna, Rátonyi Róbert vagy Feleki Kamil. Ebben a darabban Melchior doktor szerepében énekelte el a „Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj” című dalt, amellyel óriási sikert aratott. A közönség rajongott a nótáért és Csákányi évek múltán sem tudott úgy színpadra állni, hogy a nagyérdemű ne követelje tőle a „Doktor urat”.
Bár a hosszú évtizedek alatt rengeteg népszerű nótát énekelt, köztük volt „A vén budai hársfák békésen suttognak” című is, saját bevallása szerint nem értett a zenéhez. Az összhangzattan és a kottaolvasás nem az ő világa volt, de kitűnő hallásával és remek orgánumával, mély recsegős hangjával elbűvölte a közönséget.
A művész nemcsak énekelt, hanem remek szinkronszínész is volt, az ő hangján szólalt meg Foxi Maxi, a Frédi Béni sorozat Frédije, illetve a Vukban Karak, a róka. A szinkronizálás Csákányi visszaemlékezései szerint egy idő után kezdett terhessé válni. A művész, akinek futballszeretete azért megmaradt, nagy ívben el kellett, hogy kerülje a stadionok környékét, mert amikor megjelent a tribünön, a szurkolók rajzfilmbeli hangját utánozva kórusban kiáltották: „Itt van Csákányi Lászlóóóuuu!”
Mindenki Frédije, a rádiókabarék állandó szereplője sokoldalú karakterszínészként tündökölt a színpadon. 1956-tól a Petőfi Színház, 1963-tól a Vígszínház, 1971-től a József Attila Színház, majd 1974-től a Vidám Színpad színészeként szórakoztatta a nagyérdeműt. Munkájáért 1959-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1979-ben érdemes művész, 1984-ben kiváló művész lett. Csákányi László a Vidám Színpad színészeként 1992. november 3-án hunyt el Budapesten.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
