Pulykatollak ezreiből készítettek takarót 800 évvel ezelőtt a pueblo indiánok

2020. november 27. 12:52 MTI

A mai Egyesült Államok délnyugati részén egykor élt bennszülött őslakosok több mint 11 ezer pulykatollat használtak fel egy takaró elkészítéséhez - számolt be róla egy új amerikai tanulmány.

Korábban

24 dollár értékű árucikkért vették meg a hollandok Manhattan szigetét az indiánoktól
Az indiánok fogadhatták maguk közé Amerika „eltűnt” első angol telepeseit
Egy különös véletlen folytán két Hendrick nevű „királya” is volt a mohawk indiánoknak

A Journal of Archaeological Science folyóiratban publikált kutatást a Washingtoni Állami Egyetem antropológusai vezették. A kutatók egy 800 éves takaró anyagát vizsgálták meg, hogy jobban megértsék, hogyan és milyen anyagból készült a 99 centiméter széles és 108 centiméter hosszú takaró, amely Utah államból származik.

Ezeket a takarókat a hopi, zuni és más törzsekhez tartozó pueblo indiánok ősei készítették. A Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál által ismertetett tanulmány szerint a megvizsgált takaróhoz ezerszámra használták fel a pulykák tollait és mintegy 180 méternyi jukkarosttal rögzítették azokat. Az ősi takarót jelenleg az utahi Blanding múzeumában lehet megtekinteni.

A kutatók annak megállapítására, hogy a takaróhoz szükséges toll hány pulykától származhatott, vadpulykák tollait számolták meg. Becslésük szerint attól függően, hogy milyen hosszú tollakat használtak, négy-tíz pulyka tollait szőhették bele a takaróba.

"Az ősi pueblo népek körében nagyon elterjedtek voltak a jó meleget tartó, pulykatollból készített ruhák és takarók, de csak keveset tudunk ezekről, mert alig maradt fenn belőlük néhány" - mondta el Bill Lipe, az egyetem emeritus antropológus professzora, a tanulmány vezető szerzője.

Mint hozzáfűzte, a tanulmány célja az volt, hogy bemutassa, hogyan készültek a pulykatolltakarók és felmérje a tollak miatti pulykatenyésztés gazdasági és kulturális hatásait.

Az állati nyersbőrből, prémből vagy tollból készült ruházat és takarók elterjedése kritikus jelentőségű volt a hideg, nagyobb magasságban fekvő területek meghódításában, például a mai Egyesült Államok délnyugati felvidékén, ahol a korai települések nagy részét 1500 méter feletti magasságban hozták létre.

Lipe korábbi kutatásai szerint a pulykatollak az első két évszázadban kezdték el felváltani a nyúlszőrt. Az etnográfiai adatokból pedig kiderült, hogy a takarókat nők készítették, hidegben köpenyként, alvásnál takaróként, a temetéseken lepelként is használták.

A kutatás azt is megállapította, hogy az indiánok ősei a vedlési időszakot használták a pulykatollak begyűjtésére, így nem okoztak fájdalmat az élő állatoknak és biztosították a tollak gyűjtésének fenntarthatóságát.

Tenyésztésük korai szakaszában a pulykákat nem használták élelemforrásként, ez csak a 12-13. századra változott, amikor a túlzott vadászat miatt visszaesett a vadállomány a térségben.

Abban a korszakban, amikor a vizsgált takaró készült, tehát a 13. század elején, a pulykák még csak tollat szolgáltattak az őslakosoknak és a háztartás fontos szereplőiként tisztelték őket. Amikor elpusztultak, egész testüket elégették. Erre utalnak a feltárt régészeti bizonyítékok.

Lipe elmondta, hogy a pulykák és a tollaik iránti tisztelet ma is tapasztalható a pueblo táncokban és rituálékban. A pulykatollak ugyanolyan fontosak, mint a sastollak, szimbolikusan és kulturálisan egyaránt.

A kutatók reményüket fejezték ki, hogy tanulmányuk segíthet megérteni, milyen fontos szerepet töltöttek be a pulykák a délnyugati őslakos amerikai kultúrában.

"A pulyka egyike volt a kevés háziállatnak Észak-Amerikában, mielőtt az 1500-1600-as években az európai hódítók betették volna a lábukat. Kulturálisan jelentős szerepet játszottak akkor és most is a pueblo indiánok körében, és reméljük, hogy ez a kutatás segít rávilágítani e kapcsolat fontosságára" - fogalmazott Shannon Tushingham, a tanulmány társszerzője, az egyetem antropológus professzora.