Mi köze volt Robert F. Kennedy meggyilkolásának a Scooby-Doo rajzfilmekhez?

Az erőszak a kifizetődő

Az 1960-as évek végére a neves Hanna-Barbera rajzfilmstúdió vált a televíziós rajzfilmműsorok legnagyobb előállítójává. Eleinte az egyszerű, humoros műfajokban utazott – az 1940-es évek Tom és Jerryjét az 1950-es években követte Maci Laci, illetve a Frédi és Béni.

Az 1960-as évekre azonban már leginkább a James Bond-filmek által indított „titkosügynök-mániára”, a hidegháborús feszültségre, illetve az űrversenyre építő rajzfilmekre volt a legnagyobb a kereslet – ebbe a kategóriába tartoztak a különféle szuperhősök kalandjai is.

A három nagy országos tévécsatorna-hálózat, a CBS, az ABC és az NBC 1966 őszén kilenc új akció-kaland témájú rajzfilmsorozatot indított el, szombat délelőttönként sugározva őket. A Hanna-Barbera a Space Ghost and Dino Boy, a Filmation pedig a Superman legújabb kalandjai cíművel aratott sikert a gyermekek körében.

E szuperhős-jellegű műsorokból szinte megállás nélkül áradt az erőszak, a főhősök minden elérhető eszközzel küzdöttek a válogatott szörnyetegek és gonosztevők ellen.

1967 és 1968 folyamán a Hanna-Barbera tovább bővítette akciódús műsorai palettáját a nagy csatornák számára, a The Herculoids, a Birdman and the Galaxy Trio, valamint négy további hasonló sorozat is ekkor jelent meg. Az ártatlan, vicces gegek egészen a múltba vesztek, és a valódi veszély, valamint a vele szemben való komoly erőszakos fellépés vette át a helyüket.

A rajzfilmstúdiók nem maguktól döntöttek így: ahogyan azt a New York Times lapjain Sam Blum megírta, a nagy televíziócsatorna-konglomerátumok „arra kérték rajzfilm-ellátóikat, hogy többet csináljanak ugyanabból – sőt, ’erősítsenek’ is rá – azon az alapon, amely végül igaznak bizonyult, hogy minél horrorisztikusabb a műsor, annál nagyobb lesz a szombat délelőtti nézettség.”

A „horror” természetesen jobbára a fantázia világában maradt – amit Joe Barbera az „e világon túli kemény akció” kifejezéssel illetett. Elmondása szerint „nem saját választásból” készítették ezeket az animációkat – „ez volt az egyetlen dolog, amit el tudtunk adni a hálózatoknak, és fenn kellett tartanunk magunkat.”

Barbera szavai jól érzékeltetik, mekkora hatalommal rendelkeztek ekkoriban a nagy műsorsugárzók a televízióműsorok tartalmát illetően. Szórakoztatás, oktatás és a nehéz eladás című könyvében Joseph Turow kommunikációkutató felvázolta a kimondottan gyermekeknek szánt televíziózás első három évtizedének trendjeit.

Meglátása szerint a kezdethez képest az 1960-as évek közepén elkezdett csökkenni a kormányzati szervek és a civil „nyomásgyakorló” szervezetek ráhatása a sugárzott tartalomra, így a tartalomsugárzók egyre inkább saját és hirdetőik érdekeit figyelembe véve rendelték meg műsoraikat.

A szabályozás csökkenése hamar kritikákat szült a rajzfilmek erőszakossága miatt, valamint nyilvánvaló reklámorientáltságuk és a változatosság hiánya miatt is. 1968-ban a National Association for Better Broadcasting (Jobb Műsorsugárzásért Országos Egyesület) a márciusi gyermekműsor-kínálatot „a televíziózás történetében a legrosszabbnak” nyilvánította.

1. Az erőszak a kifizetődő
2. Politikai válságból morális pánik

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek