„Hétféle bajra hasznos” – illusztris gyógyfürdők a polgári Magyarországon

2018. október 13. 08:36

„A francia betegségre és más hétféle bajra hasznos. E fürdő használatának szabálya az, hogy mikor a test egészen vörös lesz benne, ki kell menni belőle s magát melegen kell tartania” – olvashatjuk Evlija Cselebi török történetíró feljegyzéseit a mai Gellért gyógyfürdő helyén akkor álló török létesítményről.

Korábban

Magyarország fürdőkultúrája – amelynek napját október 10-én ünnepeltünk – az átfogó történelmi ismeretekre könnyen rávetíthető. A rómaiak technikai fejlettsége jól ismert, a Kárpát-medence gyógyvizes forrásait is ők fedezték fel először és használták fel azokat számos nyilvános fürdő építéséhez. A „sötét középkorban” a fürdés nem tartozott a mindennapi ember rutinjához, és a magyar államalapítástól az ország három részre szakadásáig a forrásvizek nyújtotta előnyök és élvezetek az uralkodó réteg privilégiumát képezték. A törökök aztán – akárcsak a rómaiak – magukkal hozták a fürdés kultúráját is, és pompás építményeket emeltek a forrásaink fölé.

Ezután csak a felvilágosodás során fedeztük fel újra – ezúttal mi, magyarok – hazánk gyógyvizei adta lehetőségeket, és ennek megfelelően az orvostudomány volt az ágazat fellendítője. A Fortepan képgyűjteményével nagyjából ott vesszük fel a fonalat a történetben, amikor már a budapesti várostervezés felhúzta az azóta is látványosságnak számító fürdőklasszisok épületeit (mint a Gellért vagy a Széchenyi) és ezek a létesítmények a társasági élet, a gyógyítás, a szórakozás és a kikapcsolódás kedvelt helyszínévé váltak.