Véletlen baleset vezetett az „őskori Sixtus-kápolna” felfedezéséhez

2018. szeptember 12. 14:38 MTI

78 éve, 1940. szeptember 12-én fedezték fel a Lascaux-i barlangot, amely őstulkok, lovak, szarvasok ábrázolásának páratlan gazdagságát őrzi a délnyugat-franciaországi Vézere folyó völgyében. A tizenhétezer éves festmények, amelyek a lascaux-i erdőség 250 méter hosszú mészkőbarlangjának termeit fedik, jó ideje már csak a szakemberek által látogathatók, a turistáknak be kell érniük az eredeti „facsimile kiadásával”, a két leglátványosabban díszített járat hű másolatával.

Korábban

A barlangot 1940. szeptember 12-én fedezte fel négy kamasz fiú, amikor Robot nevű kutyájuk egy hasadékba esett. A felfedezésről egyikük értesítette tanárukat, Léon Lavalt, aki megállapította, hogy a falakat a pattintott kőrkorszakból származó festmények borítják. A tanár Henri Breuil abbé, neves őskorkutató segítségét kérte: az „őstörténet pápája” állapította meg a falfestmények és vésetek hitelességét.

A barlangot 1948-ban nyitották meg a nagyközönség előtt, 1963-ban azonban André Malraux akkori kulturális miniszter a barlang bezárása mellett döntött. A sok látogató miatt - 15 év alatt egymillióan keresték fel a különleges szépségű őskorszaki szentélyt - ugyanis megjelent a „zöld betegség”: a cipőtalpakon behurcolt mikroorganizmusok révén algák telepedtek meg a falakon. A problémán antibiotikumos permettel lehetett segíteni, de a látogatók által kilélegzett szén-dioxid kémiai reakcióba lépve kalcitként csapódott ki a falakon, amire nem találtak ellenszert.

Hogy a páratlan szépségű barlangrajzokat is megőrizhessék és az érdeklődők is megismerhessék a cro-magnoni emberek remekműveit, 1972-ben egy régi kőbányában, az eredeti barlangtól kétszáz méternyire megkezdődött a "másolat" építése. A munkálatok befejezése után szobrászok mintázták meg öt éven át, centiméterről centiméterre haladva a barlang falát az eredeti alapján, majd Monique Peytral festőművész festette ki azokat az eredetivel teljesen megegyező színekkel és technikával - öt milliméteres hibahatárral - a Bikák terme és a Központi mélyedés falait díszítő alkotásokat. A festő hat évig dolgozott az ábrákon. Az eredeti bezárása után húsz évvel nyílt meg a Lascaux II néven ismert új „barlang”.

A cro-magnoni ember, a homo sapiens egyik fajtája, a mai ember közvetlen jégkori elődje - nevét a Dordogne megyei Les-Eyzies-de-Tayac település Cro-Magnon-sziklafaláról kapta, amelynek tövében maradványait feltárták - nem volt barlanglakó, csak festeni járt oda, ezért feltételezik, hogy Lascaux egyfajta szentély lehetett számára.

A barlangban használati tárgyakat is találtak. A cro-magnoni ember számos technikát alkalmazott, szőrből és növényi anyagokból készült ecsetet is használt, a szájába vett festéket a falra köpte, dárdaheggyel készített véseteket. Zsírral töltött mécsest használt, és ismerte az állványkészítés technikáját, mert a falak felső, nem agyagos részeit és a mennyezetet díszítette rajzaival. A képek mellett ismétlődő, eddig még megfejtetlen jelek láthatók, amelyről feltételezik, hogy a cro-magnoni ember írása lehetett.

A Bikák termét, a Központi mélyedést, az Átjárót, a Hajót és az Apszist számtalan fekete bikát, lovat, vörös tehenet, kőszáli kecskét, szarvast ábrázoló festmény borítja. Alkotóik ismerték a perspektívát. A barlangban található egyetlen emberábrázolás, egy hanyatt fekvő, madárfejű, nagylábú férfi a hat méter mély Gödörben látható.

A barlangtól hét kilométerre lévő Thot parkban élőben megtekinthetők a barlangban ábrázolt állatok. Az is megtudható, hogy a festményeken szereplőkhöz megszólalásig hasonlító, valaha Franciaországban is honos, de kihalt őstulkokat a 20. században tenyésztették ki újra korzikai, magyar és skót házi szarvasmarhafajták keresztezésével.

Lascaux II nem kevésbé népszerű, mint annak idején az eredeti: az idegenvezető szerint évente 280 ezren látogatják.