Szulejmán kultuszhelyéből a mohácsi csata első keresztény emlékműve

2018. augusztus 27. 09:59 Pap Norbert

A szigetvári Szulejmán-síremléket korábban sikeresen feltáró kutatócsoport kezdeményezésére új, hároméves kutatás indult Mohácson. Célja, hogy az 1526-os csata megválaszolatlan kérdéseinek számát csökkentse. Sokan úgy gondolják, hogy az egyik legfontosabb magyar hadtörténeti eseményről már mindent kiderítettek a kutatók, de ez valójában nem így van. Nem ismertek a csata fontos helyszínei: a felvonulási útvonalak, a szembenálló felek táborai, a küzdelem centruma, a tömegsírok nagy része sem. Amit ismerünk, azzal kapcsolatban pedig értelmezési viták zajlanak, ahogyan az is hatalmas viták tárgya, hogy ki a felelős a vereségért, továbbá mennyire voltak súlyosak a következmények?

Korábban

Mindezen kérdéseknek a megválaszolása, de legalább a körültekintő vizsgálata része annak a projektnek, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Kiválósági Együttműködési Programja 120 millió forintos támogatásával az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Pécsi Tudományegyetem konzorciuma nyert el Fodor Pál és Pap Norbert vezetésével. Az első kutatási év lezárása után az eredmények közlésébe kezdtek, amelyek közül a Történelmi Szemlében megjelent „A mohácsi Törökdomb” című tanulmány az egyik legizgalmasabb. A kutatók azt az egyébként régóta ismert tényt járták körül, hogy az oszmánok egy győzelmi emlékművet emeltek a csata általuk vélelmezett helyszínén. A szerzők a már korábban is ismert írott forrásokat jelentős számú eddig ismeretlennel gyarapították, feldolgozták a területre vonatkozó történeti térképanyagot, a sporadikusan előforduló régészeti információkat és a vonatkozó néphagyományt is. A környezeti adottságok átgondolásával és modellezéssel sikerült rekonstruálni a domb 20. századi pusztulása előtti képét és értelmezni társadalmi jelentőségét.

A tanulmányban a szerzők a „csatatáj” (military landscape) megközelítéssel foglalkoztak a vizsgálat tárgyával, tehát maga a lassan változó, katonai tevékenységek lenyomatait hordozó táj vált a cikk főszereplőjévé. A Törökdombról sikerült egyértelműen bebizonyítani, hogy megegyezik a török források „szultándombjával”, és ezzel úgy tűnik, hogy sikerült lezárni a vonatkozó tudományos vitát. Eredetileg egy római burgust alakítottak ki e helyen a késő-római korban, amely a Duna-menti mocsár peremén épült, és a római hadiutat, a Mursa és Aquincum közötti „via militarist” vigyázta azon a helyen, ahol az a leginkább megközelítette a Duna árterét és ahol észak és nyugat felé kitágult a síkság.

Ez lett aztán az a hely, amelyet az oszmánok „újrahasznosítottak”, és ahol 1630-31-ben felépítették Szulejmán szultán emlékezetére azt a keleties pavilont, amely zarándokhelyként működött és a szultán csatában játszott szerepe mellett az oszmán oldali elesett harcosokra is felhívta a figyelmet. Az emlékhely legtartósabb eleme az építtető Haszán budai pasa parancsára kialakított kút volt, amelyet még a 19. században is használtak az erre járók. Ennek nyomaira 1974-ben akkor bukkantak rá véletlenül az itt dolgozó munkások, amikor a domb anyagát kitermelték és elszállították.

Az írott források és a régi térképek tanúsága szerint 1687-ben a muszlim kultuszhelyet keresztény kápolnává alakították át a törökellenes visszafoglaló háborúk idején. A kápolnáról szóló utolsó információk az 1760-as évekből származnak. Így ez a kápolna lehetett az első keresztény emlékhelye a csatának, mint felszabadítási emlékmű. Érdekes és fontos adalék a modern Mohács emlékezethez, hogy a 18. század elején a muszlim, majd keresztény emlékezetet hordozó domb neve még Satoristi/Sátoristj, a „sátorhely” délszláv megfelelője volt, ugyanis valamiképpen összekapcsolták a szultáni sátor helyével. Innen származik a közeli Sátorhely település neve is, ahol az 1960-70-es években feltárt öt tömegsír köré felépült a sátorhelyi emlékhely, a mohácsi csata legfontosabb emlékezeti helye.

A kutatási koncepciónk alapja, hogy lépésről lépésre haladunk, és a csatatér összekapcsolódó elemeit azonosítjuk és értelmezzük. Egy kicsit úgy, ahogyan a puzzle-ben keresünk egy sarkot és elkezdjük kirakni a képet. A Törökdomb ennek a csatatájnak az egyik olyan sarka, amelynek értelmezésével jobban megértjük azokat a környezeti szempontokat, amelyeket az 1526-os résztvevők is figyelembe vettek. Így a Törökdomb a szimbolikus szerepén túl a történeti táj rekonstrukciójában is fontos szerepet játszik.