Újabb Szfinxre bukkanhattak a föld alatt Egyiptomban

A Nílus partjának két híres látványossága, a luxori és a karnaki templom között felfedezett szoborra a Luxorba tartó út építése során bukkantak rá. Az oroszlán testű, ember fejű szfinx mintegy kilenc kilométerre található az egyiptomi fáraók temetkezési helyétől, a Királyok völgyétől, írta az Independent.

A felfedezés még elég friss, így biztosat egyáltalán nem lehet mondani, ám a kutatók úgy vélik, Kr. e. 2500 körül készíthették a szobrot. A lelet még a föld alatt van, és nyilvános képek sem készültek eddig róla, azonban a hatóságok már most azt ajánlják a turistáknak, hogy bátran látogassák meg a helyszínt.

Mohamed Abel Aziz, a luxori antik tárgyakért felelős igazgató lelkesen számolt be a történtekről. Úgy véli, a két templom közötti útvonal építése valószínűleg csúszni fog, és a nem mindennapi felfedezés fényében érdemes átgondolni a több milliárd forint értékű útprojektet, amely a két híres templomot köti össze.

Az eddig ismert – letört orráról is nevezetes – Szfinx Gízában, a piramisok közelében található. A 73 méter hosszú és 20 méter magas, oroszlán testű és ember fejű mészkőszobrot szintén Kr. e. 2500 körül készítették Hafré (Khefrén) fáraó tiszteletére, valószínűleg az arcvonásait is tőle örökölte. Bár mindezidáig csupán ezt az egy szfinxet ismertük, régóta vélik úgy a kutatók, hogy más szfinxek is létezhetnek, amelyeket szintén fáraók számára alkottak meg.

A gízai Szfinxet már a középkorban is ismerték, bár legtöbbször csak a fej látszott ki a homokból. A 14. században mély barázdákat véstek rá, mivel a Korán tiltja a hasonló emberábrázolásokat. Az azonban rejtély, hogy az arabok által Abul Holnak, a Rettegés Atyjának nevezett szobor orra mikor törhetett le. A legenda szerint az orr vesztét Napóleon katonái okozták, akik az 1798-as megszállás során ágyúikkal a szobornál gyakorlatoztak, ám ez valószínűleg csupán mítosz.

1743-ban a brit író és utazó, Richard Pococke számolt be naplójában a Szfinx felkereséséről, és a könyvében közzétett illusztráción még érintetlennek tűnik az orr. Pococke a könyv megjelentetése előtt hat évvel járt Egyiptomban, ám az 1767-es kiadás kapcsán újra felkereste a helyet, és ekkor már ennek hiányáról írt. Így elképzelhető, hogy az orr ekkor törhetett le, valamilyen ismeretlen okból. Ezt támasztja alá Cornelis de Bruijn 1698-as vázlatrajza is, illetve Frederic Louis Norden 1755-ös rajza: az előbbin igen, míg az utóbbin már nem látható teljes valójában az orr.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház