2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

13 éven át bolyongott az Octavius szellemhajó, legénységére megfagyva találtak rá

2018. július 12. 12:29 Múlt-kor

1775. október 11-én a Herald nevű bálnavadász hajó legénysége egy meglehetősen rossz állapotban lévő, kétárbócost vett észre a távolban, mikor Grönland nyugati részénél hajóztak. Miután a közelébe érkeztek, látták, hogy semmi mozgás nincs a fedélzetén, így átszálltak. Élő emberrel nem találkoztak, a szellemhajó matrózai mind meg voltak fagyva, ám a legenda szerint számos furcsaságra bukkantak a tengerészek, akik néhány percnél több időt nem voltak hajlandók a kihalt tengerjárón tölteni.

Mint kiderült, az Octavius nevű hajóról volt szó, amelynek története 1761-re nyúlik vissza. Ekkor hagyta el ugyanis a kétárbócos hajó London kikötőjét 28 tengerésszel a fedélzetén, hogy megkezdje utazását Kína felé. Hogy pontosan mi történt az elkövetkező 14 évben, senki sem tudja pontosan. Ami biztosnak tűnik, hogy 1775. október 11-én a Herald öt matróza 28 mozdulatlan, kékes színű, halálra fagyott tengerészt talált a fedélzetén, miután átmentek a feltűnően rossz állapotban lévő tengerjáróra, amely a történet szerint az északi szélesség 75° és a nyugati hosszúság 160° fokánál vesztegelt, mintegy 400 kilométerre az alaszkai Barrowtól.

Maga a kapitányt is megfagyva találták kabinjában. Az asztala előtti széken ült, kezében a legenda szerint egy tollat tartott, előtte pedig a naplója feküdt. A történet szerint egy női holttest is volt a helyiségben, csakúgy mint egy takaróba burkolózott kisfiú és egy ládikát szorongató matróz. A Herald halálra vált matrózai később arról számoltak be, hogy a kollégáikra tekintve úgy érezték magukat, mintha valamiféle bizarr viaszmúzeumban lennének.

Az öt tengerész félelmében nem mert tovább kutakodni, csak felmarkolták a naplót, és átvitték a saját hajójukra. A naplóban a kapitány gondos bejegyzései és dátumok olvashatók, az első az 1761-es évből, amikor útra keltek a Távol-Kelet felé. Az utolsó bejegyzés 1762. november 11-re datálódik, a következő 13 évből semmit sem találtak.

Sokan egyszerűen egy rémtörténetnek gondolják az Octavianus meséjét és megtalálását is, ám azok, akik hisznek az eredetiségében, úgy vélik, a szerencsétlenül járt hajó vesztét a kapitánya okozta, aki fejébe vette, hogy megcsinálja a lehetetlent, és – mint a történelemben már annyi más kalandor – megkeresi a hírhedt északnyugati átjárót, miután Kínából nem kívánt a fél világot megkerülve hazatérni Angliába E döntés 28 embert ítélt halálra. A legenda legnépszerűbb változata szerint az Octavianus két és fél hónapra került a jégtáblák fogságába. Bár később engedett a jég szorítása, ezt a legénység tagjai már nem érhették meg, ugyanis időközben kifogytak a készletekből, és szép lassan halálra fagytak.

A történet szerint a hajó végül megtalálta az átjárót, és át is haladt rajta, ám ezt már szellemhajóként, kitéve a természet elemeinek, a fedélzetén egyetlen élőlény nélkül.

A legenda egyik 1905-ös változata szerint – amely David Meyer brit szerzőhöz köthető – a tengerjáró valódi neve Gloriana volt, és nem szerepelt benne az északnyugati átjáró, míg a legkorábbi változat szerint – amelyet Meyer 1828. december 13-i dátumú, philadelphiai újságban lelt fel, a hajónak még nem volt említve a neve.

A leghíresebb kísértethajó

Az Octavius történetét viszonylag kevesen ismerik, a legismertebb szellemhajó a Mary Celeste, amelyet 1872. december 4-én, délután egy óra körül a Portugáliától 600 kilométerre, a nyílt óceánon hajózó Dei Gratia ügyeletes matróza vett észre a távolban. Közelebb érve a vitorlák állásából jól láthatóvá vált, hogy a kétárbócos teljesen szabadon sodródik. A kapitány, David Reed Morehouse döbbenten állapította meg, hogy a gyanúsan csendes hajó a Mary Celeste, amelynek kapitánya jó barátja, Benjamin Briggs volt. A „befogott” hajón sem élő embert, sem holttestet nem találtak. Az iránytű össze volt törve a földön, a sérülés nélküli kormánykerék rögzítetlenül állt, a mentőcsónak pedig eltűnt – ám szinte biztos, hogy nem a csónakdaruval emelték a vízre, hiszen az oda volt kötözve a vitorlarúdhoz, a fedélzeti korlátot viszont egy darabon eltávolították. Igencsak különös módon a kapitány családi szalonjának falán lévő óra mutatói sem voltak a helyükön. Bár az utasok eltűntek, értéktárgyaik érintetlenek maradtak, a konyhában pedig több mint fél évre elegendő élelmet találtak. A rejtély mindmáig megoldatlan.

A Mary Celeste 1872. november 5-én futott ki New York kikötőjéből, hogy 1701 hordónyi denaturált szeszt szállítson Genovába, ahonnan a tervek szerint hasonló mennyiségű itáliai bort és olívaolajat hozott volna vissza a Nagy Almába. A szigorúan antialkoholista és mélyen vallásos Briggs kapitány felesége és kétéves kislánya, valamint hétfős személyzet kíséretében vágott neki az utazásnak. Csakhogy sohasem érték el Olaszország partjait.

De mi történhetett velük? A szakértők a lázadás és a kalóztámadás lehetőségét kizárták, mivel nem találtak dulakodásra utaló nyomokat. Nem beszélve arról, hogy számos értéktárgy maradt még szem előtt. A hajó azonban nem volt tökéletes állapotban. A raktérben állt a víz, kilenchordónyi etanol kiszivárgott, több műszer is meghibásodott, néhánynak nyoma veszett, a mentőcsónak pedig eltűnt. Az ágyak bevetetlenek maradtak, így valószínű, hogy Briggs kapitány az utasok túlélése érdekében – talán az alkoholpárolgás miatti robbanásveszélyt mérlegelve – döntött a ketyegő bombává váló hajó gyors kiürítése mellett.

A hajónaplóba az utolsó bejegyzés november 25-én került. Ha azonban ekkor voltak rajta utoljára utasok, akkor a Mary Celeste a következő napokban kormányzás nélkül tartotta az irányt, és tett meg több száz mérföldet.

A különös esettel kapcsolatban számos fantáziadús történet látott napvilágot. Sokan ufókat emlegettek, mások tengeri szörnyeket, kígyókat (olykor csupán egy bálnát) sejtettek a rejtély mögött, és volt, aki szerint az utasok azért tűntek el, mert a teherhajó áthaladt az elsüllyedt Atlantisz felett. Nem teljesen ördögtől való gondolat az sem, hogy egy igen rosszul kivitelezett biztosítási csalás áldozatává vált a gyönyörű hajó, amelyet később sem kísért szerencse. A rejtélyes história számos regényt, tanulmányt és újságcikket ihletett, és egy film is készült belőle Lugosi Béla főszereplésével. A Mary Celeste igazi legendává vált.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár