Lányai megerőszakolása miatt indíthatta lázadását Boudica, a britek harcos királynője

A vérlázító sértés

Két klasszikus szerző, Tacitus és Cassius Dio beszámolóira kell hagyatkoznunk, akik mindketten évtizedekkel az állítólagos rómaiak elleni lázadása után írtak róla. E beszámolók konkrét politikai célzattal készültek a római közönség számára, de ők az egyedüli rendelkezésre álló források. Még valódi nevét sem biztos, hogy tudjuk: a Boudica a kelta „bouda”, azaz „győzelem” szóból ered.

A harcos királynőről készült bármilyen életrajz ennélfogva csak a klasszikus históriák és a közvetett régészeti bizonyíték valamilyen egyvelege lehet. E töredékes forrásokból, valamint abból, amit amúgy is tudunk a vaskori és római kori Britanniáról, össze tudjuk szedni Boudica tetteinek néhány fonalát.

Boudica elsőként Kr. u. 60-ban szerepel a történelem lapjain, férje, Prasutagus halála után, aki a rómaiak által icenusoknak nevezett nép uralkodója volt. E nép a mai Norfolk, Észak-Suffolk és Északkelet-Cambridgeshire területén élt. A rómaiak által Prasutagus néven lejegyzett uralkodó hamar a hódítók „kliensuralkodója” lett, nem sokkal Kr. u. 43-ban történt inváziójuk után. E megegyezés keretében megtarthatta földjeit cserébe azért, hogy politikailag a rómaiakat támogatta, és törzsi vezetőként adót fizetett nekik.

Prasutagus kétségtelenül római polgárjogot kapott volna, feleségével és két fiatal lányával együtt. Kliens királynéként így az is elképzelhető, hogy Boudica bort iszogató, fenséges ételeket fogyasztó, és akár latinul is tudó arisztokrata asszony volt, akinek jövője, lányaiéval együtt biztosítva volt, ráadásul viszonylagos luxusban.

Tacitus szerint a gondok akkor kezdődtek, amikor Prasutagus meghalt, és vagyonának csupán a felét hagyományozta az akkori császárra, Neróra. A másik felét nem Neróra, de nem is Boudicára, hanem két lányára hagyta. Ennek okai tisztázatlanok. Lehetséges, hogy a lányok uralkodói jogcímét igyekezett alátámasztani az icenusok között, de az is lehet, hogy nem bízott eléggé abban, hogy Boudica is a rómaiakat támogatná, de még akár az is, hogy így akarta törzsének megmutatni, hogy nem csupán egy idegen hódító bábja. Bármi is volt az igazság, a végeredmény katasztrofális lett. A rómaiak bosszúból kifosztották palotáját és királyságát, rokonait elhurcolták rabszolgának, és minden icenus törzsfőt megfosztottak ősi földjeitől.

A legrosszabb azonban csak ezután következett: a rómaiak megkorbácsolták Boudicát és tömegesen megerőszakolták a két fiatal hercegnőt. A római közönség számára, akiknek Tacitus írása készült, egy nép uralkodó osztályának ilyetén megbecstelenítése, akár rómaiak, akár barbárok, visszataszító volt. Az icenusok számára Boudica nem csupán királyné volt, hanem papnő és talán Andraste istennőjük megtestesítője is. Ez több volt világi vezetőik megalázásánál – a nemi erőszak és a korbácsolás az icenusok teljes kultúráját és hitvilágát szentségtelenítette meg.

Cassius Dio mást ad meg a konfliktus kiindulópontjául: ő a rómaiak által a lojális törzsfőknek adott kölcsönök hirtelen behajtását említi, ami megalázottan és pénzszűkében hagyta őket. Akármi is volt a kiinduló ok, az icenusok motiváltak voltak a lázadásra, csupán vezetőre volt szükségük. Itt jött a képbe Boudica: annak jelképe, hogy bár durván bántak velük, méltóságuk még a sajátjuk volt, és eljött az ellentámadás ideje.

Boudica nem az első vaskori harcos királynő volt, aki háborúba vezette népét. Cartimandua, az első brit nő, akit névvel illetnek a történelmi források, volt a harcias brigantes törzs uralkodója. Emellett a Gloucestershire-ben található Chedworth római villájában található római mozgóoltár egy lándzsával felfegyverzett istennőt ábrázol Dea Regina, azaz „Isten Királynő” címmel.

Ilyen földi és isteni felhatalmazással tervezte Boudica az icenusok bosszúját római uraik ellen, déli szomszédaik, a trinovantok segítségével. Utóbbiak voltak az első brit őslakosok, akik szerződést írtak alá a rómaiakkal, még Kr. e. 54-ben, Julius Caesar második inváziós kísérlete után. Ez a szerződés is hamarosan megszegésre került: az ő földjeiket is végigpusztították a rómaiak. Egykori fővárosukat, Camulodunumot (a mai Colchester) a rómaiak elvették, és ide rendezték be új kormányzatukat, a törzs földjeit pedig szétosztották a római katonák között. Mindennek tetejébe arra kényszerítették a trinovantokat, hogy saját pénzükből és erejükből építsenek egy gigantikus templomot Claudius császár tiszteletére. Ahogy a lappangó gyűlölet dühbe csapott át, Boudica hadserege összeállt.

1. A vérlázító sértés
2. A megszégyenített birodalom
3. Boudica bukása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére