Nyomorúságos körülmények között tengették napjaikat a legszegényebbek a 19. századi Amerikában

Anne és öccse a Massachusettsben található település szegényházának hatalmas dormitóriumában, vaságyakon aludtak, amelye között a patkányok szabadon jártak-keltek. 1883-ban egy széleskörű vizsgálattal feltárták az intézményben uralkodó állapotokat, amelyek azonban nem voltak egyedülállók a szegényházak tekintetében, amelyek a szociális háló intézményeinek megjelenése előtt menedéket jelentettek a szegény emberek számára – olvasható a History cikkében.

A szegényházak elődei elsőként a 17. századi Angliában jelentek meg. A városi hatóságoknak gondoskodniuk kellett a legelesettebbekről, akiket idős és magatehetetlen, valamint magukról gondoskodni képes egyénekre osztottak. Akiknek fizikai kondíciójuk lehetővé tette, hogy dolgozzanak, csak a börtönt kockáztatva maradhattak munkanélküliek. Dologházakban éltek, ahol ehetetlen ételeket ettek, túlzsúfolt, az alapvető higiénés feltételeknek eleget nem tevő helyiségekben aludtak, és többek között kőtörés, csonttörés vagy ruhafonás volt a munkájuk.

Észak-Amerikába a telepesekkel együtt jutott el a szegény- és dologház intézménye. Boston első dologháza már 1660-ban felépült. Nem az volt azonban a legrosszabb, ami egy elesett emberrel történhetett, hogy dologházba került. A településeknek lehetőségük volt kitiltani a városba újonnan érkezett szegényeket, vagy nyilvánvalóvá tenni számukra, hogy nem hajlandók eltartani őket. Ennek fényében a vállalhatatlan körülmények között működő szegény- és dologházak valóban kecsegtető alternatívaként tűnhettek fel.

Emellett a városok „elárverezhették” a szegényeket magánszemélyeknek, akik aztán ruháért és ételért cserébe dolgoztatták a szerencsétleneket. A társadalom kivetettjei olykor a szegények felügyelője néven ismert városi hivatalnokhoz is fordulhattak, aki aztán adott esetben a város által biztosított étellel, ruházattal és tűzifával láthatta el a rászorulókat.

A 19. század elején már egyértelműen a szegény- és dologházak elterjedése határozta meg az amerikai szegénypolitikát, amely együtt járt a rászorulókkal szembeni ellenérzések növekedésével. A szegénységet a társadalom stigmatizálta, és a szegényházak egyre inkább a nyilvánosság elől eltakart intézményekké váltak. Számos államban megkövetelték, hogy a lakók ételért és menedékért cserébe esküt tegyenek „földi javaik hiányára és segítség iránti igényükre”. Így aztán szegényházba csak a legkétségbeesettebb, méltósága utolsó cseppjéről is lemondó emberek kerültek be, ahol drákói szigor várta őket.

A szegény- és dologházak lakói azonban sokszor ilyen körülmények között is képesek voltak közösségeket létrehozni. Ez különösen a nőkre volt igaz, akik akár időről időre vissza is tértek a szegényházakba, és a külvilággal is gyakrabban létesítettek kapcsolatot, mint a férfiak. A vándorló férfiak számára léteztek matracokkal és tűzifával felszerelt ún. csavargóházak is, amelyek ideiglenes menedéket nyújtottak a hajléktalan embereknek.

Megjelentek a szegényfarmok is, amelyek a szegény- és dologházakhoz hasonló funkciót láttak el, és még inkább elszigetelték a szegényeket a városok polgáraitól. A szegényházak a nagy gazdasági válság idején tűntek el, amikor a kormányzat a szociális biztonság megteremtésének elkötelezettje lett. A szegényházak és -farmok többsége az 1930-40-es években bezárt, igaz, Texasban néhány egészen az 1970-es évekig működött.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai