A részegség 12 árnyalata a középkorban

Oswald von Wolkenstein a középkor egyik igazi nagy életművésze volt. Alig tíz éves múlt, amikor maga mögött hagyva családját apródnak állt és beutazta az – akkor ismert – világot. Az Ibériai-félszigettől kezdve, Franciaországon és Poroszországon át, eljutott egészen a Baltikumig, de járt Krétán, a Szentföldön és még Grúziában is (sőt, a Fekete-tengeren egyszer hajótörést is szenvedett.) Később IV. Frigyes osztrák herceg, majd Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár szolgálatában is állt, mint diplomata.

Élete és vándorlásai során sosem ijedt meg semmiféle perpatvartól, legyen szó épp a testvéréről, idegesítő szomszédról vagy épp egy ellenpápáról. Kalandjait és tapasztalatait pedig előszeretettel örökítette meg verseiben is. Így született meg az Und swing ich nu című alkotása is, amelynek alábbi részletében a 15. század fordulóján Wolkenstein azon embertípusokat gyűjtötte egy csokorba, akikkel a kocsmázásai során találkozott:

Előfordul, hogy valaki bölcsnek képzeli magát
és ettől várja emelkedését hírnevének
miután megtapasztalta hatását a szőlő levének.
A következő azt hiszi, hogy olyan pénzes,
hogy még a császár sem ér fel erszényéhez.
A harmadik úgy tűnik, hogy éhes mint egy ló,
s nincs elég hús vagy rohadó étek,
mely megtöltené feneketlen bendőjét.
A negyediket sírni és ríni késztetik nagy bűnei
és szívét a megbánás szenvedélyes tüze emészti
bár, hogy miért azt rajta kívül senki sem érti.

Az ötödik erkölcstelen tetteket kíván,
amelyeknek éjjel s nappal is szenteli magát
amint megtapasztalta a bornak hatalmát.
A hatodiknak szánalmas szokása:
kárhoztatja lelkét hamis esküvésekkel
üresen érkezik így majd az Úr színe elé.
A hetedik harcra kész és morog mint egy kutya
láncra verve, és ugat újra és újra,
kerek feje kész a harcra.
A nyolcadik oly boldog lesz a részegségben,
hogy eladna becsületet, javakat, feleséget és gyereket,
a gonosz benne így jelenik meg.

A kilencedik teljesen gyámoltalan,
bármit hall, lát vagy tud,
azt tudja mindenki más is azon nyomban.
A tizedik harcol, nehogy elnyomja az álom.
A tizenegyedik vad dalokat énekel
és sikít gátlás nélkül legyen éppen éjjel vagy nappal.
A tizenkettedik pedig oly részeg lesz a sok italtól,
hogy már érzi az alkoholt torkának tetején,
s önként adja meg a fogadós fizetségét.

A részegség különféle fajtáinak leírásában a kutatók elsősorban nem a költő személyes tapasztalatait látják, hanem sokkal inkább mindazon negatívumokat, amelyeket a középkor embere általában a túlzásba vitt alkoholfogyasztáshoz kapcsolt. Ezek között olyan, ma is élő sztereotípiákkal találkozhatunk mint a kocsmai verekedést provokáló részegek vagy éppen az ittasan mindent kifecsegők esete.

Kiderül a versből az is, hogy a középkori iszákosok egyik legsúlyosabb bűnének a saját családjuk elszegényítését tartották. Megjelennek továbbá kifejezetten vallási vonatkozások is, így például a részegségükben hamisan esküdözők este, akik ezzel a kárhozatra ítélik magukat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország