A Towerben raboskodva kezdődött I. Erzsébet és bizalmasa, Robert Dudley kapcsolata

A befolyását nemzedékről nemzedékre erősítő Dudley-család sarjaként látta meg a napvilágot 1532. június 24-én. Apja, a Northumberland hercege címet megszerző John Dudley a VIII. Henrik után trónra lépő gyermekkirály, VI. Eduárd uralkodásának végén Anglia tényleges kormányzója volt. A nagyravágyó főnemes Eduárd halála után menyét, VII. Henrik dédunokáját, Lady Jane Greyt ültette Anglia trónjára, de a tizenhét éves lány csak kilenc napig uralkodott. A fellázadt rendek VIII. Henrik idősebb lányát, Katolikus Máriát kiáltották ki királynőnek, ő pedig kivégeztette Lady Jane-t és Northumberland hercegét.

Apjával együtt Robert Dudley-ra is kimondták a halálos ítéletet, kivégzésére várva a Towerben együtt raboskodott Mária féltestvérével, Erzsébet hercegnővel, s bensőséges viszony szövődött közöttük. Dudley 1554-ben kegyelmet kapott, s amikor Mária halála után 1558-ban Erzsébet lépett a trónra, visszakerült az udvarba. A királynő azonnal főlovászmesterré tette meg, 1559 tavaszán titkos tanácsos és a Térdszalagrend lovagja, 1564-ben Leicester grófja (Earl of Leicester) és Denbingh bárója lett, 1587-től a főudvarmesteri teendőket is ellátta. Erzsébet oly bizalommal kezelte, hogy - levele tanúsága szerint - mint másik énjére tekintett rá.

I. Erzsébethez fűződő bizalmas, sokak által szerelminek vélt viszonya, bensőséges kapcsolatuk sok pletykára adott okot, már csak azért is, mert Dudley ekkor már nős volt. Első felesége 1560-ban (a férjnek tulajdonított) rejtélyes körülmények között nyakát törte, a jó képű udvaroncnak ezután több kapcsolata is volt. 1578-ban másodszor is megnősült, Essex grófjának özvegyét vette el, akinek megözvegyülésében a kortársak nem csupán a sors kezét látták. A királynői lakosztályba bejáratos Dudley ügyesen használta ki befolyását, sokan nem nézték jó szemmel, hogy szinte királyként viselkedett, az udvari eseményeken afféle királyi hitvesként jelent meg.

A gróf nem csupán az Angliát erős kézzel irányító Erzsébet gyengéje, de udvarának legszínesebb figurája is volt, fáradhatatlan vadász és teniszjátékos, a királynő állandó táncpartnere. Az udvar egyik legbefolyásosabb politikusaként beleszólt az államügyekbe, a külpolitikában a harcos protestantizmust képviselte. A gazdaság területén a szőnyegszövéstől a bányászatig vonzották az újdonságok, érdekeltsége volt az első angol részvénytársaságban is. A tengerhajózásban fő támogatója volt a Földet körbehajózó Francis Drake expedíciójának, az Atlanti- és a Csendes-óceánt Kanada északi partjai mentén összekötő Északnyugati átjáró felkutatásának.

A művészetek rajongója és bőkezű támogatója is volt. Ő birtokolta az Erzsébet-kori Anglia első és legnagyobb festészeti magángyűjteményét. Az Oxfordi Egyetem kancellárjaként fontos szerepet játszott az intézmény könyvkiadójának megalapításában. Szerette a könyveket (kortársai közel 100 dedikált művel kedveskedtek neki), hasznosnak tartotta a fordításokat. Szívügye volt a színház, 1559-től saját társulatot tartott fenn, 1574-ben a világon elsőként, királyi pátensben kelt a vándorszínészek védelmére. Költőket szponzorált, muzsikusokat gyűjtött maga köré, 1568-ban velük együtt zenélt a dán király tiszteletére adott koncerten. 1575 nyarán kenilworthi birtokára invitálta a királynőt, hogy felújított kastélyában pazar pompával lássa vendégül, költséges és extravagáns módon mulattassa és végül elnyerje a kezét. Ez utóbbi nem sikerült, de a háromhetes dínom-dánomot ma is a Tudor-kor emblematikus kulturális eseményeként tartják számon.

Dudley 1585-ben hadvezérként a spanyolok által fenyegetett hollandok megsegítésére indult. Segítségnyújtás címén rövidesen főkormányzóvá választatta magát, de ezt a királynő ellenezte, s a hollandok is szót emeltek ellene, így Erzsébet 1587-ben lemondatta és hazarendelte. Haragja azonban nem tartott sokáig, pártfogoltját egy évvel később a spanyol armada ellen Tilburynél gyülekező hadserege főparancsnokává nevezte ki, s ő lovagolt a királynő jobbján, amikor az meglátogatta csapatait.

Ekkor találkoztak utoljára, az Earl 1588. szeptember 4-én az Oxford közeli Cornburyben váratlanul meghalt. Erzsébet gyászában napokra bezárkózott szobájába, a gróftól kapott utolsó levelet 15 évvel későbbi halála napjáig az ágya melletti ládikában őrizte. Erzsébet és Leicester viszonyából számos operaszerző, regényíró, filmrendező merített ihletet, a 2005-ös Elizabeth című angol tévéfilmben Helen Mirren és Jeremy Irons alakításában láthattuk történetüket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2018

• Véres tragikomédia Szarajevóban
• Hét étel, amelyet híres emberekről neveztek el
• Németalföldi mesterek találkozása a klímaváltozással
• Abraham Lincoln meggyilkolása
• Ki ölte meg Kinget?
• Hollywood bukott angyala
• Utazás az indiai középkorba
• Videla tábornok piszkos háborúja
• Raszputyin likvidálása