12 ezer éves barlangrajz Angliában

az ismeretlen patás

A 12 ezer éves barlangrajzot Paul Bahn, Paul Pettitt és spanyol régész kollégájuk, Sergio Ripoll fedezte fel a közép-angliai Crewell-sziklánál. Eddig ez a legrégebbi ismert őskori sziklafestmény Nagy-Britanniában.

Az idő alaposan elbánt a kissé primitív műalkotással, de azért így is ki lehet venni, hogy az erősen károsodott rajz két madarat és egy nagytestű patást ábrázol. Az egyik madár gólya vagy hattyú lehetett, a másik pedig egy ragadozó madár. A patás állattal kapcsolatban úgy nyilatkoztak a kutatók, hogy ha élethű a rajz - márpedig miért ne lenne az -, akkor ez az állat nagy valószínűség szerint nem élt a szigetországban, tehát akik azt megörökítették a falon, "bevándorlók" voltak.

Az őskor Sixtusi kápolnája

Spanyolország északi részén, a Vizcayai-öböl partján bújik meg az őskori világ legszebb alkotása. Az 1870-es évek elején a műkedvelő régész, Sautuola a barlang előcsarnokában folytatott ásatásokat. Kislánya azonban unatkozott, így felfedezőútra indult a barlang belseje felé. Hamarosan toros, toros! (bikák, bikák!) kiáltással futott vissza, és kezdte maga után vonszolni a szűk folyosóba meglepett apját. Sautoula négykézláb mászott az alacsony mennyezetű folyosón lánya után, melynek végén a mennyezetet élénk színekben pompázó bölények, lovak, vaddisznók, szarvasok csodálatos festményei borították. A kor tudósai hamisítványnak mondták a barlangrajzokat, de az idő Sautoulát igazolta, és bebizonyosodott, hogy valóban őskori leletről van szó.

így fest valójában a lelet

Bahn, Pettitt és Ripoll elmondták, hogy az angliai lelet kísértetiesen hasonlít a Franciaországban és Spanyolországban talált barlangrajzokra. Köztudott, hogy az Európában ismert őskori barlangrajzok közül a lascaux-i és az altamirai alkotások maradtak fenn a legjobb állapotban. Azokon lovak és bikák láthatók.

A brit szigeteken valószínűleg azért nem maradhatott fenn eddig egyetlen paleolitikum kori barlangrajz sem, mert a kontinenshez képest itt a nyirkos időjárás gyorsan korrodálja a festményeket. Ezen a területen egyébként folytak már ásatások a 19. században, csakhogy akkor nem vették észre a rajzokat - csupán egy 12 ezer éves csonttűre bukkantak a régészek. Később pedig már egyre jobban rongálódott a karcolat, mivel az 1940-es években néhány kiránduló graffitiben örökítette meg ottjártát.

A legismertebb magyarországi barlanglakó a vértesszőlősi Samu. A Pécsi Márton, majd Vértes László által feltárt lelőhelyen egy 350 ezer éves előember csontjaira, valamint lábnyomára és eszközeire bukkantak. Mivel azonban Samu átmenet volt a fölegyenesedő és a már értelmes ember között, ő nem hagyott ránk semmilyen barlangrajzot. Ennek ellenére a Homo erectus seu sapiens Paleohungaricus fellelése fontos adatokkal szolgált az emberiség történetének kutatásában.

az altamirai alkotás